Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

156. országos ülés október 30. 1879. 303 adja, és ez érdemeket ki Ítélje meg? (Helyeslés a baloldalon.) A javaslat szerint a kormány, illetőleg annak előterjesztéséhez képest a fejedelem : gróf Apponyi indítványa szerint a régi gyakorlat értelmében az országgyűlés, melynek határozata szentesittetik a fejedelem által. (Helyeslés balfelöl) Maga a ministerelnök ur mondotta, hogy ő sem reméli, hogy örökké kormányon maradjon, tehát ezen jog minden kormánynak adatik. Kérdem : ki biztosíthat bennünket arról, hogy valamikor nem fog-e az állampolgárság is oly bőkezüleg és oly könnyedén osztogattatni, mint a hogyan napjainkban a rendjelek osztogattatnak ? (Derültség balfelöl.) Hogy ez ellen biztosítékot nyerjünk, hogy legalább az állampolgárság, mely Ível állami jogok járnak együtt, nem fog ily módon osztogattatni: ezért szükséges, hogy az országgyűlés az érdemek megítélését magának tartsa fönn. (Elénk helyeslés balfelb'l.) Szilágyi Dezső: T. ház! én megvallom, hogy azt hittem volua, hogy ha egy ily indítvány, minő a gróf Apponyié, e házban benyujíatik, a kormány ismerni fogja kötelességét s ha már akkor, midőn a törvényjavaslatot beadta volt, az országgyűlés egyik jogának elvételét nem indokolhatta; legalább itt a házban indokolni fogja s ezt kötelességüknek fogják érezni azon urak is, kik a kormánypadokon ülnek. Ebben, t. ház, megvallom, csalatkoztam. Mi sorban felállunk és gondolom érvekkel iparkodunk kimutatni azt, hogy nincs ok az országgyűlés ezen jogkörének megcsonkítására és íme a kormánypadokról senki sem áll fel, — mi első kötelessége volna a kormánynak, — annak indokolására, hogy ez szükséges, vagy ezélszerű. Egyszerűen hallgatnak és hagyják az egész vitát lefolyni. Ily körülmények közt talán nem lesz felesleges emlékeztetnem a t. kormányt és annak elnökét arra, hogy az ő elődei, az azon pártból, a Deákpártból keletkezett kormányok, mely párthoz tartozott a jelenlegi ministeriumnak legtöbb tagja, nem igy bántak az országgyűléssel, midőn a honosításról javaslatot terjesztettek a ház elé. (Igaz! Ügy van! bal felöl) Annyiszor tapasztaltuk azt, mikor a jelenlegi ministerebiök ur ezen az oldalon ült, hogy akkor a magyar alkotmány és parlament leghívebb védője gyanánt viselte magát; mit mondott volna akkor, ha a deákpárti kormányok ily törvényjavaslatot nyújtanak be és sem az előtérjesztésbea, sem a házban való felszólalásukban nem is tartották volna érdemesnek a parlament jogainak elvételét indokolni? (Elénk helyeslés balfelöl.) És emlékeztetem arra a jelenlegi kormánypárt azon tagjait, a kik akkor azon párthoz tartoztak, azon párthoz, melynek kormánya azon javaslatot benyújtotta, hogy talán nekik is KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. kötelességtik volna álláspontjuk megváltoztatását indokolni a ház előtt. (Élénk helyeslés balfelöl.) De talán tévedek, mert igenis két gyenge kísérlettel látszólagos érveket látnak előhozni. Az egyik kísérlet egyik előbb szólott képviselő, ürmay ur részéről jött. a másik a ministerelnök ur részéről. Ormay képviselő ur azt mondja, hogy ő azt akarja, hogy azok, a kik az ország iránt kitűnő érdemeket szereztek, megjutalmaztassanak. De nem ez a kérdés, mert mindenki akarhatja, hogy az ország iránt valóban kitűnő érdemeket szerzett emberek a honosítás tekiotetében könynyebbséget nyerjenek, hanem az a kérdés, ki Ítélje meg: szerzett-e az illető érdemeket, vagy sem? az a kérdés, ki adja meg a honosságot? Ki ítélje meg azt: vájjon van-e ok, elengendő ok arra, hogy a honosítás reades feltételei közzűi a lényeges feltételek elengedtessenek? Eddigi közjogunk szerint az országgyűlés volt erre hivatva. Most a kormány fogja ezt tenni, vagy annak előterjesztésére a fejedelem. Ént azt hiszem, hogy az országgyűlés jogainak ily módon való eltörlésére nincs alap, nincs sem jogilag, sem erkölcsileg, (Helyeslés a baloldalon.) A mi a ministerelnök urnak okait illeti, nagy figyelemmel hallgattam, mit hozhat fel indokul ezen határozat mellett. És három okot hallottam tőle említeni, azaz három érvelést, mely az oknak, érveknek színével bir. Az első, hogy azt kérdezte Apponyi t. képviselőtársamtól, hogy mit akar? azt akarja, hogy minden egyes esetben a kitűnő érdemekért honosítandónak érdemei vita alá kerüljenek a házban, a személyes viszonyok és érdemek itt vita tárgyává tétessenek ? Igen is azt akarjuk. (Helyeslés balfelöl.) Mert az az ember, a ki az ország iránti érdemei alapján azt veszi igénybe, hogy neki a magyar honosság majdnem minden feltétel kikerülésével megadassék és, a ki az ország iránti érdemei alapján veszi ezt igénybe, az ne féljen érdemeit az országgyűlés elé hozni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a balfelöl.) Egyébiránt a ministerelnök úr önmagával ellenmondásban van ; mert ha ő azt tartja, hogy a személyes érdem feletti discussio kikerülendő, kíméletből azon egyén iránt, akkor saját javaslata szerint nemcsak, hogy nem kerüli ki, hanem elhalasztja ezen discussiót oly időre, a mikor azon személynek sokkal nagyobb kárára, lealázására szolgál. Mert mikor hivatkozott, hogy, ha a kormány ezen jogot nem jól fogja gyakorolni, a parlament ellenőrzése folytán, Őt utólagosan felelősségre vonhatja. Már most, ha ezen felelősség való, akkor a lehetőségnek meg kell lenni, hogy a kitűnő érdemekért megadott honosság minden egyes esetben itt ellenőrzés szempontjából bírálat tárgyává tétessék. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Ennélfogva a súlypontot a ministerelnök ur abba helyezi, 39