Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-154

264 154. oMi&gos fiiéi október 28. 1879. hogy méltó az országnak azon kívánsága, liogy közgazdasági téren viszonyaink rendezésére is történjék valami. S e tekintetben, bár sokat lehetne mondani, én csak két kérdést jelölök ki, mely felfogásom szerint a mai körülmények közt a legfontosabb: az egyik az, hogy igyekezzünk kereskedelmi összeköttetéseinket úgy létesíteni és iparunk fejlődését úgy felhasználni, hogy keleten elfoglaljuk azon állást, melyet a mostani változott viszonyok közt elfoglalni, minden nehézség nélkül, hivatva vagyunk s igyekezzünk azon, hogy ebben mások által meg ne előztessünk. A másik az, a mire már előbb is utaltam: igyekezzünk mielőbb, létező vasúti összeköttetéseinket úgy módosítani, hogy ez által egészséges forgalom és kivitel lehetővé váljék s erre nézve, épen ezen vasúti csoportosítás megoldásánál, felfogásom szerint irányadónak kell lennie a következőknek : Mindenekelőtt igyekezzünk azon, hogy a kelettel való közvetlen és lehető legrövidebb összeköttetést létesítsük. Ez úgy történhetnék leghelyesebben, ha nemcsak országunk határáig terjesztenők ki a vasúthálózatot, hanem létesítenénk oly nemzetközi vasút vonalat, mely bennünket összeköttetésbe hozna a már létező vasutakkal s ez által azok végpontjáig közvetlen összeköttetést létesítene. Ha ez azonban egy más ország nehézkessége miatt, vagy bármely más oknál fogva nem volna lehetséges, akkor felfogásom szerint oda kell törekednünk, hogy mi feleljünk meg azon kötelezettségnek, a mely a Berlinben kötött egyezségben már ki van mondva s építsük ki a legrövidebb vonalat Szerbia felé. És itt minden félreértés elkerülése végett kijelentem, hogy ezen legrövidebb összeköttetés alatt, a budapest-zimónyi vasutat értem. (Általános élénk helyeslés.) Ha ezen vasútvonal kiépülne az ország határáig, ez lenne felfogásom szerint a legjobb eszköz arra nézve, hogy velünk együtt az európai közvélemény is pressiót gyakoroljon a tekintetben, hogy az említett nemzetközi vasúti összeköttetés is mielőbb létesíttessék. A másik az, hogy igyekezzünk mielőbb saját kereskedelmünk központját, fővárosunkat, tengeri kikötőnkkel összeköttetésbe hozni és pedig közvetlenül. Ezen kikötőre annyi összeget fordítottunk már s szerencsére most meglehetős nagy lendületet vett ott a kereskedés, hogy azt gondozni saját érdekünkben is van; különösen most, midőn épen kereskedelmi tarifa-kérdésekben oly válságoknak nézünk elébe, annyival inkább kell törekednünk arra, hogy ezen összeköttetést magunknak biztosítsuk, hogy lehetőleg jutányosán, a lehető legkedvezőbb tarifával jussunk oda. Ezen kérdés megoldásának, — nehogy félreértessem azok által, kik e kérdés megoldása által esetleg érdekelve vannak,— több módja lehetséges s ezek közzül az államnak azt kell választania, mely a leghelyesebbnek s czélszerűbbnek, egyszersmind legjutányosabbnak fog mutatkozni; de e kérdést mielőbb megoldani szükséges. A másik főfontosságu dolog az, hogy kiterjedt vasúti hálózatunk minél előbb közvetlen Összeköttetésbe hozassák a Dunával. Ennek kezdeményezéséül, a Duna partján létesítendő pályaudvar építésére nézve, az előterjesztés fel van véve a költségvetésbe. Ennek létesítésére nagy súlyt fektetek, nemcsak a főváros kereskedelme érdekében, de az egész ország érdekében. Végre igyekezni kell azon vasúti csoportosítást létesíteni, melyet előbb jeleztem és létesíteni kell úgy, hogy az egyes vidékek forgalma lehetőleg egy kézben összpontosittassék: mert azon állapotot, hogy az osztrák államvasutat kivéve, egy vasút se legyen az országban, mely egy végponttól a másikig, egymaga közvetlenül közvetítse a forgalmat, hanem 2 — 3 társulat kezén menjen keresztül: ezt fentartani nem lehet (általános helyeslés) és reménylem, a kormány azon helyzetben lesz, hogy ez iránt legközelebb több rendbeli előterjesztést fog tenni. (Helyeslés.) Kötelességen még egy kérdés iránt nyilatkozni: hogy az a sok panasz, mely az országban felmerült az adóbehajtási eljárás keresztül vitele iránt, nemcsak az egyenes adóknál, de főleg az illetékeknél, orvosolíassék s hogy mentül előbb történjék ezen bajok orvoslása. Reményiem nem sokára azon helyzetben leszek, hogy ez iránt is előterjesztést tehessek a törvényhozásnak, hogy azokat, ezen most benyújtott javaslatok letárgyalása után, tárgyalás alá vehesse. Még egy kérdés iránt kívánok a t. ház előtt nyilatkozni és ez az, a mit előbb jeleztem: hogy, ha államháztartásunkban a rendes hiányokat fedezni első sorban kötelességünk, mi történjék tehát a többi kiadásainkkal? Vájjon követni kiváujuk-e ezentúl is azon rendszert, melyet eddig követtünk, hogy t. i. a szükségletet értékpapírok eladásával fedezzük, vagy más módot kísértsünk meg. (Halljuk!) Az én nézetem e tekintetben t. ház ma is az, mit a múlt évben e helyről kijelentettem, hogy az értékpapírok kiadásánál ezentúl minél óvatosabban kell eljárnunk, hogy hitelünket túlságos mértékben igénybe ne vegyük s oda kell törekednünk, hogy azt csak oly körülmények köztt tegyük, midőn egy értéket vehetünk az állam birtokába, mely az állam jövedelmeit növeli, valamely létező vasút papírjainak conversiója, vagy valamely vasút megvétele által; hogy azonban a többire nézve törekedjünk oda, hogy a kiadások fedezése ne ezen a módon, hanem az államjavaknak combinált eladása által történjék. (Helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben felfogásom az,