Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

156. országos ülés oltóber SO. 1879. 299 helyes, és a történelmi fejlődés által jogosultságuktól seramiképen meg nem fosztott elveivel; és ezen szakításhoz hozzájárulni képes nem vagyok. A mi régi közjogunk szerint a honfiusítás, a teljes állampolgári jog elnyerése, vagyis az akkori közjogi fogalmak szerint a nemesség megszerzése, csak törvénybe iktatás, beczikkelyezés 1 által történt. Az í 848-ban beállott változásnak alapelve pedig az volt, hogy a nemesi privilégiumok nem oly értelemben szüntettetnek meg, hogy a nemesek azokat elvesztik, hanem oly értelemben, hogy az országnak összes lakossága a nemesi jogosítványokban, a mennyire lehet, részesittetik és az előbb a nemesek által képezett statusba felvétetik. (Helyeslés bal felöl.) Tehát az a honosítás, mely régibb közjogi formáink szerint a nemesség megadásával járt, felel meg azon fogalomnak, mely a jelen törvényben a honosságot és egyszersmind az állampolgárságot, szóval a teljes honosságot tartalmazza. Természetes kifolyása tehát közjogi alapelveinknek az, hogy azon állampolgárságot, mely az előbbi nemesi jogosítványnyal egyértelmű', vagy legalább avval parallel, szintén csak beczikkelyezés utján lehessen megadni, illetőleg elérni. És én nem látok okot arra, hogy közjogunk ezen alapelvével szakítsunk és itt újítást behozzunk. (Helyeslés balfelöl.) Ha egy külföldi által a magyar haza körül szerzett, valóban olyan kitűnő és olyan kiváló érdemekről van szó, a melyek indokolják azt, hogy ő a honosításhoz kötött feltételek teljesítése alól felmentessék; akkor a jutalomnak sokkal megfelelőbb, sokkal ünnepélyesebb, sokkal díszesebb alakja az, ha a királyon kisdil a honfiusítási actushoz még az alkotmányos képviselet, szóval az összes törvényhozás is hozzájárul. Ha pedig azon érdemek, melyek alapján az illető, a királyi honfiusításra képesittetik, olyanok, hogy azokat törvényhozási nyilvános discussió tárgyává tenni alkalmasnak nem tartatik ; akkor ezen érdemek vagy olyan kategóriába esnek, a melyeket megjutalmazni az országnak egyáltalában érdekében nem áll, vagy olyan magasztosak, hogy az illető azok magasztosságának öntudatával és lelkiismerete bizonyítványával beérheti. {Helyeslés .balfólöl.) Ha ezen czikkek igy fogadtatnak el, mint azt a bizottság tervezi, akkor ez tulajdonképen feleslegessé teszi az egész honosítási törvényt. Mert ha statuálva van az, hogy egy ő Felségéhez intézendő előterjesztésnek formájában a ministerium a honosítást a törvényben foglalt feltételeknek teljesítése nélkül is kieszközölheti, miután alig képzelhető az, hogy o Felségének tanácsosai a királynak bizalmát annyira sem birnák, hogy egyes honosítási esetekben előterjesztésökhöz a beleegyezést ki ne eszközölhessék, mintán a király e tekintetben csak tanácsosainak felvilágosításai és útmutatásai szerint járhat el beleegyezésének megadásánál és miután végre is csak ezek lehetnek felelősek az adott honosításért, gyakorlatilag oda jutunk, hogy az egész honosítási törvényt egy §-ba lehetne összefoglalni, azt mondván, hogy a kormány az idegeneknek saját belátása szerint megadhatja a honosítást. Van azonban még egy általános politikai indok is — és erre nem habozom ez alkalommal hivatkozni — mely engem arra indít, hogy e tárgyban kényesebb legyek és mely a t. képviselőháznak is okot adhat arra, hogy a parliament praerogátivainak minden megszorítása és másrészről a fejedelmi praerogativák kiterjesztésének leple alá burkolt kormány omnipotentiájának kiterjesztésével, óvatosan járjon el. Egy olyan áramlatnak közepette élünk ugyanis jelen kormányunk egész működése alatt, melynek egyenes czélja, vagy legalább eredménye, a nemzeti akaratnak, bárminemű törvényes kifejezésre jusson is az, lehető nullificatiója, (Élénk helyeslés a balon és a szélső balon) régi közjogunknak minden alkalommal oly módon való interpretatiója, hogy ne mondjam elcsavarása, vagy oly módon való módosítása, mely a nemzeti képviselet jogainak csonkításával az egyik esetben, kijátszásával a másik esetben jár. (Helyeslés balfelöl.) Ha valamikor, a mostani kormányzatnak idejében minden legkisebb intézkedést, a melyben ezen tendentiának nyomaira jutunk, kíméletlenül kell elleneznünk, ha a nemzet iránti kötelességeinket, mint jogainak fentartói, híven és lelkiismeretesen akarjuk teljesíteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezen indokoknál fogva bátor vagyok két módosítványt beadni, az egyiket a 6., a másikat a 17. §-hoz, melyeknek czélja az, hogy a honosításnak ezen újabban feltalált neme egészen mellőztessék és a rendkívüli honosítás ugy, a mint az régi közjogunk traditióiban alapul, csak beczikkelyezés által eszközöltessék. (Elénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Baross Gábor jegyző (olvassa gr. Apponyi Albert módosítványái): „Módosítás a 6. szakaszhoz. E szó után: „okiratot" a szöveg többi szavainak helyébe következő teendő: „nyer, vagy a 17. §. érteimében beczikkelyezés által honosittatik és a magyar állampolgári esküt, vagy fogadalmat leteszi." Az egész szakasz tehát igy hangzanék: „Honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a ki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot nyer, vagy a 17. §. értelmében beczikkelyezés által honosittatik, s a magyar állampolgári esküt, vagy fogadalmat leteszi."