Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-156
304 156. országos ülés október 30. 1879. hogy utólagosan, mikor már megadatott a honosság, mikor sokkal szégyenteljesebb, ha kétségbe vonatik, méltán kapta-e? akkor gyakoroltassék ez érdemek felett itt a bírálat. Azután egy másik látszólagos érve volt a ministerelnök urnak, nem a javaslat mellett, de Apponyi gróf indítványa ellen és az abban áll, azt mondja, különös helyzetbe jutnak azok, a kik Magyarország iránt érdemeket szereztek ; mert a ki semmi érdemet nem szerzett, megszerezheti a feltételek melleit tizenöt év lefolyta után a honosságot és a ki érdemet szerzett, az csak törvénynyel szerezheti meg. De elfelejti, hogy ez rögtön megszerezi, még pedig a választóképességet is és nem tizenöt év után és megszerzi, felmentve a többi terhes feltételtől. {Helyeslés a baloldalon) Már most lehet mondani, hogy nincs előny, jutalmazás arra nézve, a kit a magyar országgyűlés maga vesz honossági kötelékébe? megnehezíti azt, hogy a kétes értékű szolgálatokért, gyakran kétes jellegű szolgálatokért megadassék a honosítás. Hivatkoztak még erre, az előttem szólott t. képviselő úr is hivatkozott, Anglia példájára. Igaz! A belügyministernek ott nagy joga van bizonyos feltételek mellett a honosságot adományozni, de nem feltétel nélkül, hanem bizonyos feltételek mellett. Az első különbség itt, hogy itt majd minden feltételek elengedéséről van szó ; a második legnagyobb különbség pedig az: hogy nem lehet egymás közötti viszonyra, politikai hatalomra és súlyra Anglia kormányát Magyarország kormányához, nem lehet Anglia parlamentjét Magyarország parlamentjéhez hasonlítani. {Elénk helyeslés a. baloldalon.) Már a berlini szerződés tárgyalása alkalmával említem ezen házban, ha parlamentünk befolyása, parlamentünk politikai hatalma oly tág körű lesz és annyira megszilárdul, mint az angol parlamenté, akkor én bízvást megadom a kormánynak mindazon jogokat, a melyekkel Angliában a kormány bir, sőt talán még azon fölül is. De nem egyenlő viszonyok alapján, analógiákra hivatkozni akarni, ha az több akar lenni, mint szükségből való, olyan — a milyen érvelés, akkor azt tartom, ez valóságos tévedésbe hozása volna a t. háznak. S vau még egy észrevétele a t. ministerelnök urnak, melyet czáfolat nélkül nem hagyhatok s ez abban áll, hogy kérdezte tisztelt barátomat: „Hát semmisnek tekinti ő a javaslat azon határozatát, hogy csak kitűnő és kiváló érdemekért adományoztatik ezen jog? és semmisnek tartja a minister felelősségét, semmisnek tartja azt, mint biztosítékot?" Semmisnek nem tartjuk ezt t. ház, hanem ezen esetekre nézve elegendő biztosítéknak sem. A ministerium állása, egyáltalán nagyon tudva van, hogy a többségrészéről éles ellenőrzésben nem rés zesül; és a többség oly esetekben, melyeket apróbb eseteknek szokott tekinteni, inkább a kormány hibáinak leplezésére törekszik, nem pedi<r a kormány eljárásának éles ellenőrzésére. S kérdem, hogy midőn ezen gyakorlat ismeretes és, midőn nemcsak ezen kormány irányában, hanem minden kormány irányában várható: lehet-e a ministeri felelősségre hivatkozni, kivált oly körülmények köztt, midőn már megmásíthatlan tényekről lesz szó ? {Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, a ministerelnök úrnak egy kijelentését nem mellőzhetem. {Halljuk! balfelöl) O félreértette t. barátomnak Apponyinak szavait {Egy hang a, jobb oldalról! Dehogy értette félre! Derültség) és gróf Apponyi meg is felelt reá. Ha a t. képviselő úr gondolkozik, gróf Apponyi meg is felelt reá. Ha a t. képviselő úr gondolkozik Apponyi képviselő helyett és jobban tudja annak értelmét megszabni a mit ő mondott, akkor ez nagy egyéni megelégedettségére szolgálhat; {Derültség bal felöl) de nem hiszem, hogy őt akár a ministerelnök úr, akár a báz, akár Apponyi képviselő úr szavai hivatottabb magyarázójának tekintenék. {Derültség balfelöl.) T. barátom azt fejezte ki, hogy egy veszedelmes irány mutatkozik ezen kormány alatt, a mely az előbbeni kormányok alatt nem mutatkozott s ez nemcsak abban áll, hogy igen könynyedén változtattak meg a parlament jogai, hanem mutatkozik abban is, hogy a kormányzat és politika ugy vitetik, hogy a nemzeti akarat nyilvánítása, kellő időben való nyilvánítása elkerültessék, vagy midőn az már nyilvánulhat, hatályosságától megfosztassék. Ezt mondta t. barátom. S hogy ez igy van, annak bizonyítékául én a t. többségre hivatkozom. Ugyan kérem, azon bizonyos ügynek, a melyre nézve a kormány és az ország köztt, mondhatni, nagyon éles véleményellentét volt, t. i. az occupatió ügyének nem éles, nem határozott elitélője volt-e a többség felirata? Nem voltak-e azon feliratban e lépés következményei iránt mindennemű aggályok kifejtve; {ügy van! Ugy van! balfelöl) s mi volt a baj, hogy ezen aggodalmak nyilvánítására adatott alkalom az országgyűlésnek, midőn a nemzeti akaratnak ezeu nyilvánulása^ hatályát már jóformán elvesztette. {Ugy van! Helyeslés a balon és a szélső balon.) Minő politika az, a mely meddő töprenkedésre Ítélte a parlamentet egy, az országra nézve vitális, felette fontos ügyben? Minő politika az, mely a nagy rendszabályokat mindig csak kényszerhelyzet megteremtése által tudja keresztülvinni, azt mondván: most már a dol-