Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

270 155. országos ülés október 29. 1879. midőn az egyéni szabadakaratot, az önrendelkezési jogot korlátozni nem akarván, az állam kötelékéből! kilépést, az állampolgárságbóli elbocsáttatást, permissiv, bizonyos feltételekhez kötve megengedi. A szabadelvüség e nembeli jellegének visszatükrözése mellett, tekintettel volt a törvényjavaslat hazánk nemzetgazdasági és népesedési viszonyaira, midőn az állami egyenjogúságnak, a kölcsönösség eszméjének kifejezése mellett, az idegeneknek az állampolgárosítását, bizonyos s hazánk érdekeinek megfelelő feltételekhez kötve, lehetőleg megkönynyíti, nem követve itt se Anglia példáját, mely, kivált ezelőtt, a honosítást megszorította s 1844 előtt pláne az idegent, még a birtokbérletből is kizárta. Eégibb honosítási törvényeink s a szokáson alapult gyakorlat nyertek ez új intézkedés által újabb s a történeti fejlődéshez, az egyenjogúsághoz idomított kifejezést s a történeti fejlődés indokolja azon, különben régibb törvényeinkben sarkalló s más müveit államokban is dívó királyi jogot is, mely szerint a magyarállam irányában rendkiviili és kitűnő érdemeket szerzett idegenek, a ministerium javaslatára, az általános feltételeket mellőző királyi okirattal is, honosíttathatnak. Hogy pedig az állampolgárságbóli elbocsáttatásokat háború idején a törvényjavaslat, szintén a ministerium előterjesztésére, csakis királyi jognak tartja fen, az az államvédelem s a legfőbb haduri jog összegyeztetésével indokolható. Ausztriával szemben fenálló közjogi viszonyainkat is tekintetbe kellett venni a törvényjavaslatnak s miután, mint tudjuk, ott a honosítás még mindig az ausztriai általános polgári törvénykönyv s annak 1852-iki függeléke által szabályoztatok ; egy netaláni változtatás esélyére való óvatosságból, Ausztriával szemben mindig a viszonosság teltétele hangsúlyoztatik. Mint bizottsági előadónak, kötelességemben áll, ha röviden is, megemlíteni azon fontos módosítást, melyet a bizottság, az eredeti törvényjavaslatnak 10. és 11. §§-ain tett, midőn a magyar állampolgárság adományozását Horvát - Szlavónországokra s a határőrvidékre nézve is, a magyar ministertanácsra, illetőleg a magyar ministereinökre ruházza. Azért említem pedig e módosítást röviden, minden hosszabb indokolás nélkül, mivel magam is a bizottság azon tagjai közé tartozom, kik e módosítás által Horvát - Szlavonországoknak az 1868: XXX. t. ez. 10. és 70. §§. által biztosított jogait sértve s azon törvényt alteralva látják, mely törvényt, épen a 70. §. értelmében egyoldalulag megváltoztatni, nem tartják lehetőnek; e módosítás indokolására, különben is említett §§-ok külön előadója lesz annak idejében hivatva. Ha még felemlítem, miszerint azon túlságos féltékenykedők megnyugtatásául, kik a törvényjavaslatban több helyen előforduló „határőrvidék" kifejezést arra magyarázzák, mintha az által, a határőrvidék jelenlegi helyzete állandósittatnék ; a törvényjavaslat a 48. §-ban kifejezést ad azoo elvnek, hogy a határőrvidék különhatóság megnevezése csak addig bir érvénynyel, mig a határ* őrvidék Horvát - Szlavonországgal közigazgatásilag nem egyesittetik befejezhetem már is hosszúra nyúlt előadói beszédemet. T. ház! Tagadhatatlan, hogy a beterjesztett s a velünk nemzetközileg leginkább érintkező Németországnak 1879. június elsején hozott szövetségi s az 1871. april 16. birodalmi törvénynyé emelt: „ über die Erwerbnng und Verlust der Bundes und Staatsangehörigkeit"-ről szóló hason törvényének, leginkább megfelelő javaslatnak törvénnyé emelésével, egy nagy lépést teszünk a müveit európai államok sorában; tagadhatatlan, hogy a részletekben még mindig javítható javaslatnak törvénynyé emelése által, a magyar államegység eszméjét szilárdítjuk; tagadhatatlan, hogy mig egyrészt az által saját állampolgári jogainkat biztosítjuk, másrészt a haza ép olv hü fiainak, új polgárainak nyújtunk kezességet, biztosítékot a haza javára együtt működéshez s csak úgy kívánhatjuk, hogy velünk vállvetve hassanak, alkossanak, gyarapítsanak.. . . hogy a haza fényre derüljön. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. {Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Előterjesztetett ugyan két külön vélemény t. ház, de miután azok egyike sincs általánosságban a bizottság által előterjesztett szöveg ellen intézve, ugy hiszem, a kisebbség előadóit a szó akkor fogja illetni, midőn az illető §-okra kerül a tárgyalás sora. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor: T. ház! A t. előadó úrral elismerem és elismerjük mindnyájan e törvényjavaslat fontosságát, elismerjük e törvényjavaslat szükségességét. Régóta érzett hiányt pótol ez. Már az 1868. évi törvényhozásnak ilynemíí törvényjavaslat be is nyújtatott, azonban fájdalom, annak tárgyalása, ugy látszik, különféle okoknál fogva elmaradván, a mai kormánynak jutott a feladat, hogy ily törvényjavaslatot a háznak beterjeszszen. Mert rég érzett hiányt pótol, mert nagyfontosságú e törvényjavaslat, közjogi, internationalis természeténél fogva, nagyon indokolt, ha kimondom, hogy e törvényjavaslatot kellő megfontolással és jó átgondoltsággal kell törvénynyé alkotnunk. Ha már most megemlítem azt, hogy e törvényjavaslat f. hó 8-án nyújtatván be a kormány által, 18-án a bizottság által tárgyaltatott és 10 nap múlva, tehát ma, már a házban föl is vétetett, indokolt kifogásom: hogy e törvényjavaslat fon-