Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-156
296 158. országos ülés oJiíóiK-r 30. laTí). sége a bizottsághoz való visszautasításnak és én igen kérem, ne méltóztassék a tárgyalást napokig felfüggeszteni, hanem a törvényjavaslat tárgyalását, figyelemmel a tett módosításokra, folytatni; Hoffmann képviselő ur módosítványának eszméi, az illető szakaszoknál előjönnek, ha azok fölött a t. ház határoz és egyiket vagy másikat elfogadja, redaetio végett a szöveget visszautasítani, azt hiszem, igen is lehet. (Helyeslés jobbfélol.) Gulner Gyula: T. ház ! Én valóban, mikor a ministerelnök ur felszólalt, azt hittem, nem fogja ellenezni ezen módosításnak a bizottsághoz való utasítását, én kezdtem megerősödni ezen hitemben, mentül előbbre haladott előadásában, mert a mit ennek ellenkezőjére jelnek vehettem volna, az elmaradt. A ministerelnök ur előadásában adós maradt ugyanis a Hoffmann képviselő ur módosítványának czáfolatával. Most oly helyzetben vagyunk, hogy azok, kik Hoffmann képviselőtársam módosítványának beadása óta felszólaltak és őszinték voltak és megmondották, hogy nem tudunk hozzászólani azon módosítványhoz, habár annak egy részét a túloldalról Dárday képviselő ur méltányolta is ; de a czáfolat szintén elmaradt. Á t. ministerelnök ur nem derítette fel előttünk, hog3 r azon módosítványban, mely Hoffmann képviselő ur által beadatott, olyanok vannak, melyek nem helyesek, hanem egyszerűen kérte magának a javaslatnak — szerintem legalább — minden indokolás nélküli elfogadását. Ez — bocsánatot kérek — talán nem egészen felel meg a törvényhozási tárgyalások kellő komolyságának. (Helyeslés a baloldalon.) Előttünk van egy módosítvány, mely kétségtelenül fontos dispositiókat tartalmaz, vagy legalább tartalmazhat, ellenkezője tagadásba nem vétetik, anynyival kevésbé ki nem mutattatik, sőt épen a kormánypárt egyik tagja, Dárday képviselő ur által, mint olyan mutattatik be, a melyhez ő is hozzájárul; már ha igy áll a helyzet, akkor csakugyan nem marad más hátra, mint módot nyújtani és időt adni arra, hogy azok, kik a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nyugodt lelkiismerettel akarják megszavazni az abbau foglalt dispositiókat, tehessék is ezt. Azért én részemről hozzájárulok Molnár képviselőtársam indítványához és valósággal merem állítani, hogy :ilig tehet mást helyesen a t. ház a mostani situátióban, mint ha ez indítványt Dárday képviselő ur módosítváayával együtt a bizottsághoz utasítja. (Helyeslés a baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyimnister: T. ház! Köztünk, ugy hiszem, alig van, vagy nincs is, ki ne kívánná azt, hogy e törvényjavaslat minél tökéletesebb alakban emeltessék törvénynyé. És azért minden oly indítvány, mely akár a törvény érdemére, akár annak helyesebb, világosabb, tisztább szövegezésére vonatkozik, a kormány részéről nemcsak hogy elvonatni kívántatnék a discussio alól, ha iem szívesen el is fogadtatik. így különösen Dárday képviselő ur styláris indítványát én részemről teljes készséggel elfogadom. Ez áll azon többi styláris módosításokra, melyek helyesen tetetnek. De a mi Hoffmann Pál képviselő ur módosítványát illeti, ha jól fogtam fel azokat, azok részint stylarisak s akkor az egyes paragraphusoknál neki alkalma lesz azokat egyenként felhozni, discussio alá bocsátani s netalán elfogadtatni, vagy ha kétség volna azok szövegezése iránt, azokat a bizottsághoz utasítani; második módosítványa az, hogy több szakaszt egybefoglal, igy ipso jure megszerzését az állampolgárságnak nem különböző § okba, hanem, ha jól értettem, egy szakaszban külön pontokban kívánja előadatni. Ez tisztán technikai kérdés, mely fölött hosszabb ideig oralni nem szükséges s itt is elvégezhetjük, vájjon egy vagy több §-ban akarjuk a törvénynek intézkedéseit tárgyalni. Harmadik módosítványa az, hogy a 19. §. 2. pontjában foglalt intézkedést egybekapcsolni kívánja az ipso jure való megszerzéssel. Ez is technikai dolog, melyet akár itt. akár a 19. §-nál meg lehet beszélni. Ezek tehát felfogásom szerint ekként csupán a törvény technikájára, stylusára vonatkoznak s e felett bizottsági tárgyalást megindítani, legalább én, szükségesnek nem tartom. Van azonban két meritorius indítvány. Az egyik, mely az uralkodó ház tagjaira vonatkozik es a mely azok felvételét határozottan, világosan és kifejezetten akarja a törvényben kimondani. E felett lehet discussio annyiban, a menynyiben ezt némelyek szükségesnek, mások pedig nem szükségesnek tartják. Azok, kik e törvényt szövegezték, kétségtelenül elfogadták, hogy a császári... (Madarász József közbeszól: Á királyi!) a császári és királyi, tehát az uralkodóház azon tagjai, a kik az országban tartózkodnak, valamint ezek családjának oly tagjai, a kik szintén itt tartózkodnak, egyszersmind állampolgárok, habár vannak köztük olyanok is, kik házasság által ezen állapotjukat megváltoztatván, kérdés alá jöhetnének. Ez az egyik meritorius indítvány. A másik pedig az, hogy a magyar korona országai területén szülöttekre nézve bizonyos föltételhez kívánja szabni azt, hogy ezeket állampolgároknak lehessen tekinteni. Ezek felfogásom szerint a meritorius indítványok s ezek discutiálhatók és indokolhatók az illető §§-nál. Például az uralkodóház tagjaira nézve ott, a hol azt ő beiktatni kívánja. Ha azt látnám, hogy az indítvány tartalmára nézve oly complicált, hogy azt itt részletenkint tárgyalni
