Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

185. országos ülés május 28. 1879. 17 kívül, ha mi a mai békelétszám alapján kellő mennyiségű laktanyákat akarunk építeni, az öszszes építkezés körülbelől 50 millió frtba fog kerülni azon számítások alapján, a melyek a kormánynak, illetőleg a véderő-bizottságnak jelentésében foglaltatnak. Meglehet, hogy kevesebbe fog kerülni, meglehet, hogy többe. Várom erre a feleletet a t. honvédelmi minister úrtól. De kerüljön bár 40 millió frtba, vagy 50 millió frtuak a felebe, azon számítás szerint, azon kivetési kulcs szerint, a melyet a t. kormány a majdan tárgyalandó törvényjavaslatban megállapít, azon laktanya-pótlék kirovása és behajtása a fennálló közterhek súlyát igen magasra fogja növelni. Ha az én számításaim helyesek, ha csakugyan 50 millióba kerülnek azon építkezések : akkor a majd tárgyalandó törvényjavaslatban megállapított kivetési kulcs szerint, az összes egyenes adóknak körülbelől 80%-át teszi az az összeg, ha egy évre számítjuk ; és ha 10 - 20 évre számítjuk, még akkor is 8 és illetőleg 4%-al súlyosabb terhet fog az képezni az adós.ó népen. Már most ha igy áll a dolog, mégis mindezen körülményről csakugyan biztos tudomással kellene birnunk, akkor, mikor mi ezen törvényjavaslat elfogadása, vagy el nem fogadása felett tanácskozunk. Tudom, hogy egyes vidéken mindennek daczára, sőt ha az általam tett számításnál kétszerte, háromszorta többe kerülne is a kaszárnyák építése, maga a nép akkor is kívánná, sőt kívánta volna már régen a kaszárnyákat építem, csak azért, hogy az egyénenkénti beszállások! snak nemcsak terhétől, hanem kellemetlenségeitől, erkölesrontó -természetétol és behatásától megmenekedjék. Tudom, nagyon tudom; de Mocsáry t. képviselő ur nem is ugy értette akkor, midőn nézetét előadta, hogy a beszállásolás terheit viselje Magyarország maga és ne a közös költségvetés terhére essék az; nem is ugy értette azt, hogy a mit mi áldoztunk az osztrák laktanyákra, azt egyszer s mindenkorra felejtsük el; hanem értette azt, hogy számoljunk le e tekintetben Ausztriával, abban az értelemben, a mely értelemben, — a honvédelmi ministernek tudomása van már róla — 1873-ban a magyar kormány és az osztrák kormány között egy kiegyezés történt. {Halljuk!) Es itt felhívom a t. honvédelmi minister urnák figyelmét arra, hogy még az akkori kabinet idején, midőn a kormány feje ugyanaz volt, a ki most a képviselőház elnöke, ugyanakkor megegyezés jött létre a legfőbb pontozatokban a magyar- és az osztrák kormány közt, 1873-ban, a mely pontozatok szerint a laktanyák építésének kérdése Magyarországnak sokkal kisebb terheltetésével és Ausztria részéről megfelelő kártalanításnak legalább jelentékeny KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. mérvben való megadásával intéztetett el. Vájjon ez egyesség miért nincs itt? Ezen megállapodások 1873-ból és a későbbi évekből mért nem terjesztettek a képviselőház elé, hogy megítélhette volna a képviselőház azt is, hogy a kormány még ez esetben is, még azon terhekből is vállalt el, a melyeket pedig már Ausztria részben elvállalt 1873-ban? Miért titkolta ezt el a a kormány? Miért vállalt most nagyobb terhet? Madarász József: Mert közbejött 1875! Eötvös Károly: Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a ki az 1867. t. ez.-ben lefektetett közjogi alapot, elfogadja, annak közjogi indokokból, ezen törvényjavaslat ellenében alapos kifogása nem lehet; és ezen állításának bebizonyítására egy megjegyzést tett a békelétszám elhelyezésről, de a mely megjegyzését igen nagy gondossággal félbeszakította. És hogy ő a katonaság elhelyezése és különösen a békelétszám elhelyezése alatt mit ért, azt ugyan nekünk meg nem magyarázta. Kíváncsi vagyok, hogy majd a t. honvédelmi minister ur, vagy a t. előadó ur meg fogja-e azt magyarázni? Mi, t. ház, a dolgot igy értjük, hogy az 1867: XII. t. ez. 12. §-a kimondja világosan, hogy a mi a katonaság elhelyezését illeti, ezen kérdésnek eldöntése mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében kizárólag Magyarország joga. Igenis, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében. Ez ugyan nagyon világcs; de világosabb még egy más oldalról, nevezetesen onnan, hogy ugyanazon törvénynek egy másik szakasza azt mondja, hogy a felségi jogok körébe pedig csak azok engedtetnek át az ország részérő], a melyek a katonaság legfőbb vezérletére és belszervezetére tartoznak. Már bocsánatot kérek, ha egyik részről kimondatik a törvényben, hogy a felségnek csak a leo-főbb vezérlet, vezénvlet és belszervezet megállapítása van adva, egy másik paragraphusban pedig világosan kimondatik. hogy a mi az elhelyezést illeti, az mind a törvényhozás, mind a kormányzat érdekében egyedül az országgyűlés joga : akkor az ezen törvényjavaslat 21. és 22. §-áról kimondani, hogy ez egyenesen azon az 1867-iki törvényen alapszik, ez esetben azt teszi, hogy vagy mi nem értünk, vag)

r a t. ministerelnök ur nem ért magyarul, vagy legalább nem érti azt a nyelvet, a melyen kölcsönösen beszélünk, mert a két dolog teljesen különbözik egymástól. [HelyeMs szélső halról) A 21. és a 22. §-ban világosan ki van mondva, hogy a békeelhelyezés ő Felsége által, mint a legfőbb hadúr által eszközöltetik. Hogy ebben miként van meg az ország törvényhozási és kormányzati joga őrizve, én ugyan nem látom, nem értem. A 22. §-ban például ki van mondva, hogy a mi pedig a b'ékeelhelyezés megváltoz3