Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

155. országos ülés október 29. 1879. 2b3 szövege és az indokok, a személyeknek két külön osztályáról beszélnek. A törvényjavaslat szövege beszél mindazon személyekről, a kik a magyar korona országainak területén születtek, mig idegen honosságuk be nem bizonyittatik. A javaslat indokolása pedig azt mondja, hogy „itt született személyekről vau szó, a kiknek szülei itt laktak, de azok állampolgársága iránt felvilágosítás nem szerezhető". E kettő pedig két különböző köre a szernél}'éknek. Arról azonban felvilágosítást, hogy kiknek van a jog megadva, ezen egyéneket megfosztani polgári joguktól, e javaslatnak szép lelkű és érzékeny szívű indokolója nem ad; bár egy kissé költői lendülettel (Élénk derültség a baloldalon) ugy érvel, hogy nem volna illő azokat, t. i. a lelenczeket is, a kiknek „első tekintetük a magyar földre esett", mindaddig, mig idegen nemzetiségük be nem bizonyittatik, e hazából kizárni, — a mi mellesleg mondva, a lelenczekre nem is áll, mert az külföldön is születhetett, csakhogy itt találták. — (Derültség balfdbí.) így járunk mi, ha egy nem szabatos javaslatot az indokokból akarunk megmagyarázni. Tovább nem tartóztathatom a t. házat, — én azt gondolom, ezek elegendők arra, hogy kimutassam, vagy legalább hozzájáruljak annak kimutatásához, hogy formai tökéletlenség és szabatosság hiánya van ezen javaslatban, a mely ha igy marad, ha ki nem javittatik: alkalmazásban az állampolgárok érdekeire valósággal káros befolyással fognak lenni. (Helyeslés a baloldalon.) Még csak egy ellenvetés ellen akarok felszólalni, melyet a miiiisterelnök, ur t. tagtársam indítványára tett. Azt mondja, nem lehet ezen javaslatot a jogügyi bizottsághoz utasítani, mert ezen javaslat, ha törvénynyé emeltetik, közös törvénye az egész birodalomnak, tehát Horvátország- és Magyarországnak egyiránt; a jogügyi bizottság pedig csak oly közege a háznak, amely főleg igazságügyi törvényjavaslatok tárgyalására van rendelve, ennélfogva szorosabb értelemben vett magyarországi ügyek tárgyalására. T. ház! Éu magára a ministerelnök úrra hivatkozom : nem emlékszik-e oly esetekre, mikor oly törvényjavaslatokra nézve, melyek közös törvényei a magyar birodalomnak, a pénzügyi bizottság tanácsot kért a jogügyi bizottságtól; mikor maga ez a ház utasított oda ily törvényjavaslatot, hogy a jogügyi bizottságnak véleményét is hallgassa meg. Akkor ily scrupulusok nem merültek fel, minthogy ezen ház előkészítő eljárásában semmi egyébhez nincs kötve, mint a házszabályokhoz

v a szabályoknak pedig ez tökéletesen megfelel. Én tehát érdemleges okokból nem látván megezáfolva azon indítványt, melyet t. barátom előterjesztett — s ebbe talán t. barátom is beleegyezik, —ha épen a jogügyi bizottság ellen van kifogás, ám utasittassék más bizottsághoz, melyben horvát képviselőtársaink is részt vesznek ; de oly bizottsághoz, a mely azon helyzetbe legyen hozva, hogy azon feladatnak, a mely hozzá utasittatik, teljesen megfelelhet. Ezek azon okok t. ház, a miért én az érdembe nem ereszkedve, tisztán formai alapon, Hoffmann képviselő ur indítványát pártolom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, az általános vitát berekesztem. Szólási jog illeti az előadó urat. Péchy Jenő előadó : Nem fogom hosszasan igénybe venni a t. ház figyelmét és türelmét s azok után, mik az ezen törvényjavaslat ellen elmondottakra a ministerelnök és igazságügyminister urak által válaszoltattak, hosszasan felesleges is válaszolnom. Két ellenindítvány adatott be a t. képviselő urak által, melyeknek azonban mindegyike lényegben csak az elhalasztást akarja és a melyekre válaszolókig nem is fogok másra kiterjeszkedni, csak az elhalasztásra : az egyik Szederkényi t. képviselő ur és társai által beadott, szintén elhalasztást kérő indítvány, melyet Mocsáry képviselő ur is pártolt. Erre nézve, azok után, miket, mint mondtam, a ministerelnök és az igazságügy minister urak megjegyeztek, nekem csak kevés megjegyezni valóm marad; mégis meg méltóztatik a t. háznak engedni, hogy annak egyes részleteire válaszolok ; a t. képviselő urak egy véleményben, együttesen megtámadták a törvényjavaslatnak Ausztriával szemben elfoglalt álláspontját. Hiszen a t. képviselő urak maguk is igen jól tudják, hogy jelenleg fennálló közjogi viszonyaink kívánják a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseit és akkor, midőn a törvényjavaslat épen az óvatosság szempontjából a viszonosságföltételét hangsúlyozza, a mi alatt az értetik, hogy Ausztriával most fennálló közjogi viszonyaink elmultával, vagy változásával ezen §-oknak Ausztriára vonatkozó intézkedései is változtatni fognak: azt hiszem, akkor a t. képviselő urak aggályainak e tekintetben nincsen helye. (Helyeslés jobbf elöl.) Azok után, miket a t. igazságügyminister ur az eskü szövegére nézve válaszolóiag mindkét képviselő urnak megjegyzett, nekem nem lehet egyéb mondandóm, mint egy megjegyzésem arra, a mit Mocsáry képviselő ur mondott, hogy t. i. a „cs. és kir." kifejezésben kétértelműséget lehet találni. Nem talál abban kétértelműséget, a ki elolvassa azon §. szövegének további tartalmát, ha csak nem keresve keresi a kétértelműséget. A mi a képviselő uraknak a királyi honosítási jogra való észrevételeit illeti, erre már az igazságügyminister ur méltóztatott válaszolni s épen azért, én csak azon megjegyzésre szorít-