Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
328 157. országos ülés október 81. 1879. illetőt, a nélkül, hogy a bán sérelmes eljárása ellen Magyarország felszólalhasson. Ugy van! balfelHl.) De veszedelmes praecedensnek tartom azért is, mert ezzel azt mondjuk ki, hogy a végrehajtó hatalomnak ipso jure bizonyos autonóm jogai vannak, melyeket a priori megszorítani nem szabad. Ha ez áll, t. ház, akkor mi nem intézkedhetünk ezen törvényre nézve például akként, hogy a honfiságot általában a magyar országgyűlés adhassa meg ; mert ha ezt rendeli el a magyar országgyűlés — pedig szerintem elrendelhetné s azt hiszem, e jogát kétségbe nem fogja vonni senki, — akkor felállhatna a magyar minister és tiltakozhatnék az országgyűlés eljárása ellen, mely a végrehajtó hatalom absolut jogain túl teszi magát. Mi nem engedhetjük meg. hogy a magyar parlamentnek, az alkotmányban gyökerező hatásköre, egy téves magyarázat által philantropikus, vagy politikai indokokból veszélyeztessék. Én a magam részéről ebben nag) r momentumot látok s azért a többség véleményét elfogadom; de kijelentem azt is, hogy ha a t. ház azon momentumoknak, melyeket Irányi Dániel t. képviselő ur ékes szavakkal kifejezett, bizonyos fontosságot tulajdonít és oly módosítvány nyújtatnék be, akár egyes képviselő részéről, hogy a magyar állameszme integritásának megóvása mellett, a horvát bánnak valami befolyás, pl. előterjesztési, vagy ajánlati jog engedtessék, én egy ily indítványhoz a magam részéről hozzá fognék járulni. Ismétlem: én egyelőre a többségi véleményt elfogadom. {Élénk helyeslés balfelöl) Mihajlovich Károly; T. ház! (Mozgás.) Megvallom őszintén, hogy Irányi t. képviselőtársam előterjesztésére nem akarnám azt a szót használni, hogy sentimentalis, de megvallom, Irányi Dániel képviselőtársam szavai rám mély benyomást tettak s adja isten, hogy a t. képviselő urnak felfogása mindkét részen terjedjen — és tessék elhinni, hogy megszűnnék azon ellenséges indulat, melyről nem merném ugyan állítani, hogy létezik, hanem ha léteznék, bizonyosan csak félreértésből származott. Én, t. ház, eddig is, ezután is mindig a két országnak egyállamiságát fogom védelmezni s a jövő csakugyan meg fogja mutatni, — ámbár nem kívánom, hogy beálljon az idő, — hogy Horvátország az összes magyar állam függetlensége mellett fog harczolni, hogy ebben saját függetlenségét is találja. Erre jobban reflcctálni nem tudok, mint azt a ministerelnök ur tette s csak egy pár szóval vagyok bátor refiectálni arra, a mit az előttem szólott t. képviselő ur mondott. Ugy vélem, hogy azon felolvasott idézetekben csupán csak projectumok foglaltatnák, t. i. a két különféle küldöttségnek nuntiuma, renuntiuma, javaslat, felelet és válasz. De, hiszen a törvény egészen világosan szól és csak a törvény alapján hozatott be ezen törvényjavaslat. Mert attól, tartani, hogy a horvát bán az által, hogy ő teljesíti azt, a mivel őt ezen törvényjavaslat megbízza, hatalmát terjeszti a magyar területen, ettől tartani nem lehet és ezt, bocsánatot kérek, ebből a törvényjavaslatból kiolvasni sehogy sem vagyok képes, mert ebben az ügyben, megvallom őszintén, a horvát bán nem más, mint végrehajtó közege a magyar minísteriumnak. Nem lehet tehát attól tartani, hogy a horvát bán azt ellenzi, a mi törvényhozás utján létrehozatott. De másrészről, hogy ha ez ugy van és hogy ha az alaptörvények oly világosan szólnak, kérném a t. házat és azon urakat, a kik talán nagyon túlságos féltékenységből, hogy úgy mondjam, azt gondolnák, hogy ez által valami jog fog háromolni, vagy interpraetáltatni a törvényből, mondom, kérem az urakat, méltóztassanak osztozni azon igen helyes véleményben, a melyet Irányi Dániel igen t. képviselő ur mondott, hogy egyoldalúlag ne üssünk rést azon alaptörvényen, a mely létrejött s a mely kívánom, hogy tovább is fennmaradjon. Különben pártolom a kisebbség véleményét. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Én abban egyet értek az előttem szólott í. képviselő úrral, hogy itt nem arról van szó, hogy a magyar alkotmányba, vagy a Magyarország és Horvátország közötti jogviszonyba egy új jogtétel iktattassék be; hanem arról, hogy a kettő között alkotmányosan szabályozott viszonynak következései levonassanak. És azért mindjárt itt a leghatározottabban tiltakoznom kell Irányi Dániel képviselő urnak és a ministerelnök urnak felfogása ellen. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) Meg nem engedhetem egyiküknek sem, hogy akár úgy tekintessék ezen törvényjavaslat eldöntése, miut a hogy Irányi Dániel t. képviselő ur tekinti, hogy ez a horvátok gyűlöletének lefegyverzésére, vagy enyhítésére szolgáló eszköz volna; meg nem engedhetem azt, hogy azokat, a kik a t. képviselő úrral és a ministerelnök úrral nincsenek egy véleményben, azokat a kiegyezés megsértésének szándoka vezetné. (Elénk helyeslés balfelöl.) És még jobban megdöbbentett az ily véleménynek nyilvánítása azon ministereluök részéről, a ki benyújtotta a javaslatot, ily fontos kérdésben merész véleményt koczkáztatott, praejudiciosus véleményt a magyar össz-állam jogaira és még csak azt sem tartja érdemesnek, hogy midőn e kérdés fejtegettetik, kötelességszerűleg e házban jelen legyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobbon.) Nagy
