Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

300 156. országos ülés B. Mednyászky Árpád jegyző' (olvassa gróf Apponyi Albert modosítványát a 11. %-hoz) : Módosítása 17. §hoz: „Az első bekezdésben e helyett: ő Felségénél" teendő „az országgyűlésnél", a végső bekezdésben e szavak helyett: „a királyi oklevéllel" teendő „az ily határozmány". Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenek előtt tárgyilagosan kívánok a t. képviselő úr által benyújtott módosítványokhoz szólni. A módosítványoknak ama feltevésére vonatkozólag, hogy minden egyes honosítási eset diseussió tárgyává tétessék ott, a hol a törvény szerint rendkívüli és kitűnő érdemeket szerzettekről és ezeknél bizonyos föltételek elengedéséről van szó, mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy a mennyire legalább én tudom, ott, a hol a honosítás, de nemcsak a különös érdemeket szerzettekre nézve, hanem általában arra nézve, hogy politikai jogokat adhasson, a honosítás törvényhez van kötve, ott az egyesekre nézve discussiónak helye nincs, mert a törvényhozások, legalább rendszerint abból a nézetből szoktak kiindulni, hogy egyes egyének, megnevezett egyének fölött képviselőházi nyilvános discussiókat inaugurálni nem lehet. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! a jobboldalon.) Ez az egyik, a mit megjegyezni kívánok. A másik a t. képviselő urnak azon állítását illeti, hogy a 17. §. fölöslegessé teszi az egész honosítási törvényi. A kormány — úgy mond — ajánlani fog, a Felség a kormány ajánlatát elfogadja és akkor sokkal egyszerűbb lesz ezen az utón a többi kellékek mellőzésével honosíttatni, politikai jogokat nyerni, mint az egész honosítási eljárás mellett. Ha a t. képviselő úr semminek és semmisnek tekinti azt, hogy ily módon csak rendkívüli és kitűnő érdemeket szerzett egyéneket lehet honosítani,- ha semminek és semmisnek tekinti azt, hogy minden esetben — minthogy ez a kormány előterjesztésére történik — a kormányt, mint mindem egyéb ténye miatt, úgy ezen ténye miatt is igazolásra, feleletre lehet fölszólítani: (Mozgásba/felni) akkor igaza lehet; de hogy bármely kormány is ezen szakasz alapján, a mely rendkiviili és kitűnő érdemekről szól, másokat, kikre ez nem alkalmazható, ily módon honosításra ajánljon, azt én legalább a magam részéről — és nem a mostani kormányról beszélek csak, de általában — feltehetőnek és felteendőnek nem tartom, mert a mely perczben a kormánynak a törvények megtartása s a törvőny szerint való eljárás iránti felelőssége nem ér többé semmit, — a mint a képviselő ur hinni látszik, — abban a perczben azután utoljára is bárminemű törvényes intézkedések sem fognak a kivánt czéihoz vezetni. A t. képviselő ur ebben is kormányomnipotentiát lát. Én nem tehetek róla, hogy a mostani kormány oly szerencsétlen, a képviselő ur tetszését olitóbsr 30. 1879. nem birni. (Mozgás bal/dől) De hisz ezen törvényt mi nem magunknak csináljuk; igen jól tudjuk, hogy mi még ellenzék is leszünk és más lesz a kormány, (Felkiáltások a szélsőbalon: Adja Isten mielőbb! De nem hisszük ! Derültség a, jobboldalon) tehát kormányomnipotentiát bizonynyal nem akarunk teremteni, hanem azt látván, >iogy a hol ilynemű kitüntetések — mert ez egy neme a legbecsesebb kitüntetésnek — mondom, a hol az ilynemű kitüntetések léteznek, mindig és mindenütt a kormány ajánlatára kell, hogy alkotmányos országban történjenek : azt hittük, hogy ezen általános, helyes felfogásnak és elvnek felel meg az, a mi itt kifejezve van. Egyébként én ugy látom, — így vettem ki a képviselő ur beszédéből, — hogy ő a rendes honosítást nem akarja gátolni. Nem akarja gátolni, hogy az, a ki a rendes utón honosíttatott: megnyerje törvény nélkül is a megszabott feltételek mellett a politikai jogokat. Tehát, a kinek nincs egyéb érdeme, mint az, hogy oly kifogást ellene tenni nem lehet, a miért megtagadhassák tőle a honosítást, ha 10 esztendeig itt lakik: annak nem kell reá törvény, hogy ő a törvényhozás tagja lehessen; de annak, a ki rendkívüli érdemeket szerzett, ezen jogot nem lehet másként megszerezni, mint hasonlag a 10 évi itt tartózkodás, vagy egy külön törvény által. Én megvallom, itt az osztó igazság és a méltányosság elvét nem látom. Különben, ha jól tudom — ha nem tudom jól, lesz a ki rectificálni fog — ríjabb időben azon államban is, mely eddig minden esetben visszautasította, hogy idegenek is lehessenek a törvényhozás tagjai és pedig történetesen meglehetős alkotmányos országban, Angliában a királynénak újabb törvények szerint lehetőség van adva analóg módon ép oly intézkedést tenni, mint a minő itt proponáltatik. (Ell/nmondások balfelöl.) Nem mondom, ugyanazon módon, de analógia szerint. Nem hiszem t. ház, hogy nekünk okunk legyen félni egy ily dispositiótól, mely tekintve a kormány helyzetét, sem omnipotentiára, sem Isten tudja miféle visszaélé-ekre nem vezet. Most t. ház, midőn kérném, hogy ezen két szakaszt, úgy a mint van, meghagyni méltóztassék, még csak egy észrevételem van. A t. képviselő ur azt mondja beszédében, hogy azért kell óvatosnak lenni, mert a tapasztalat igazolja, hogy a kormánynak ezélja a nemzeti akarat nulíiíicatiója, hogy a kormány a nemzetnek legünnepélyesebben nyilatkozott akaratával szemben is érvényesíti saját akaratait. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Eu nem ismerhetek parlamentarismus mellett más nemzeti akaratot, mely köti a kormányt, mint a nemzet választottai többségének akaratát. (Helyeslés. Igaz! Ugy van! jobbjelöl.) A többi annyit tesz, mint a nemzet sorsának intézését a törvényhozás termeiből az