Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-157

332 157. országos ülés október Sí. 1879. mi alapon állítják, hogy az ott használt „végrehajtás" szó az egész magyar államterületre kiható jogot tart fenn, jogot adományozni és elvormi az állampolgárságot ily kihatással ?! így levén a dolog, én azon véleményen vagyok, hogy jóhiszeműleg kötelességszerűen a „végrehajtás" szónak csak oly értelmében nyugodhatunk meg, mely magának a törvénynek Horvátországgal való viszonyaink alapelveinek teljes épségben-tartása mellett, alkotmányunk összes rendelkezéseivel összhangzásban van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És a kisebbségi votum érvelésében az a főhiba, hogy mindezen szempontokat teljesen mellőzi és pusztán és kizárólag a „végrehajtás" szó jelentésére építi véleményét. (Helyeslés a baloldalon? Már most, t. ház, a tárgy ezen részére leszek bátor röviden néhány megjegyzést tenni. Első kérdés mindenesetre az, hogy minő köre az a honosítási eseteknek, a melyre nézve a 10. §. rendelkezése egyáltalában vonatkozhatik? A honosítási törvény ezen intézkedése, én azt hiszem, csak is olyan esetekre vonatkozik, melyeket a törvényjavaslat teljesen helyesen jelöl meg, t. i. midőn oly egyének kérik a honosítást, a kik Horvát-SzlavonorBzágok területén laknak, ott vannak megtelepedve. Ezen köre a személyeknek az, a kiknek honosításánál szóba jöhet, hogy minő végrehajtási cselekvények azok, melyeket a 10. §. a horvát autonóm közegeknek tart fenn. A felett nincs semmi kétely, hogy mindazon közigazgatási cselekmények, melyek a honosítási jognak adományozását előkészítik, vagy a mar adott jognak foganatosítását eszközük, mindezen közigazgatási cselekmények a 10. §. értelmében a horvát autonóm közeg által végzendők. De egyhez nem makacskodásbóí, nem Horvátország jogának sérelmére, nem elmagyarázási szándékkal, de n trt egyedül kizárólag azon felfogás egyezik meg a mi közttünk fennforgó közjogi viszony alapelvével és a horvát bán alkotmányos állásával — egyhez törhetlenül kell ragaszkodnunk: hogy a honosság adományozása, maga az adományozás, valamint a polgári jogtól hatósági határozattal való megfosztás, mint egy, az egész magyar államot illető felség jog és az egész államterületre kiható rendelkezés, csak a magyar államnak, az egész államnak felelős közege által gyakarolható. Ez azon elv, melyhez törhetlenül kell ragaszkodni, a mi ezen túl van, arra nézve én nem ragaszkodnám a szoros jogi következetességhez, Kész vagyok méltányosságból megnyugtatás kedveért, figyelemből az ellenvélemény iránt, elmenni azon határig, mely valóságos befolyást ad a horvát bánnak a Horvátország területén eszközlendő honosításra nézve, a melylyel, azt hiszem, t. horvátországi barátaink megnyugvásával is találkozni fogunk, de az elvet magát nem dönthetjük meg. (Élénk hosszas helyeslés balfelöl) Indítványom, t. barátom az előadó és az eredeti szöveg felfogása köztt nem jogi különbség forog fenn, melynél azt hiszem, a horvát képvisel urak is meg fognak nyugodni, mert befolyást enged a honosítás gyakorlásában magának a horvát bánnak, a nélkül, hogy felforgatná az általam jelzett nagy elvet és megadja neki azon biztosítékot, hogy Horvátország területén a honosítási esetekre, mint lényeges tényező a horvát bán közreműködése szükséges. Ez pedig állana abban, a mit Horváth Lajos tisztelt barátom is felemlített, hogy kimondatnék, hogy valahányszor oly személyek részéről kéretik a honobúás adománya, kik Horvátország területén vannak megtelepedve, ezen személyeknek az adományozást a magyar mínisterelnök tenné ugyan, de a horvát bán kezdeményezésére és ajánlatára, (Elénk helyeslés balfelöl.) Én azt tartom, t. ház, ez egy méltányos, t. barátainkat megnyugtatható módozat volna, mert senki nem nyerhetné meg a közttük lakók közzül a honosságot Horvátországban, a kit a horvát bán arra méltónak nem ítél, hogy polgártársuk legyen, (ügy van! Ugy van!) de megmenti azon elvet, hogy e jog adományozása, valamint elvétele az egész magyar állam felelős közegét illeti. (Elénk helyeslés baljelöl.) Többet, t. ház, én nem is szólók most e tárgyban, mert erre nézve indítványomat felolvasom

s kérem azt tüzetes figyelemben részesíteni és a mennyiben még érvelésemben hézag, vagy homály mutatkoznék, lesz alkalmam utolsó beszédembea felvilágosításul még visszatérni. De egyet mégis óhajtok a t. ház figyelmébe ajánlani (Hulljuk!), Én azt tartom — szelíden mondva — téves lépés a kormány részéről ugy állítani oda minden ellenvéleményt, mint a Horvátországgal kötött közjogi egyezség kijátszására ezélzót; meggondolatlanság volt — ha ugyan fogékonyak lennének az iránt —• a bizalmatlanság magvát hinteni el bennük. (Élénk helyeslés balfelöl.) De én azt hiszem, hogy elegendő jelét adtam annak, hogy oly elvre akarom visszavinni ezen kérdés megoldását, melylyel, remélem találkozni fogunk felfogásban és elegendő jelét adtam annak, hogy nem akarok, miután őszintén táplált ellenvélemények nyilvánultak, a szoros jog merev határai köztt mindenben maradni, hanem kész vagyok minden oly befolyást megengedni, mely nagy közjogi elvek sérelme nélkül lehetséges. Én azt hiszem, a nézetek kiegyeztetésére ezen törvényjavaslatnál már nagyobb készséget tanúsítani nem lehet. (Tetszés balfelöl.) Ennélfogva indítványozom, hogy mondja ki