Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-156
156. országos ülés október 30. IS79. £91 annál inkább be kell látnom, hogy indítványom, melyet az 1. §,-hoz, mint külön alineát javaslatba hoztam, jelenlegi szövegezésében nem enyésztheti el az általam jelzett bajokat és nem venné elejét a kett'ís állampolgárságból keletkezhető bajoknak oly mérvben, mint a minőben óhajtandó és lehetséges. Belátom, hogy az, hogy vájjon más állam, a magyar állampolgárt, magyar állampolgárságának daczára a maga kötelékébe bevegye-e, vagy sem, nem tőlünk függ; mert mi más államnak törvényt nem szabhatunk: minélfogva azt, hogy a magyar állampolgár egyúttal más államnak polgára ne lehessen, ily mereven ki sem mondhatjuk. Mindazonáltal ragaszkodom a magyar állampolgárság kizárólagos eszméjéhez és azt hiszem, ha ezen eszmét, mint elvet a maga egész kövevetkezetességében nem applicálhatjuk is, legalább a kettős állampolgárságból keletkező bajokat a lehető minimumra kell leszorítani. Ezt pedig, t. ház, szerény véleményem szerint, elérjük akkor, ha az általam indítványozott alinea helyett kimondjuk azt, hogy azon állampolgár, a ki más államnak kötelékébe lép be, ez által elveszti magyar állampolgárságát; hogy azon idegen, a ki magát a magyar állam kötelékébe felvétetni óhajtja, azon esetben, ha saját honának törvényei szerint elbocsátásnak van helye, igazolni tartozik, hogy előbbi államának kötelékéből elbocsáttatott és hogy, mivel vannak Európában államok, a melyek a maguk állampolgárát soha és semmi szin alatt nem eresztik ki az állami kötelékből, az esküben provideálunk az iránt, hogy ezek megesküdni tartoznak, hogy addig, mig a magyar állam polgárai: az előbbi állampolgárságukból eredő jogokat nem fogják gyakorolni. (Helyeslés balfelöl.) Minthogy azonban ezen módosítványok nem épen az 1. §-hoz valók, hanem a későbbi §§-nál alkalmazandók, a magyar állampolgárság leheti) kizárólagosságának, illetőleg ezen elvnek világos fenntartása mellett, én a különvéleményben indokolt alineámat itt visszavonom. (Helyeslés halfelöl). Ormay Károly: Minthogy ezen visszavonás által az általam contemplált fölszólalás felesleges, ennélfogva a szótól elállók. Hoffmann Pál: Én mindenek előtt örömömet nyilvánítom a felett, hogy a törvényjavaslatnak élén azon elvi meghatározás áll, a mely a magyar állampolgárságnak egységét, oszthatatlanságát mondja ki. Azt hiszem azonban, hogy ezen kijelentés, a mely charaeteri sálja a magyar polgárságot befelé, logikai összefüggésnél fogva szükségessé teszi, hogy qualificáltassék ugyanazon szakaszban kifelé is; s ugyanazért nem érthetek egyet az előttem szólott igen t. képviselő úrral abban, hogy a midőn ő is szükségesnek látja kifejezést adni annak, hogy idegen nem viselhet egyszersmind magyar állampolgárságot, nem érthetek egyet az iránt, hogy azon gondolat a magyar állampolgárság elvesztésénél fejeztessék ki; mert nemcsak arról van itt szó, hogy ki veszíti el jövőben, hanem arról is, hogy ki tekintendő ezen törvény értelmében ma is állampolgárnak. Tehát a mennyiben — feltévén, hogy a t. ház ezt elfogadja, — idegen nem lehet magyar állampolgár, ez nemcsak azt jelentené, hogy jövőben idegen állampolgárság elfogadója elveszíti a magyar honpolgárságot; hanem jelenti azt, hogy azon pillanattól fogva, midőn ezen törvényjavaslat törvény erejére emelkedik, mindenki, a ki kettős állampolgárságot visel, kénytelen lesz magával számot vetni az iránt, hogy [melyiket tartsa meg, esetleg a magyar állampolgárság megtartása végett, az idegen állampolgárságról lemondjon. Ennek következtében én — ha egyáltalában szándékoltatik az, hogy a magyar állampolgárság idegen állampolgársággal compatibilis ne legyen, szükségesnek látom, hogy ezen első §-ban fejeztessék ki közvetlenül azon intézkedés, mely befelé a magyar állampolgárság épségét megállapítja. Nem fogok hosszasabban foglalkozni annak igazolásával, hogy mért látom szükségesnek, hogy a magyar állampolgárság idegennel compatibilis ne legyen. Megegyeznek abban a szakemberek kivétel nélkül, hogy azon intézkedés, hogy valamely országban idegen alattvaló is állampolgár lehessen, a középkorban divó magánjogias felfogásban gyökerezik. Azon magánjogias szervezet, a mely a középkorban az államban észlelhető, annak következménye ez. A mióta az illető országoknak közjoga ezen magánjogias elemtől megtisztíttatott, benső szükségkép következik, hogy a ki idegen alattvaló, nem lehet más állam polgára. Felesleges itt ezen t. gyülekezett előtt az anomáliákat ecsetelni, melyek ebből erednek, azon conflietusokat, melyekbe az illető a hadkötelezettség iránt háború esetében jöhet s melyeknél fegva ez csakugyan, közjogilag — a mely szempont irányadó, — nem igazolható. Azonban, a midőn én szükségesnek látom ezen 1. §-ba az incompatibilitást felvenni, kívánnám ezt oly módon szövegezve tenni, hogy az idegen állam alatt, melynek honpolgársága nem egyeztethető össze a magyarral v az osztrák állampolgárság ne legyen értve. Én annak a lehetőségnek tért kívánok adui, hogy ő Felségének mind a két államában lehessen valaki állampolgár. Ennek az igazolása fekszik azon kapcsolatban, mely Magyarország és ő Felsége többi országai és tartományai köztt fenforog és a mely kültekintetben, nemzetközileg a külügyek egységes vezérletében nyilvánul.
