Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-152

152. országos ülés o'.tóber 23. 1879. 243 Elnök: Ki fog nyomatni, a ház t. tagjai köztt szétosztatni, s előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Tisza Kálmán ministerelnök: Van szerencsém továbbá benyújtani az államszámvevőszék két jelentését, az egyiket 1876-ról,_a másikat 1877-ről, a Magyar- és Horvát^Szlavonországok közt eszközölt leszámolás megvizsgálását illetőleg. Kérem, hogy ezek kinyomatását is elrendelni és a szokás szerint, ugy hiszem, a zárszámadási bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: Ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szétosztatni, s előzetes tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasíttatni. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Van szerencsém benynjtani a magyar esődtörvényről szóló javaslatot. Kérem, méltóztassék kinyomatását elrendelni és előzetes tárgyalás végett, az igazságügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog nyomatni, a ház t, tagjai köztt szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett, az igazságügyi bizottsághoz fog utasittatni. Következik az indítvány- és interpellatióskönyv felolvasása. Antal Gyula jegyző (olvas): „Október 23. Bujanovics Sándor, a sárosmegyei inség tárgyában, a belügyministerhez." Bujanovics Sándor: T. ház! A folyó évi rendkívüli kedvezőtlen időjárás folytán, az országnémely éjszaki megyéiben s különösen Sárosmegyében a termés, ugy az őszi, mint a tavaszi veteményekben oly rósz volt, hogy az ennek folytán már is beállott élelemhiáuy, a lakosságigen nagy részét a legnagyobb ínséggel s nyomorral fenyegeti. Hogy a t. háznak tájékozást nyújtsak a termés minőségéről, elég lesz felemlítenem, hogy a nép. a különben is igen roszul megtermett rozsot és árpát, nagyrészben már is elfogyasztotta; a burgonya pedig, népünk ezen majdnem egyedüli s legfontosabb élelmiczikke, az egész megyében oly silány termést adott, hogy csakis kivételes azon gazdaságok száma, melyekben visszakerült a vetőmag; a megye nagyobb részében a vetőmag fele, vagy harmada sem került vissza. Ezen mostoha termés következtében a szükség megyénkben igen nagy, az élelemhiány nagyon érezhető, a kereseti források nagyon megapadtak. Hisz, hogy csak példát hozzak fel, a megyében nagy számban lévő gazdasági szeszgyárak működésüket ez évben teljesen megszüntették, ugy, hogy az ezen szeszgyáraknál mutatkozó nem jelentéktelen kereset is elesik. Szóval a helyzet oly komoly és aggasztó, hogy ha a segély késik, a legroszabb következményektől lehet tartani. A megyei közegek által eszközölt hivatalos összeírások szerint, alig negyven községe van a megyének, a mely képes lesz saját erejéből, nyomorogva ugyan, a jövő aratásig fennállni; mig azon községek száma, melyek kisebb-nagyobb mértékben, de feltétlenül segélyre szorulnak, a háromszázat meghaladja s ezek nagyobb része már ez év folytán segélyre szorul. A nép teljes tudásában ugyan a nyomornak, melynek elébe néz, de nem látva módot a menekülésre, részben a kétségbeeséshez hasonló apathiával várja a bekövetkezendőket; részint az új világ felé fordul, Amerikában keresni megélhetést ; részint az országban bennt is néz kereset után. Nagyrészük Szegedre indult, de megbízhatatlan ügynökök kezébe kerülvén, munkát nem talált s visszatért. Hogy mindezekben semmi túlzás nincs, bátorkodom hivatkozni azokra, a kik az ottani viszonj'okat ismerik s bátorkodom hivatkozni magára az igen t. kormányra, a mehmek erről, a megye közönségnek felterjesztései folytán, tudomása kell, hogy legyen. Ha, t. ház, e megyét a végpusztulástól és elnéptelenedéstől megóvni, ha a lakosokat az éhhaláltól megmenteni akarjuk, ugy gondoskodnunk kell arról, hogy a munkaképeseknek, a szükséghez képest, már az ősz folyamán kereset, a munkaképteleneknek segély nyújtassák; gondoskodnunk kell arról, hogy a földmíveléssei foglalkozóknak előlegképen tavaszi vetőmag adassék s főleg gondoskodnunk kell arról, hogy az ottani vidéknek fő élelmi ezikkét képező burgonya tavaszi vetőmagvak, már most beszereztessenek. Én tudom azt, hogy a t. kormánynak ezen viszonyokról, ezen helyzetről van tudomása, mert hiszen a megye közönsége kötelességének ismerte a t. kormányhoz ez iránt fordulni s nem kétlem azt sem, hogy a t. kormány igyekezni fog a baj nagyságához mért intézkedések által segíteni is, mindamellett két ok ösztönöz engem• a felszólalásra. Az egyik az, hogy felszólalásom, illetőleg a t. belügyminister urnak erre adandó válasza által megnyugtatást szerezzek, '•habár csak kis mértékben, azok kebelében, a kik a nyomor előtt állanak, arra nézve, hogy az ország kormánya ismeri a helyzetet a maga teljességében s kész ezen a lehetőség határain belől segíteni. A másik ok, a mely a felszólalásra késztet, az, hogy kérjem a t. belügymüiistert arra, hogy a segély megadásával ne késsék, nehogy a segély későn adassék, mert megyénkben igen szomorú példa van erre az 1846—47-iki évekből, a midőn ugyanis a megyének csak két járása volt a jelenlegihez hasonló helyzetben, mig ma kivétel nélkül a megyének mind a hat járása ínséges; s a midőn