Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-154

154. országos ülés október 28< 1879. 255 bankjegyértákben. Ha ezen eursus a mostani cursushoz hasonlítva, nagyon alacsonynak látszik. méltóztassanak ezt annak tulajdonítani, hogy a eursus nagy ingadozásoknak volt ezen kibocsátás ideje alatt kitéve; úgy, hogy mig 1878. júliusában a eursus aranyban számítva 81.75 volt, addig októberben leszállt 69.25-re; 1879. január 23-ig maradt a eursus 70.70, azután folytonosan emelkedett, júniusban 83'60-ig, mi megfelel a mostani cursusnak is. Ezen összegből, illetőleg a befolyt 316 millió forintból bankjegyekben, kincstári utalványok beváltására fordíttatott 178 millió. A boszniai occupátió költségeiből Magyarországra eső rész tesz 42 millió forintot, leszámítva a közös alapok eladásából befolyt összeget, volt fedezendő 35 millió frt: maradt tehát az aranyjáradék-kötvéuy eladásából a kincstár egyéb szükségletei fedezésére 103.444,718 frt, mely ezen czélra fordíttatott ; pedig az államháztartási hiányokat az 1876-ik évtől mostanig és pedig 1876 — 77. és 1878-ra, a zárszámadások szerint számítva, a f. évre pedig az előirányzat alapján, ezen négy évi hiány és azon összegek, a melyekre hitelmüveletek utalványoztattak, tettek 122 milliót. Es igy a különbözet, mely 18 millió, részint kamatozó pénztári jegyek kibocsátása által, részint az állami nagyobb jövedelmekből fedeztetett. A kincstári utalványok beváltása következőleg áll. Az első kibocsátású utalványokból beváltatlan maradt 3600 font sterling, a második kibocsátásúból 49,800 font, összesen tehát 53,400 font: sterling maradt beváltatlanul; erre azonban a szükséges pénz a beváltó helyeken van letéve és ezek beváltása azért nem eszközöltetett, mert azok eddig be nem mutattattak. Ezen kincstári utalványok beváltása került e szerint aranyjáradék-kötvényekből ráfordított összegekben 178.070,000 frtba, azon felül a kisebb kincstári kötvények eladása által, 1.930,000 frtba : került tehát összesen 180 millió forintba. A 178 millió frtnyi összeghez, mely az aranyjáradékból szereztetett be, 207,462.862 frt aranyjáradékkötvény volt szükséges és igy a nagyobb teher, mely a eonversióból az államra háramlik, a következőkből áll. {Halljuk!) Mig a fentebbiek szerint e czélra kibocsátott aranyjáradék-köívények után kell fizetni évi kamat fejében 12.462,000 frtot, addig a kincstári utalványok után kellett fizetni kamat fejében 9.180,000 frtot, a különbözet tehát 3,280.862 frt aranyban számítva és bankjegyben 3.808,119 frt; hozzászámítva azon összeg kamatait, mely a kincstári birtokok eladásából befolyt, tesz összesen a conversió eredeti kamatszaporulata kerek összegben négy millió frtot. Méltóztassanak meghallgatni, mily összeg KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VII. KÖTET. kibocsátásáról kellett a f. év folytán gondoskodni. {Halljuk!) Azon jelentés szerint, melyet még a f. év január havában a házhoz benyújtottam, az előbbeni kibocsátásból fennálló aranyjáradék-kötvényekből eladatlan volt 38 millió frtnyi; az 1879-ik második törvényezikk alapján nyert felhatalmazás folytán, melylyel 100 millió arany frtnyi hitelmüvelet eszközlésére felhatalmaztattam, az akkori eursus alapján, — mely 70-en állott, — kibocsátható volt 140 milliónyi aranyjáradék-kölcsön. Igy tehát 148 millió névértékű kötvény volt azon mennyiség, melynek elárusításáról gondoskodni kellett. Minthogy pedig a kincstári utalványok beváltását augusztus elsejéig kellett végrehajtani és, a mint méltóztatnak tudni, az állami szükséglet fedezésére leginkább az év első felében van szükség, mert az év második felébeu rendesen jobbak a bevételek: ennélfogva Öt hónap, sőt leszámítva azou időt, a mely holt idénynek neveztetik, alig pár hónap állott rendelkezésre a conversió végrehajtására s a szükséges pénz beszerzésére. Hogy tehát az államkincstár szükségeit biztosan fedezhessem azon időben, január havában biztosítottam magamat az iránt, hogy, ha az aranyjáradék-kötvények eladása oly összegben nem sikerülne, milyenben szükséges, hogy biztosítva legyen az állam szükséglete is: 30 millió arany forint erejéig adandó előleget biztosítottam az állampénztár részére; ezen összegre azonban nem volt szükség, mert nem vettem fel nagyobb összeget, mint azt, melyet januáriusban bejelentettem, azaz 8 millió előleget s ezt is januárban, az akkor eladott kötvényekből visszafizettem. De, még ha ezen 30 millió arany frt biztosítva volt is, a még elárusítandó 148 millió oly összeg volt, hogy, tekintve az idő rövidségét, az eladásokkal késni nem lehetett, és igy kénytelen voltam az eladásokat az év első hónapjaiban annyival inkább teljesíteni, mert tavaszszal, az akkori politikai viszonyok között, a később beállott kedvező körülményeket senki előre nem láthatta. Ez indokolja az előbb említett átlagos eursus aíacsonyságát. Az eladások eredményét illetőleg van szerencsém előterjeszteni, hogy az év első három havában eladatott 95 millió névértékű aranykötvény, áprilban eladatott 33 millió, és igy az eladás legnagyobb része az év első hónapjaiban eszközöltetett. De épen, mert nagy összegről kellett gondoskodni, kénytelen voltam egy másik módhoz is nyúlni. Az 1879 : II. t.-cz. alapján, tudvalevőleg, felhatalmazást nyertem arra, hogy a szükséges összegeket aranyjáradék-kötvények eladásán kivtil, esetleg domaniális kölcsön kibocsátása által, vagy ideiglenes hitelmüveletek utján szerezzem be. Az elsőre nézve nem szükséges nyilatkoznom, mert még a nyár folyamán bejelentettem a t. háznak, hogy a domaniális 33