Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
22Q 157. országos ülés október 31. 1879. gezésben elfogadni kegyeskedjék. Kérem pedig erre a t. házat a következő indokolással. Az eredeti szöveg aképen rendelkezett, hogy a magyar állampolgárságot oly hatálylyal, hogy az, a magyar korona egész területén birjon érvénynyel, megadhatja a horvát bán, illetőleg a határó'rvidéki országos hatóság főnöke is. Ez, t. ház, meggyőződésem szerint határorozottan ellenkezik azon közjogi helyzettel, mely közttünk és Horvátország köztt fönnforog; ellenkezik különösen azon egyességgel, melyet 1868-baiia horvátokkal kötöttünk, mert e szempontok szerint képzelhetetlen az, hogy a horvát bán oly állami jogot gyakorolhasson, a mely kiterjed Horvátország határán kivül, a melynek hatálya legyen Magyarországon is. A törvén} 7 ]avaslat 1. §-a azt mondja, hogy a magyar állampolgárság a magyar korona egész területén egy és ugyanaz. Ebből világosan kitűnik és következik, hogy tehát a magyar állampolgárság megadását, vagy megtagadását nem bizhatjuk egymástól közjogilag lényegesen különböző tényezőkre, különösen pedig nem bizhatjuk oly közegre, melynek hatósága a magyar korona területének csak egy részére, kizárólagosan Horvátországra terjed ki. A közös törvényhozás által megszavazott törvényeknek a magyar korona egész területén leendő egyöntetű végrehajtásért, a magyar ministerium felelős a parlamentnek. Ily jognak az egész magyar államban leendő végrehajtása tehát nem illetheti meg a bánt. ki az 1868. XXX. t. ez. 50. §-a szerint nem a parlamentnek, hanem csak a horvát tartománygyülésnek felelős. Még kevésbbé illetheti meg a határőrvidéki országos hatóság főnökét, mert az nem felelős sem a magyar parlamentnek, sem a horvát tartománygyülésnek, hanem alá van rendelve a bécsi közös hadügyministernek; már pedig a magyar állampolgárság megadása, vagy megtagadása nem Ausztriával közös ügy s ennélfogva a bécsi közös hadügyminister közegeinek a magyar állampolgársághoz nem lehet semmi köze. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az 1868: 30. t. ez. 10. §-a azt mondja, hogy a honosság és állampolgárság iránti törvényhozás közös ugyan, a végrehajtás azonban Horvátit zlavon és Dalmátországoknak tartatik fenn. Igaz tehát, hogy a hivatkozott törvény a horvátoknak biztosít végrehajtási jogot, hogy azonban az ott biztosított végrehajtási jognak Magyarországra is kiterjedő hatálya lehessen és legyen, azt a hivatkozott §. egy betűvel sem mondja. Ezen törvény tehát nem praejudicálhat nekünk abban, hogy a közös törvényhozás, melyben Horvátország is képviselve van, az egyezségi törvény 10. §-ában csak említett, de nem szabályozott végrehajtási jognak gyakorlati alkalmazását, mikép kívánja értelmezni és alkalmazni. En azt hiszem, t. ház, hogy a hivatkozott törvény követelményeinek teljesen megfelelünk és megadjuk a horvátoknak a jogot, melyet javukra a hivatkozott 10. §. biztosít, ha kimondjuk, hogy a magyar állampolgárság megadásának, vagy megtagadásának fóruma a ministertanács, vagy a ministerelnök, mert a ministertanácsban bennt van a horvát minister is; a ministerelnök pedig nemcsak Magyarországnak, de Horvátországnak is ministerelnöke. A ministertanácsot, mint forumot egyébiránt nem én componáltam, hanem e vívmányt egyenesen magának a kormánynak köszönjük, a mennyiben törvényjavaslatának indokolásában ott, a hol a király által való honűúsításról szó], maga a kormány mondja, hogy a horvátok itt is respeetálandó jogai megóvására teljesen elegendő az, hogy azon ministertanácsban, a mely a honfiúsítandó ügyében ő Felségéhez felterjesztést intéz, benne van a horvát minister is. Mármost engedelmet kérek, ha a ministertanács a horvátok ebbeli jogainak megóvására elegendő és alkalmas a kormány által felhozott esetben, akkor azt nem tagadhatjuk meg azon esettől sem, mely az előbbeniveí teljesen analóg. Én egyébiránt tudom, t- ház, hogy a ministertanács, mint fórum, nem egészen gyakorlati dolog s hogy némely technikai nehézségekkel is járhat s ennélfogva én nagyon szívesen megegyezem abban, — ha valaki az elvnek megtartása mellett ennél helyesebb forumot, helyesebb közeget fog megnevezni; addig azonban, mig ez nem történik, pedig kötve hiszem, hogy megtörténhessék, nekem határozottan ragaszkodnom kell a törvényjavaslatnak a bizottság többsége által meghatározott jelenlegi szövegéhez, mert a törvényjavaslatnak eredeti szövege felforgatná a köztünk és Horvátország között megállapított közjogi viszonyt, lerombolná azon határokat, melyeken belől azon concessiót meg nem adhatom, hogy a horvát őrvidék hatósági főnöke, vagy a bán gyakorolhasson Magyarországon államuralmi jogot. Ennélfogva ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat 10., 11. §-át elfogadásra a bizottság többsége által meghatározott szövegben. (Élénk helyeslés balfelBl.) Ormay Károly: T. ház! Ezen kérdés tekintetében a bizottságnak kisebbsége fenntartandónak vélte a kormány javaslatában foglalt eredeti szöveget. Az indokokat lesz szerencsém csak egész rövidséggel előadni és azután némelyekben kiterjeszkedni azokra is, a miket a bizottságnak előadója mondott. (Halljuk!) A különbség fősarka a körül fordul meg, hogy mit értünk mi törvény végrehajtása alatt és mit nem? Ez az első kérdés. A második kérdés pedig az: ha vájjon e tekintetben szabad terünk van-e és egészen tetszésünk és saját kívánalmaink szerint oldhatjuk-e meg e kérdést, vagy pedig nem ? E kérdés tekintetében alaptörvényeink által meg nem változtatható alapok megadatván,
