Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
'ii(, lí7. or>>;á!fos ülés nyilatkozatot adják, azt a legszívesebb készséggel teszem. Sokkal több személyes jó indulattal vagyok iránta, {Derültség) hogysem, ha módom van benne, ezen szívbeli megnyugtatást neki készséggel meg ne adjam, hanem beszédje egész tartalmából nem tudom kivenni, hogy mit vett sértésnek. Azt vette-e sértésnek, hogy azt mondtam, hogy a ministerelnök ur magatartása hatást gyakorol reá ? Hisz kérem az természetes dolog. A képviselő urnak vezére a ministerelnök ur (Derültség) s az ellenkező volna furcsa, ha t. i. semmi hatást sem gyakorolna rá, {Nagy derültség) mert akkor nem volna szabad ott maradnia, hanem ide hozzánk, vagy máshova kellene tartozni. {Igaz! a balon.) Vagy azt vette a t. képviselő ur sértésnek, hogy feltételeztem, hogy ha esetleg a ministerelnök ur a házban nézetét változtatja, ezt magára nézve irányadónak tekinthetné? Ezt méltóztatott sértésnek venni? Én részemről azt tartom, hogy sem az egyik, sem a másik sértésnek mondható nem volt; de észrevételem indokolva volt, hogy a pártvezérnek egy kényes kérdésben pártja tájékozására jó jelen lenni és nézetem szerint nem volna helyes, ha követői közzül a legbuzgóbb, azt is megengedem, a legönállóbb, {Derültség a, baloldalon) ha oly kevés tekintettel van collegái iránt, hogy azokról is felteszi, hogy azokra pártvezérének bárminőféle véleményváltoztatása semmi befolyást nem fogna gyakorolni. {Helyeslés baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Kern szándékoztam ehhez a kérdéshez hozzászólani, különösen a vitának mostani stádiumában, a midőn azon fontos érvekkel, új nézetekkel és javaslattal szemben, a melyeket Szilágyi Dezső t. képviselő ur felhozott, még ellenvélemény nem nyilatkozott. Felszólalásra tisztán az indít, hogy a t. elnök ur már-már kimondandó volt azt, hogy szólásra nem lévén feljegyezve senki a vita ezen szakasz fölött bezáratik. Éa kérem a t. házat, ne méltóztassék akkor, mikor oly aggodalmak hozatnak fel, a minőket t. barátom Szilágyi Dezső érvényesített, midőn komoly érvekkel, a melyek legalább is kételyt ébreszthetnek mindenki lelkében, az bizonyittatik, hogy közjogunk alapelvének kiforgatásáról van szó ; ne méltóztassanak ilyen újonnan felvetett kérdés fölött minden vitatkozás, megfontolás nélkül egyszeri hallásra, egyszerűen pálczát törni, egyszerűen a napirendre áttérni egyszerű szavazás által. (Helyeslés halfelöl.) Ha ma a t. háznak és a t. táloldalnak, a mit én természetesnek találnék, egyik tagja sem érzi magát hivatva, hogy első hallásra, az elmondottakra nézve észrevételeit megtegye, akkor arra kérném a t. házat, hogy miután az idő ugy is előrehaladt, mai tanácskozását méltóztassék bezárni és annak folytatását holnapra tenni át. (Helyeslés qalfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Szavazzunk!) Indooktóher 31. Ls?i>. kolom pedig ezt azzal, hogy itt nem egy egyszerű opportunitási szempontnak érvényesítéséről van szó, itt nem egy igy, vagy amúgy, többékevésbé czélszerűen elintézhető administrativ kérdésről, hanem a szó teljes értelmében közjogunk sarkalatos elveiről van szó. Már most, t. ház, ha akkor, midőn azoknak megtámadtatása állíttatik komoly érvekkel, azoknak megvitatásában sem tanúsít komolyságot a t. ház, ha azok felett minden ellenérvelés nélkül puszta napirendre tér; akkor, t. ház, megvallom, igen szomorú prognostieont kell a parlamentarizmus jövojéi'e felállítani. (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobbon) Azért még egyszer kérem a tisztelt házat és ezzel képviselői szoros kötelességemet vélem teljesíteni, hogy méltóztassanak a holnapi ünnepnapon tartandó ülésre halasztani a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által benyújtott indítvány feletti szavazást s ne méltóztassanak azt bővebb megvitatás nélkül mellőzni, hanem miután szólásra a tárgy fölött jelentkezni senki nem kivan, a mai ülést berekeszteni. {Elénk helyeslés a bal- és a szélső balon. Felkiáltások: Szavazzunk!) Helfy Ignácz: T. ház! Az csakugyan mai napig e házban nem követett eljárás volt, hogy egy új indítványnyal szemben, mert egészen új indítványról van szó és sajnálom, hogy a ministerelnök ur nem volt jelen, nem hallotta Szilágyi Dezső t. képviselőtársam indokolását, melynek alapján ezen indítványt újnak kell mondani, — hogy egy új oly lényeges, fontos alkotmányos elv körül forgó indítványnyal szemben az elnök azt mondja, hogy: tehát szavazzunk! (Egy hang a jobboldalon: Ha, nem volt felírva senki!) Akkor nincs értelme annak, hogy ide jöjjünk, előre tudjuk, hogy önök többségben vannak, irják ki önök az újságban, hogy önök ebben állapodtak meg, mert tanácskozásra akkor itt nincs szükség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miről van itt szó? Egy törvényjavaslattal állunk szemben, a melyben két pont oly kirivólag emelkedik ki, hogy mindenki megdöbbenve kérdi, mi czélja van, mit akar ezzel elérni a kormány? Mert két pont emelkedik ki leginkább a törvényjavaslatból i egyik, melyet önök tegnap szavaztak meg, melynek folytán az országgyűlés kiadta kezéből százados jogát és felruházta vele a koronát, ugy hogy lesznek ezentúl Magyarországon honfiak és lesznek császári királyi honfiak. Ezt keresztül vivén, egy harmadik osztályt akar a kormány behozni, hogy legyenek Magyarországon báni honfiak, olyanok, kiket Magyarországon egyedül csak a bán honosíthat. Meglehet, hogy mi tévedünk, meglehet, hogy aggodalmaink nem annyira alaposak, mint a milyeneknek látjuk, de tény az, hogy ezen aggodalmak léteznek. De miután a szőnyegen levő