Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-156
lí>íí. országos ülés október -30. 1879. 297 nem lehet, hozzájárulnék a bizottsághoz való utasításhoz. De mert a tett indítványokat én oly eomplikáltaknak nem tartom, hogy azok, habár több oly intézkedést is foglalnak magukban, itt tárgyalhatók nem volnának és mert az általam jelzett két indítványon kivül azok a törvénynek meritorius megváltoztatását nem tartalmazzák, azokat a bizottsághoz vissza utasítandóknak nem tartom. Azt hiszem, bele mehetünk a tárgyalásba; Hoffmann képviselő ur minden egyes §-nál előadhatja módosítását. A felett lehet discutiálni, el akarjuk-e azt fogadni, vagy nem, de azt, hogy a módosítvány az illető szakaszokkal együtt a bizottsághoz visszautasittassék, én maga az indítvány által elegendőleg indokoltnak nem látom. {Helyeslés a jobboldalon) Irányi Dániel: T. ház! Nekem is van nehézségem a 3. §-ra nézve és e tekintetben leszek bátor felvilágosítást kérni. E §. szerint a magyar állampolgárnőnek törvénytelen gyermekei anyjuk állampolgárságát szerzik meg még abban az esetben is, hogy ha a születés helye külföldön van. Ez helyes. De azon esetről nincs gondoskodva, hogy, ha az ily törvénytelen gyermeket az atya, ki külföldi és külföldön lakik, elismeri a nélkül, hogy törvényesítené, az anyát nőül véve, vagy gyermekét kegyelem utján törvényesítve. Mi történik ez esetben ? Ezen gyermek, pl. ha Francziaországban franeziától született, franczia, vagy magyar állampolgárnak tekintetik-e? A franczia törvényhozás, az idegen nőtől, bár törvénytelen ágyból, de Francziaországban franeziától született gyermeket francziának tekinti és a magyar törvény azon gyermeket, minthogy nem törvényesíttetett, de magyar anyától született, magyarnak fogja tekinteni. Már most, miután azon gyermek felnövekedett, az anya a fiúval együtt ide jő, a magyar kormány természetesen, mint magyar állampolgárt magáénak fogja követelni és a sorozási kötelezettség alul föl nem menti. Francziaországban hasonlóképen, mert ott az anyakönyvben, mint franeziától Francziaországban született gyermek van beírva. Én tehát t. ház, szükségesnek látom, hogy a törvényben erről az esetről is történjék gondoskodás. A 34. §. nem foglal magában gondoskodást, a mennyiben itt csak azon esetről van provisió téve, midőn az ilyen törvénytelen gyermek törvényesittetik, de azon esetben, melyet előadni szerencsém volt, a gyermek nem törvényesíttetik, csak elismertetik atyja által s ez esetben is a külföldi, jelesen a franczia törvény őt francziának tekinti. Erről az esetről is véleményem szerint gondoskodni kell s hogy megtörténhessék, hogy a bizottság erre is kiterjeszthesse figyelmét, pártolom Molnár képviselő ur indítványát. Szilágyi Dezső: Az igazságügyminister ur felszólalása, nézetem szerint kétségtelenül bizonyított egyet, t. i. bizonyította azt, hogy Molnár t. barátom indítványa kikerülhetetlen: mert az igazságügyminister ur igen hosszasan igyekezett bebizonyítani, elemezni Hoffmann képviselő ur indítványának tartalmát, hogy annak egy része ennél a szakasznál, többi része más szakaszoknál tárgyalható ; hanem egy gyei marad adós, a mivel pedig nem lett volna szabad adós maradnia, ha tényleg akarja bebizonyítani, hogy az tárgyalható: t. i. véleménye megmondásával, minő állást foglal tehát a kormány ezen indítvány tartalmával szemben, mi nagyon jó útmutatás lett volna itt a házban tájékozásul. De, mert az igazságügyminister ur megállapodott ott, a hol kifejtette, mi minden van ezen indítványban, melyet Hoffmann képviselő ur előterjesztett, attól azonban ildomosán óvakodott, hogy annak érdemére határozott véleményt mondjon: tényleg tanúsította, hogy bővebb megfontolás kell, mielőtt itt határozott véleményt mondana. S én azt hiszem, hogy az ő felszólalása a legfényesebb érv a mellett, hogy t. barátom Molnár indítványa elfogadtassak. [Helyeslés halfelöl.) S ha még lehetne kétely ez iránt, ezek után azt gondolom, hogy Hoffmann képviselő ur indítványa ellenében, a ministerelnök ur ellenvetése nem szolgálhat elegendő érvül arra, hogy annak természeténél fogva a bizottsághoz való utasítását megtagadja. A ministerelnök ur azt mondja; mi történik akkor, ha itt mindenki indítványokkal előlép s azok az indítványok nem a házban tárgyaltatnak, hanem minduntalan a bizottságokhoz utaltatnának? A felelet erre, t. minister ur, az, hogy a mi állhat az egyik indítványra, az nem áll a másikra. Meg kell vizsgálni príma facie egy indítvány tartalmát s ha az olyannak mutatkozik, hogy a benne foglalt egyes alkatrészek bővebb megfontolásra érdemesek, ha gyümölcsöző eredményt várhatunk annak bővebb fejtegetésétől, akkor vissza kell küldeni a bizottsághoz. Ha pedig ugy mutatkozik, hogy ily eredmény nem valószínű, vagy a lehetőség erre k 1 ' van zárva, akkor helyes a ministerelnök urnak elve, hogy azon indítvány felett rögtön kell határozni. Már most az igazságügyminister fényesen bebizonyította, hogy nemcsak szerkezet tekintetében fontos azon módosítvány, a mely, megvallom, sokrészben kijavítja ennek a javaslatnak nem egészen szabatos szerkezetét, hanem érdemleges változtatásokat is foglal magában s bátor vagyok hozzá tenni, hogy oly változtatásokat, a miket legjobban lehet megfontolás tárgyává tenni, nem egyenként, hanem kapcsolatban. Ez az oka, a miért annak egyes részei felett különválva nem lehet határozni, különösen nem lehet első hallásra, midőn azok összefüggése és hordereje felett a ház tagjai nem lehetnek tájé38*
