Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

292 156. országos ülés október §0. 1S79. így fogván fel a dolgot, bátor vagyok a következő módosítványt terjeszteni be az 1. §-hoz : a szakasz második bekezdése toldassák meg a következő határozmánynyal: „idegen államhoz csatoló alattvalói viszony a magyar állampolgári minőséggel össze nem fér." Ha a t. ház ezt elfogadná, akkor a magyar honpolgárság elvesztése iránt, sőt erre is tüzetesebben reflectálva, szükséges lesz újabb módosítván vt előterjesztenem. Baross Gábor jegyző (olvassa a módosítványt). Tisza Kálmán niinistereínök: T. ház! Én a magam részéről nem szándékozom ezen kérdéshez most hozzászólani, mert Veszter képviselő ur jelezvén álláspontját, módosításától elállott. De ugyanezen szakaszhoz egy másik nódosítvány adatván be, mely részben ugyanezt czélozza, azt hiszem, szükséges e dolgot ezen alkalommal megbeszélni. Én a magam részéről mindenesetre az eredeti szövegnek megtartását kérem. En nem akarom tagadásba venni azt, hogy igen helyes lenne, hogy az, a ki egy államnak a polgára, ne lehessen egy másik államnak is a polgára; de ezt a nélkül, hogy azon ország ne vallja legalább is erkölcsi kárát, mely ezt kimondja, csak úgy lehetne nézetem szerint elérni, ha nemzetközi szerződések folytán fölállittatnék, vagya nemzetközi jog tételei közzé fölvétetnék azon elv, hogy egy állam se vegyen fel senkit, kivéve esetleg bizonyos — hogy félre ne értessem — pl. politikai menekülteket, hogy rendszerint egy állam se vegyen föl kebelébe olyant, a ki a másik államból, melynek addig polgára volt, el nem bocsáttatott. De ezen helyzet ma nincs meg s minthogy ezen helyzet ma nem létezik, bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de azt hiszem, hogy úgy a magyar önérzet szempontjából, valamint a katonakötelezettségnek általa fölhozott szempontjából és mindezen szempontokból a magyar állam mindenesetre — nem akarom mondani, alárendeltebb — de roszszabb helyzetben lenne a többi államokkal szemben, ha kimondaná, hogy a ki más állam polgára, az a magyar államnak polgára nem lehet, minthogy, ha ez a törvényben ki nem mondatik s a lehetőség föntartatik, ugyan mi volna a következése? A külföldet, más államokat a mi törvényünk természetesen nem kötelezvén, minthogy a legtöbb államban nem követelnék az elbocsátást arra, hogy valakit az állampolgárság kötelékébe fölvegyenek: más államok fölvennék a magyar állam polgárát, a ki Magyarországból el nem bocsáttatott. De ha mi kimondjuk, hogy a ki más állam polgára lett, a magyar állam polgára nem lehet, akkor az által a tény által, hogy másutt fölvétetett, elveszti a mi törvényünk szerint, — mert az minket kötelez, — a magyar állampolgárságot; azon egyszerű tény által, hogy egy más államnak polgárává lett, kiszabadul a magyar állam kötelékéből és a magyar állam iránti kötelezettségéből, s igy a helyett, hogy jobban biztosítanánk — hogy a fölhozott példa mellett maradjak, — a katona-kötelezettség esetén a magyar államnak jogát, határozottan és teljesen megsemmisítjük azt; mert hisz kimondja a mi törvényünk, hogy a ki más államnak a polgára,^ az megszűnik magyar állampolgár lenni. Es egyáltalában az állami tekintély, az állami méltóság szempontjából én sokkal helyesebbnek tartom, ha egy állam addig, inig általánosan egy olyan intézkedés nem történik, a minőt magam is jeleztem, ha egy állam azt mondja: az én polgárom marad mindenki, mineladdig, mig én ki nem mondom, hogy nem, akár mit csinálnak vele mások. (Helyeslés) Ez sokkal megfelelőbb az állami tekintélynek és méltóságnak és én igen kérem, hogy méltóztassék az első §-t úgy a mint van, elfogadni. (Helyeslés.) Péchy.Jenő előadó: T. ház! Azok után, a miket a ministereínök ur elmondani méltóztatott, nekem ezen §. fenntartásához már kevés mondandóm lesz. En részemről szintén kérem a bizottság nevében, hogy e §-t eredeti szövegében fenntartani méltóztassék; mert, ha arról lehetnék meggyőződve, hogy a magyar parlament ezen alkotásával az egész civilisált Európa, vagy az egész civilisált világ államai egyöntetű törvényt hoznának, nem volnék ellene a módosítványnak. De. hiába hozunk mi ilyen exclusiv törvényt, ha más államokat nem kötelezhetünk annak megfelelő törvény hozására, az intézkedés mindig csak félszeg lesz. Külömben is Magyarországnak ngy nemzetgazdasági, mint népesedési viszonyai éppen nem kívánják az ilyen exclusiv törvényt; nem kívánhatják, hogy kizárjuk a más idegen államból hozzánk csatlakozni akaró polgárt s viszont nem kívánhatják, hogy elveszítsük saját polgáraink közzül az olyat, a kit a viszonyok és körülmények más állam polgárává is tettek. De a t. indítványozó urnak a háború esetére felhozott aggályait, a mi törvényünk 31. §-a teljesen megszünteti, a mely kimondja, hogy a 10. §-ban megnevezett hatóságok előterjesztésére, a ministereínök, a magyar miuistertanács határozata alapján, mindazon magyar állampolgárokra nézve, kik más állam szolgálatában állanak s megbatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek, az állampolgárság elvesztését kimondhatja. Azt hiszem, hogy ezen §. teljesen eleget tett és megnyugtathatja e tekintetben az indítványozó urat, ennélfogva bátor vagyok az eredeti §. fenntartását ajánlani.