Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

156. országos ülés október 30. 1879. 301 utczák kövezetére vinni. {Helyeslések! Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Es azt határozottan merem állítani, tudja mindenki, hogy a nemzet törvényes képviselete többségének ellenére nemcsak ezen kormány által, hanem 1867 óta egy kormány által is intézkedések nem történtek, a mint nem is történhettek. A t. képviselő ur bizonyosan visszagondol oly időkre, a midőn maga nem élt ugyan még, de összeköttetései édes emlékeit találja akkor, midőn lehetett Magyarországot kissebbséggel kormányozni. (FöUiá tások jobbfelöl: Az administratorok ideje!) De ezen időknek ma már végük van. Ma már nem lehet nemcsak a kormányon ülő kisebbségnek, hanem az ellenzéket! ülő kisebbségnek sem lehet magát a nemzet többségének deeretálni, mert a nemzet választottai által önmaga beszél s e választottak többségének akarata kell, hogy a kormány lépéseit irányozza. (Élénk helyeslés jobbfelöl!) Mindezek után t. ház, az elmondottak alapján kérem, méltóztassék e törvényjavaslatnak érintett két szakaszát elfogadni. {Élénk helyeslés jobbjelöl.) Gr. Apponyi Albert T. ház S Félremagyarázott szavaim valódi értelmének helyreállítása végett kérem ki nagyon rövid időre a t. ház türelmét. (Ralijuk!) Hogy én a nemzet akaratának nyilvánítását másképen, mint törvényesen megválasztott képviselői által gondoljam, vagy képzeljem is, erre az insinuatióra egész beszédemnek egyetlen egy szava sem nyújthat támpontot, (ügy van! baljelöl.) Mert én beszéltem arról, hogy a kormány iparkodik a nemzeti képviselet jogosítványait mindenben a lehető minimumra reducálni és ha ezt a magyarázatot a t. túloldal kívánja, készséggel elismerem, hogy ebben a nemzeti képviselet jelen többségének lelkes támogatását leli. {Derültség és tetszés a baloldalon.) Mondottam továbbá azt, hogy a mennyiben a jelenlegi többség nélkül kormányozni s a jelenlegi többség beleegyezésének ellenére rendszabályokat keresztül vinni nem lehet: a t. kormány ott, a hol ezélzatainak nyilt és világos bevallása alapján nem remélhetné ezen többséget elnyerni, azok leplezéséhez, azok iránti félreértéseknek legalább is keletkezéséhez, mint eszközhöz, mint instrumentum régidhez szokott folyamodni. (Tetszés a baloldalon) Ennyit mondtam, ennyit fenntartok. Ennél szóval sem mondottam többet vagy mást. (Helyeslés balfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház! A kérdésben forgó tárgy nagy fontosságát, úgy hiszem, az egész ház méltányolni és elismerni fogja. A törvényhozás, mely évszázadokon át gyakorolta a honosítás jogát, most, hogy ettől egy tollvonással megfosztassék, úgy gondolom, hogy nagyon erős okoknak kell azoknak lenni, melyek e tényt kellőleg indokolhatják. — A t. ministerelnök ur nem válaszolt azon különben magától érthető dologra, hogy midőn egy törvényjavaslat uyujtatik be és a törvényhozás egy fontos jogától megfosztatni ezéloztatik, mily okok forognak fenn erre; és mi ezélok vezérlik ebben a kormányt. Talán a parlamentarismus, az alkotmányosságnak más országokban divó rendszere vezette volna ide? Az épen nem. Megkísértette ugyan a t. ministerelnök ur Angliára hivatkozni ez irányban, hogy tudomása szerint Angliában ehhez hasonló valami hozatott volna létre, a hol, mint tudjuk, a parlament máig is rendületlenül ragaszkodik azon törvényes gyakorlatához, hogy az ilynemű honosítást ő adhassa meg. A t. ministerelnök ur nem bizonyította be azt, hogy mily módon ruháztatik ma fel a királynő ehhez hasonló jogokkal; sőt épen a mostani uralkodónő uralkodása idejében történt az, hogy Angliában a jelenlegi uralkodónő idegen férje honosítást vévén igénybe, a parlament rendkivillileg ruházta őt fel azon joggal, hogy a korona tanácsának tagja lehet, mint a királynő férje. íme az eset, mely megvilágítja azt, hogy a parlament nem hogy elhagyta volna ezen jogát, vagy csorbittatni engedte volna magát ebben, hanem ehhez ma is erősen ragaszkodik. De czélja sincs ennek t. ház, mert a ministerelnök ur nem említette azt, hogy a parlamentben talán a honosítás kérdése valami rendkívüli körülményeket teremtett volna. Az, mit a t. ministerelnök ur az indítványozónak azon érvére válaszolt, hogy nem czélszeríí a kormány omnipoteutiáját, még ily, a törvényhozást illető jogokkal is fölruházni, a midőn azt mondotta, hogy hiszen a kormány ma már a többségnek kifejezése levén, a nemzettel szemben ellentétben nem állhat: erre csak azt vagyok bátor általában megjegyezni, hogy midőn törvényeket alkotunk, sem a mai, sem a holnapi kormányt nem veszszük kérdés alá, hanem törvényt alkatunk mindig a czélszerüség. a jog és méltányosság szempontjából. Az már természetes, elismert igazság, hogy minden kormány omnipotentiára törekszik. Hisz ez már a kormányzás természetében rejlik, mely minden jogokat és ehhez minden eszközöket magához ragadni igyekszik. Ha a kormánynak nem volna meg ezen természetes hajlama, akkor nem is lett volna szükség a parJamentarismusra, mert feltétlenül meg lehetne bízni a kormányban és intézkedéseiben. Ezen okoknál fogva részemről pártolom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványát és kérem ennek elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Ormay Károly: Csak két körülményre akarok szorítkozni, melyeket a t. előttem szólott