Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
157. országos ülés október 31 lb"9. 333 a t. ház, hogy azon idegenekre, a kik HorvátSzlavonországok területén laknak, a honosítás adományozása a horvát bán kezdeményezésére és ajánlatára a magyar ministerelnököt, a határőrvidéken lakó egyénekre nézve pedig addig, a mig azon részek Horvátországba bek ebei eztettek, a magyar ministerelnököt illeti; egyszersmind indítványozom, hogy a javaslat azon szakaszainak, melyek az állampolgárság elnyerését, vagy elvesztését tárgyazzák, ezen határozatnak megfelelő módosítása végett a törvényjavaslat a bizottsághoz utasíttassék vissza. (Helyeslés balfelöl.) Ez az, a mit a t. háznak elfogadásra ajánlok. (Elénk Ihosszas helyeslés balfelöl.) Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa Szilágyi Dezső' indítványát). Hegedős Sándor: Akár milyen csekély személy legyek is Szilágyi Dezső képviselő úrral szemközt, azt hiszem, sem eddigi rövid parlamenti életem, sem egyetlen tettem nem jogosítja fel őt azon személyes invectivára, melylyel velem szemben élt. Egészen a t. ház méltányosságára bizom az Ítéletet. Én voltam a közbeszóló, mert azt láttam, hogy a képviselő ur fogadkozik tárgyilagosságra és mégis mindig személyes inveet ; vákkal él. A t. ház Ítéletére bizom, hogy csak egy hajszálnyira is eltérek-e az igazságtól. Es most áttérek a személyes kérdésre. Szilágyi Dezső képviselő ur jónak látta állítani — sajnálom, hogy nem bírom a gyorsírói jegyzeteket, mert félek, hogy viszonmagyarázattal fog előállni; erre joga van, provocálok reá — azt méltóztatott állítani, hogy igénytelen szavazatomra a ministerelnök urnak e teremben léte vagy nem léte, véleménynyilvánításomnak megváltoztatására a ministereluök ur személye befolyással volna. Azt hiszem, ezt mondta s én megvallom t. ház, hogy egész bátran provocálhatok e tekint 'tben Szilágyi Dezső nagy emlékező tehetségére és fényes tehetségeire, hogy bármely szavazatomnál, akár politikai tekintetekből, akár személyes tekintetekből utóbb adott véleményem változásokon ment volna keresztül bármikor, akár ezen ülésszak alatt, akár ezen ülésszak előtt; azt hiszem, hogy erre adatot nem szolgáltathat. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Engedjen meg a tisztelt képviselő ur, (Halljuk!) hogy ezen személyes kérdést részint saját érdekemben, de azt hiszem, hogy a ház méltósága érdekében is felhasználjam. Akár milyen magas lovon ül a t. képviselő ur, akár mily magas tehetségei legyenek is, sem tehetségeinek fényét, sem a ház méltóságát nem fosja emelni, ha folytonosan másokat lenézve, azok szavazatait insiuuálja és azt hiszi, hogy nem meggyőződésből, hanem részrehajlásból, utasításra szavaznak, a mint tegnap általánosságban mondta a pártról, mintha mi nem gondolkodva, nem töprenkedve, nem megfontolva szavaznánk, (Elénk helyeslés jobbféVől. Mozgás balfelöl) hanem vakon mennénk bárkinek parancsszavára, vagy utasítására. Higyje meg a képviselő ur, hogy erre bárki is, de én legkevésbé jogosítottam fel, mert ha az én szavazataimban, vagy véleményeimben az önzés legkisebb fokát be fogja bizonyítani, akkor bélyegezzen meg, de addig ne insiniiáljon. Visszautasítom, azt. (Élénk helyeslés jobb felöl; mozgás balfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Én is szavaim magyarázására és személyes kérdésben szólalok fel. A t. képviselő ur sértésnek vette azt, hogy én az ő közbeszólását beszédemben felfogtam és rá észrevételeket tettem. E joga minden szónoknak megvan, és nem lenézésből hanem a közbe szólási kedvnek, amelynek épen a t. képviselő ur oly gyakori jelét adja, — talán eleven természete, vagy nagy buzgóságáuál fogva — és a közbeszólási kedv fékentartására jövőre is fogom gyakorolni. (Derültség.) De méltóztassék meggyőződve lenni — s ettől a félreértéstől ÓVDÍ akarom, — hogy ebben tisztelt személyének, sem senki másnak nem lenézése, hanem kitüntetése foglaltatik ; (Nagy derültség) mert lehetnek olyanok, kik közbeszólnak és közbeszólásukat talán nem fogom annyira szemügyre venni és fejtegetésekben részesíteni. (Tetszés balfelöl;mozgás jobbról.) Ha pedig a t. képviselő ur ily figyelemben részesülni nem akar ; akkor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Helyeslés balról.) De nem tartózkodni a közbeszólásoktól s mégis azt kívánni, hogy reá észrevétel ne történjék: ez két oly szabadalom egyesítése, a melyet a legnagyobb szíves készség mellett is, sem én, sem más szónok nem adhatna meg. A mi azt illeti, mintha én ebben a házban bárkinek véleményét vagy szavazatát lenézném, azt, t. ház, sem tettel, sem szóval sohasem nyilvánítottam, sem nem érzem; hanem igenis azon kötelességükre bátor voltam tegnap is emlékeztetni, gondolom erre czélzott a felszólaló képviselő ur , a mely kötelességre, emlékeztetés nekem is jogomban áll, mint szintén a t. képviselő urnak irányunkban, hogy, midó'n egy nagy közjogi változás javasoltatik s midőn a kormány annyira önmagától világosnak tartja azt, hogy nem indokolja: azoknak, a kik megszavazzák, legalább véleményüket kötelességük indokolni. Az erre való figyelmeztetés sem lenézése, sem megbántása a ház t. tagjainak, mert éa ugyan éles vitákban részt szoktam venni s magam is a jogos visszatorlás fegyverével élek, de mindig igyekszem abban az egyenlőség mértékét s a parlamenti korlátokat megtartani. (Helyeslés a baloldalon.) A mi azután azt illeti, hogy a képviselő urnak, a ki felszólított, hogy szavaim értelmére
