Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-157

157. országos ülés október 3Í. 1879. 327 Ezen válasz újabb szóbeli eszmecsere tárgyát képezvén, elkészült az egyezménynek első projectuma, melynek idevonatkozó szakasza igy hangzik: „Közös végre a törvényhozás a tengerészeti, kereskedelmi, váltó-, bányajogra nézve, mint szintén a biztosítási és egyesületi ügyekben s az útlevél-rendszert az idegenek fölött gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg, oly megszorítással mindazáltal, hogy a tengerészeti jogot kivéve, a többi tárgyakra nézve az igazságszolgáltatás körében a végrehajtás Horvát-Szlavón- és Dalmátországoknak tartatik fenn. Világos, t. ház, hogy mind horvát testvéreink, mind a magyar küldöttség eredetileg az 1868 : XXX. törvény 10-ik §-ban érintett végrehajtást, mindig az igazságszolgáltatásra vonatkozólag tárgyalták s erre horvát testvéreinknek volt is némi okuk. Méltóztatnak tudni a tegnapi tárgyalásokból is, hogy az akkori igazságügyminister az állampolgárságról Í867. deczember 5-én törvényiavaslatot terjesztett be, melynek egyik §-a, eltérőleg a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedésétől, a honosság elvesztése kérdésének birájáúl nem a politikai hatóságot, hanem a rendes bíróságot teszi. A horvátok méltán aggódhattak, hogy ha az állampolgárságról szóló törvény végrehajtása a központi kormány kezébe jön, az említett kérdés eldöntése nem a horvátországi bíróságoknak lesz feladata, hanem a magyarországi bíróságoké, a mi pedig azon szempontnál fogva, hogy az igazságügy teljesen Horvátország autonómiájához tartozik, valóságos jogsérelem lett volna. Az idézett első projectum, a közbejött szóbeli tárgyalások során, módosítást szenvedett. Nevezetesen abban lön közös megállapodás, hogy ki kell venni a §. keretéből a kereskedelmi, tengerészeti, a váltó- és bányajogot és ezeket a megelőző §-ba kell tenni, a hol a közös ügyek vannak elősorolva. Továbbá, hogy nincs szükség annak e §-ban való fölemlítésére, hogy az igazságszolgáltatás körében a végrehajtás Horvátországot illesse; hiszen az egyezményi projectumnak egyik, t. i. az 1868: XXX. t.-ezikkbe 48. §. alatt fölvett szakaszában világosan ki van az mondva, hogy „Horvát-Szlávon-Dalniáturszagok önkormányzati joga, mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási; vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kívül a törvénykezést is minden fokozatán". Nem volt tehát szükséges itt bizonyos cautelákat fölvenni, mert egy másik §-ban a magyar regnikoláris deputátió a horvátoknak ezt önkényt megadta. KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. VII. KÖTET. Ezen észrevételek mellett alakult meg az 1868: XXX. t.-ezikknek 10. §-a, melyet szerencsém volt felolvasni. Azt hiszem, t. ház, a felolvasottakból világos, hogy midőn a horvátok ezen törvényekre nézve bizonyos reservátákat tartottak fenn, vagyis követelték a végrehajtásnak Horvát-Sziavon országok részére való fenntartását, nem azon szempontból indultak ki, hogy valamely administrativ, vagy politikai hatóságnak bizonyos előjogokat biztosítsanak, hogy a bánnak reserváltassék a honfiuság megadásának joga; hanem azért, mert biztosítékot kerestek arra nézve, hogy a menynyiben törvénykezési intézkedés forogna fenn a végrehajtás körül, azt ne Magyarország bíróságai, ne a központi ministerrain közegei, hanem a horvát-szlavón autonóm kormány közegei teljesítsék. Azon felfogásnak tehát, hogy itt a törvénynek , melyet megváltoztatni csak azon utón lehet, a mely utón megalkottatott, megváltoztatása czéloztatik, semmi alapja sincs. {Helyeslés balfelöl.) A 10. §. helyes magyarázata szerint, melyet az előadó ur kifejtett, itt a végrehajtás esak annyit jelent, hogy a mely törvény horvát testvéreink közreműködésével itt a közös parlamentben az állampolgárságról megalkottatik, azon törvény, nem a központi kormány saját közegei, hanem a horvát autonóm kormány saját közegei által fog végrehajtatni. Tehát azon kifogás és keserű vád ellen, hogy a 70-ki kiegyezést támadjuk meg, a magam részéről tiltakozom. (Helyeslés balfeWl.) Nem csak hogy nem támadjuk mi azt meg, hanem ellenkezőleg a maga épségében fenntartani akarjuk; csupán annak nyilván téves magyarázata ellen küzdünk, mely veszélyes praecedenst foglal magában. A mi magát a kérdést illeti, hogy elfogadjuk-e a bizottság többségének véleményét, vagy visszaállítsuk az eredeti ministeri szerkezet 9. és 10. §-át, én a magam részéről azon indokoknál fogva, melyeket t. képviselőtársunk Veszter Imre kifejtett, a többség véleményét elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én. t. ház, sérelmesnek tartom a magyar államiság eszméjére nézve azt, hogy a horvát bán, egy társország közigazgatási főnökének aktusa, kiterjedő hatálylyal bírjon az anyaországegész területére. (Élénk helyeslés balfelöl.) És másodszor félek az inconvenientiák egész özönétől. Egyet említek csak fel. Megtörténhetik, hogy a magyar ministerelnök valakit, mert nem tartja Magyarország érdekében lévőnek, hogy honfiusittassék, visszautasít. Ha ugyanazon egyén kérni fogja a honfiusítást. Horvátországban, csak a bán egyéni részéről függ, hogy megadja azt, ez által Magyarország állampolgárává tegye az 42