Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
157. országos ülés október Sl. 1879. 329 kísértést érzek magamban, t. ház, azt indítványozni, hogy miután ezen törvényjavaslat alatt Tisza Kálmán nevét látjuk és miután ő e házban nem jelentette ki, {Zaj. Elénk helyeslés és felkiáltások bal- és szélső baljelöl: Igaz! Ugy van! Mozgás a jobbon.) nagy kísértést érzek, t. ház, azt indítványozni, hogy miután ő kezdeményezi e törvényjavaslatot és nem jelentette ki, hogy annak egyik legfontosabb, olyan tételének tárgyalásánál, a melyet Irányi Dániel képviselő ur úgy említett fel, mintha a két ország közötti válságra vezethetne, ki fogja őt képviselni és a kinek törvényes felelősségénél fogva ezen javaslatért itt helyt kell állania: szakítsuk félbe tanácskozásainkat addig, mig ezen javaslat felelős és törvényes képviselője itt meg nem jelenik. [Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon és a, szélsőbalon: Ugy van! Ugy van!) Hiába mutatnak önök az igazságügyminister úrra; {Egy hang a jobboldalon: Nem mutat senki!) hiába mutatnak önök az itt ülő minister urakra, {Egy hang a jobboldalon: Nem mutat senki!) mert első sorban ezen javaslatért az felelős, a kinek a neve alá van irva; ezen urak csak solidarisak vele. {Élénk helyeslés a baloldalon.) De én ezen indítványt nem teszem meg, {Egy hang a jobboldalon: miért nem teszi f) mert azon nézetben vagyok, hogy el kell kerülnünk minden oly kérdés belevegyítését ezen ügy tárgyalásába, mely annak teljesen objeetiv, de teljesen szigorú és szoros megvizsgálását gátolhatná. Hegedűs Sándor: (De mégis belekeveri!) Szilágyi Dezső: Ha a t. közbeszóló képviselő ur nem érzi annak szükségét, hogy ily valóban fontos kérdés eldöntés énéi, legalább aző lelkiismeretét megnyugtassa, vagy eshetőleg, ha talán a ministerelnök nézetét megváltoztatná, magát kellő időben tájékozhassa, {Elénk derültség a baloldalon.) akkor könnyen nagyon bajos helyzetbe juthatna; mert könnyen megtörténhetnék az, a mi Ormay képviselő úrral megtörtént, hogy ellentétbe jött önnön pártja vezérével, a ki kijelentette, hogy itt nincs arról szó, hogy a horvát bánnak azon jog adatik, hogy adományozza a honosítást, hiszen a honosítást nem azon hatóság adományozza, a melyet a törvény megnevez, hanem a törvény maga; pedig csak egy negyedórával azelőtt hallottuk és helyesen mondta a miüisterelnök, hogy az idegennek nincs joga, ha minden feltételt ki is mutat a felvételre, hanem csak felvehető, de nem tartozik a hatóság a honosítást megadni. Mondom, könnyen ily ellentétbe jöhetne, mint Ormay képviselő ur, midőn nagy buzgóan védelmezte {Derültség a baloldalon.) e törvényjavaslatot. Én nem érthetem, t. ház, a ministerelnök urnak kezdetben tett azon nyilatkozatát, hogy a kik a többségi véleményt fogják pártolni, azok burkolt alakban meg akarják másítani a végrehajtás szó félrecsavarásával a kiegyezési törvény értelmét. Mit mondana a ministerelnök ur, ha én az ebből eredő visszatorlási joggal élnék és azt mondanám, hogy a ki az összes magyar állam jogát ily könyelmüen koczkára tette, az tulajdonképen törvénymagyarázás, tisztességes törvénymagyarázás ürügye alatt azon szándékkal van, hogy a magyar államot joggal megillető felségi jogot oda dobja egy területi hatóságnak. De én az ily módon való érvelést nem akarom alkalmazni. A mi a fenforgó kérdést illeti, én azt tartom, hogy az, a mi a kisebbségi véleményben foglaltatik és a mi a kormány eredeti javaslatát képezi, nem egyeztethető meg azon jognak természetével, a melynek adományozásáról itt szó van; vagyis nem egyeztethető meg a honosítási jognak a törvényjavaslatban meghatározott természetével; nem egyeztethető meg alkotmányunk alapelvével; nem egyeztethető meg Horvátországnak és a horvát bánnak közjogunkban szorosan körülírt állásával; nem egyeztethető meg az 1868: XXX. t.-cz. alapelveivel és a gyakorlati szükség által nincsen indokolva. Ez az, a mit lehető tárgyilagosan a t. ház előtt kifejteni óhajtok. {Halljuk! Halljuk!) Kiindulási pontul vegyük az ezen törvényjavaslat élére irt 1. í-t, mely nézetem szerint helyesen és országunknak századok óta fennálló közjogával megegyezőleg állapítja meg azt, hogy a magyar korona országainak egész területén az állampolgárság egy és ugyanaz, azaz: a magyar koronát képező egyes országoknak nincs állampolgárjuk, hanem állampolgárja csak az egész magyar államnak van. Ennélfogva ezen állampolgárság csak egységesen adományozható, vagy egységesen vehető vissza. Ezen alapelv helyesen, bölcsen van a javaslatban megszabva. Ebből azonban, t. ház, nézetem szerint három tétel visszautasíthatlan erővel következik. Az egyik az, hogy ezen, az egész magyar állam oszthatlan állampolgárságát illető jognak adományozása az egész magyar államnak felségjoga. Ez egy oly felség-jogosítvány, a mely nem illeti a magyar állam részét képező egyes országokat, hanem kizárólag illeti magát a magyar államot. A második következmény abban áll, hogy ha ezen felségjog, a melylyel a honosság adományoztatik, az egész magyar államnak felségjoga, akkor ennek gyakorlata nem bizható oly hatóságokra, a melyek nem az egész magyar államnak közegei, a melyek a magyar államot képviselő közös országgyűlésnek nem felelősek és a melyek ezen felségjogot nem gyakorolhatnák ugy, hogy ezen országgyűlésnek ellenőrzése és felelősségre vonása alatt álljanak. Ennélfogva nem ruházható az oly hatóságra, mely közjogi42*
