Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-153

250 153. orszápos iilós október 24. 1879. kegyelmi beváltásból az államra háramló pénzügyi terheltetés csekély voltára; tekintettel arra, hogy, ugy hiszem összesen 50 db. részvény után, az adó levonásával, évi 148 frtnyi kamatteberről van szó, bátorkodom a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyesléi.) Eötvös Károly: T. ház! A pénzügyi bizottság igen t. előadója azzal kezdte a törvényjavaslat elfogadásának ajánlására tartott beszédét, hogy a t. ház tagjai eléggé ismerik a viszonyokat, melyek köztt a keleti vasút ügyeiben nehézségek támadtak. Igenis azt hiszem, hogy a t. ház tagjai valamit hallottak arról, hanem eléggé nem ismerik és azért a t. ház tagjai részéről több ízben, most már hat év óta sürgettetett a keleti vasút ügyeinek kiderítésére vonatkozó vizsgálat előterjesztése a t. kormánytól. xizonban a keleti vasút ügyeire vonatkozó vizsgálat aktái az igen t. kormány véleményének kíséretében, a képviselőház tagjai előtt még most sem feküsznek. Én részemről igenis a t. előadó ur által említett 1876-iki törvényt, mely e tárgyban hozatott, jól ismerem. Részemről nem helyeseltem akkor elvileg, nem helyeslem ma sem; hanem akkor nem helyeseltem azért, mert az volt aggodalmam, hogy az a 9 — 10 millió forint, mely akkor az értékét teljesen elvesztett keleti vasút részvényeinek bevásárlására az állam által adatott, voltaképen nem lesz egyéb, mint, a miként az előadó ur is mondotta, az egész világ minden részében szétszórva levő szegény részvényesek elhallgattatásának díja, hogy ők a keleti vasút bebonyolult ügyét ne bolygassák s e tekintetben a vizsgálatot velünk együtt ne sürgessék. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ez aggodalmat még akkor nem mertem volna elmondani, de ma már kimondom, hogy azon körülbelül 8—10 milliónak nem is volt egyéb czélja, minthogy azt, az állam hitelének megkímélése, méltóságának megóvása czéljából adjuk. Voltaképen pedig egy állam sem köteles ily jelentékeny összeg kifizetésére, hacsak nem teszi azon szándékból, hogy azon szerencsétlen részvényesek, kik iránt én magam is részvétet érzek, pénzüknek egy részét visszakapják. De épen azért mulhatlanul szükségesnek tartottam volna azon bonyadalmak kiderítését, hogy lássuk, kik abban a hibásak, kik tévedtek; vagy, hogy azok, kik épen bűnöket követtek el, megbüntettessenek. (Helyeslés balfelöl.) Hanem azon túl vagyunk. Én elismerem a pénzügyi bizottság t. előadójával, hogy ezen összeg nem nagy, hogy ez talán alig érdemel szót, de az a 76-iki t.-czikk, midőn praecmsiv határidőt szabott, talán nem is helyesen intézkedett, talán elég lett volna általánosságban az elévülési időt kikötni, ugy hogy a ki ez alatt bejelenti részvényét, annak kifizettetik, a ki pedig nem jelenti be, nem fizettetik; de igy a kimondott záros határidő 1876-ban lejárt, eljött az 1877 vége s még akkor is sok részvény nem lett bemutatva, nem pedig azért, mert azon messze lakó részvényesek, a kiknek a keleti vasúti részvények birtokukban vannak, nem hitték, hogy a részvények be fognak váltatni, épen ugy, mint mi, oly dolgok után, a minők történtek; tehát lejárt az újabbi határidő is s e szerint most már az államnak nem méltósága, hanem a törvénynek megtartása volna a kötelesség. Azonban a t. kormány nem elégedett meg azzal, midőn lejárt a határidő és még mindig nem volt minden részvény bemutatva, hanem ismét egy újabb törvényjavaslattal lépett a képviselőház elé, hogy a bemutatási záros határidőt hosszabbítsa meg ezen év végéig. A törvényhozás ezt elfogadta s a határidő meghosszabbíttatott. Most letelvén ezen határidő is s mert 50 részvény be nem mutattatott, a kormány megint azt akarja, hogy újból hosszabbittassék meg a határidő ezen 50 részvény miatt. Már most azt kérdem egész tisztelettel a t. pénztigyminister úrtól, legyen kegyes nekem erre felelni: vájjon ez-e az utolsó törvényjavaslat ezen az úton? (Derültség balfelöl.) Ez az első tiszteletteljes kérdés. Másodszor bátor vagyok kérdezni: vájjon 50 részvény bemutatását elegendőnek tartja-e jövőre is, hogy mindig újabb törvényjavaslattal lépjen a ház elé a záros határidő megnyújtása végett? vagy pedig elégségesnek tart 49-et, vagy talán épen egyet? (Derültség balfelöl.) Mert ha 50 részvény elegendő indok egy új törvényjavaslat benyújtására, akkor egyetlen egy is elegendő. Egyébiránt megjegyzem ismételve a pénzügyi bizottság előadójának, hogy azon méltóság nem azt hozza magával, hogy az állam által ily fizetések teljesíttessenek, melyekre nem "köteles, melyek bizonyos feltételhez voltak kötve, de az illető kérvényezők nem tartották meg. Az állam méltósága nem ily kötelezettség teljesítését hozza magával, hanem magával hozza azt, hogy az állam törvényei tartassanak meg; még az ország érdekei is azt hozzák magukkal, hogy a törvényhozó testület által is megtartassák. Nemcsak azon 2 — 3 ezer forintnyi összeg, a miről szó van, hanem az elv, melyet én gúny tárgyává látok téve ezen törvényjavaslatban, ez az, a mi visszariaszt attól, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem is akarok a törvény részleteibe bocsátkozni, csak kijelentem, hogy én ezen törvényjavaslatot, számítva a pénzügyminister ur kegyességére, hogy kérdéseimre talán felelni fog, ezen törvényjavaslatot általánosságban a