Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-155
155. országos ülés október 29. 1879. 271 tosságához mérten nem tárgyaltatik. {Igaz, ugy van! a szélső balfelöl.) Ily fontos törvényjavaslatnál szükséges az, hogy a képviselő fentarthassa a contractust, mely közte és a nyilvánosság közt megőrzendő. Á sajtónak jóformán ideje sem volt erről nyilatkozni. Ezt fölemlítvén már más helyütt, azon választ nyertem, hogy a képviselőháznak dolgozni, munkálkodni kell, mert az a panasz, hogy a képviselőház munkahiányban szenved. De t. ház! a munkahiány, a rohamos munkálkodást nem indokolja és nem menti. (Igaz, ugy van! a szélsőbalról.) A rendszeres munkálkodásban megkell lenni az iránynak, a helyes alapnak s a szoros összefüggésnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalról.) A ki, akkor akar szántani vetni, midőn a föld arra nem alkalmas, a ki, akkor dolgoztat, mikor a munka nem alkalmas, az nem helyes munkát követ el. így vagyunk e törvény)avaslattal is és innen van, hogy már a bizottság számos elvi kifogást tett e törvényjavaslat ellen és mondhatom, hogy igen számos elvi kifogás van még, a melyek a bizottságbau meg sem tétethettek az idő rövidsége és rohamossága miatt. Nincs minden képviselő azon helyzetben, hogy az ilyen internationalis törvényre vonatkozó eszközöket megszerezhesse; a kormány, a mely éveken keresztül dolgozott e törvényjavaslaton, minden eszközt felhasznált e törvény készítésére, de fájdalom, azon eszközökről, melyek e törvényjavaslat összehasonlító bírálatára pl. okvetlenül szükségesek, e javaslat indokolásában mit sem szól: a képviselőnek tehát azon módokat és eszközöket fel kell kutatni, hogy helyesen, lelkiismeretesen járhasson el e törvényjavaslat megbirálásában. Innen van, hogy a törvényjavaslat már a bizottságban tetemes elvi módosításokat szenvedett, mint azt a bizottság jelentése is bizonyítja. Innen van, hogy még tetemes elvi kifogások vannak, a melyeknek szükséges érvényt szerezni, ha e törvényjavaslatot helyesnek, jónak, az ország és a külföld érdekeinek megfelelőnek akarjuk. Ezen okoknál fogva t. ház, bátorkodom azon elvi kifogások mellett, melyeket a bizottság kisebbségi előadói majd a részleteknél is fognak indokolni, a magam részéről előhozni még azon fontosabb elvi kifogásokat, a melyeknek érvényesítése szerintem e törvényjavaslatnál nélkülözhetlen, okvetlenül szükséges. És, mert ezen elvi kifogások számosak és, mert ezen elvi kifogások érvényre emelésével e törvényjavaslatnak újabb átdolgozása mellőzhetlen lesz, ezen átdolgozás pedig a házban, tudjuk, mily alaki nehézséggel jár: én bátor leszek indítványozni, hogy elvi kifogásaim előterjesztése után, a t. ház azokat elfogadni és a törvényjavaslatot azok értelmében leendő újabb átdolgozás és kiigazítás végett, a KÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. VII. KÖTET. honosítási bizottsághoz visszautasítani méltóztassék. Ezeknél fogva én ezen törvényjavaslatot igy a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Helyeslés szélső balfelöl.) Azon lelkes beszéd után, melyet a t. előadó úrtól most hallottunk, azon virágos kifejezések után, melyekkel hazafiúi érzelmeit visszatükrözte e törvényjavaslatra nézve, én azt vártam volna, hogy épen a t. előadó úr mindjárt emelje ki azon elvi kifogásokat, a melyek e törvényjavaslatot épen az irányban érintik és épen az irányban teszik nem a magyar állam érdekeiben állónak, nem a magyar honosságnak megfelelőnek. Ha a t. előadó úr szerint, a haza édes anya, a mely kiterjeszti karját még a külföldön is gyermekeire, akkor engedje meg a t. előadó úr, ha azt mondom, hogy a törvényjavaslatnak azon szakaszait nem figyelte meg, a melyek nem édes anyaként bánnak a netalán külföldön élő gyermekekkel ; e hazának a külföldön élő gyermekeit eztn törvényjavaslat oly könnyedén, oly mostohán kilöki, kitaszítja keblébő 1 , a mint azt Európa egyetlen országának intézkedése sem teszi. (Ugy van! a szélsőbalról.) Ha a t. előadó ur szerint, ezen törvényjavaslat speciális magyar jellegű volna, akkor nem foglaltatnának azon paragrafusok benne, melyek az átvándorlást és egy nemét az Austriával közös hazának állapítja meg; akkor nem lehetne a t. előadó urnak pártolni ezen törvényjavaslatot a speciális magyar jellegnél fogva, mert e törvényjavaslat minden, csak nem magyar jellegű. Ezen törvényjavaslat megállapítja az általános világpolgárságot, megállapítja— a mi leginkább sérelmes Magyarországra nézve — az Anstriával való közös hazát, a mi ellen a magyar államnak és a magyar polgárnak mindig tiltakozni kell. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Főkifogásom tehát t. ház, a törvényjavaslat ellen először is az, hogy a külföldiek honosítására nézve nem jár el ugy, a mint speciális magyar jellegnél fogva eljárnia kellene. A külföldiek honosítására nézve, valamint ilyenek visszahonosítására nézve pl. Austriával rendkívüli állapotokat teremt, a mi indokolva van ugyan a törvényjavaslatban az 1867. évi XII. közösügyes tör vény ezikkel; de én azt gondolom tisztelt ház, hogy a törvényczikknek meg van a maga speciális feladata, hivatása, de nem feladata az, hogy hasisául szolgáljon Magyarországon minden hozandó törvénynek és nem lehet feladata, hogy hasisául szolgáljon egyszersmind a hozandó honosítási törvénynek is. A védkötelezettség, mely az 1867. évi XII. t. ez. szerint Austria és Magyarország köztt fennáll, és melyet mindig fájdalommal veszünk tudomásul, nem involválja azt magában, hogy, a ki innen ki akar vándorolni Austriába, vagy 35
