Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

18 135. országos ülés május 2S. 1879. tatását illeti, az jövőre is ő Felsége meghagyása alapján történik a honvédelmi és a közös hadügymiuister meghallgatásával, mi egyébiránt természetes, mert meghallgatja a minister urakat csak azért is . . . no, gondoltam valamit, de elengedem magamnak annak kijelentését. {Derültség. Halljuk! Halljuk!) Meghallgatja a honvédelmi ministert a legfőbb hadúr azért is, hogy tanúja legyen annak, hogy minő készséggel lesz a közös hadügyministerrel egy véleményen, hogy az egyetértés, mely a törvényjavaslatban parancsoltaik, hosszú vita nélkül létrejöjjön. {Derültség.) Én egy kérdést vagyok bátor itt intézni a honvédelmi minister úrhoz. Ha a békelétszám állandó elhelyezése ezentúl a legfőbb hadúr jogát képezi, — no, bocsánatot kérek, de nekem is van kifogásom a „hadúr" szó ellen, a mely nem való e törvényjavaslatba, még azon esetben sem, ha Mocsáry képviselőtársamnak igaza volna, hogy ezt az ősmagyarok hozták Ázsiából, mert még ekkor talán megtűrném némi elégtétellel az iránt, hogy a kormány legalább emlékezik az ősmagyarok hadszervezetére, (Derültség) de ezt a szót a poéták fedezték fel mintegy 40—50 évvel ezelőtt, de akkor is mást jelentett és most is más jelent az, maradjon csak e szó jobb versben a „Zalán futásában", ne tegyük e törvényjavaslatba, mely versnek is rósz, prózának is rósz. Azt kérdem, hogy ha a békelétszám elhelyezésének kizárólagos joga a felségjogok közé tartozik, a hová az 1867: XII. t. ez. szerint nem tartozott és nem is tartozik ; és ha a legfőbb hadúrnak a közös hadügyi és a honvédelmi minister meghallgatása után az tetszenék, hogy Magyarország terhére necsak 72 ezer, necsak 83 ezer embernek, hanem az összes béke létszámnak, vagyis 229 ezer embernek beszállásolását rendelje el, —a minister ur nézete szerint helyes, törvényes, alapos és az 1867-iki közjogban megyökerezett joga lesz-e ez a felséges hadúrnak? Ha az 1867: XII. t. ez. 12. §-a ellenére és a quótának kigunyolásával most is aránytalan sok katona van nálunk elhelyezve: akkor ha írott törvényben lesz az meg, hogy a legfőbb hadúr az elhelyezés bírája, megtörténhetik, hogy az összes békelétszámot Magyarországon helyezi el. Jogilag ennek útjában akadály nem áll, mert a 21. és 22. §-ban ez ki van mondva. Ismerem, sőt többet mondok, meglehetősen érzem is az egyénenkénti beszállásolás terheit is. Vidékem, a hol én lakom, sokszor folyamodott azért, hogy engedtessék meg neki bármibe kerül is, a kaszárnya-építése, csakhogy az egyénenkénti beszállásolástól mentessék meg. Azonban akkor, midőn ezen meglehetős köszönettel fogadandó jótéteményt a kormány oly súlyos közjogi feltételhez köti, midőn a kormány még azon csekély jogot is, melyet az 1867: XII. t. ez. e téren fentartott, feladja és máskülönben a nemzetnek megengedni nem akarja, hogy magán-laktanyákat építtessen, mert a kormány egy vidéknek sem engedte meg addig, hogy kaszárnyákat állíttasson : akkor tovább viselem magam is azon terheket és tovább elnézem, hogy a nép az egyénenkénti beszállásolásaak nagyon súlyos, többet mondok, immorális terheit tovább viselje, mintsem hogy a nemzet ily jelentékeny közjogi jogtól megfosztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az ok az, mely engem arra bír, hogy daczára annak , hogy Veszprénitnegye és saját vidékem is ismételve folyamodott ez iránt a házhoz : inkább elnézem, hogy tűrjék tovább is ezen terhet, mintsem hogy ily nagy jogot a kormány az ülésszak végén általános íigyelmetség közepette feladjon, mintsem hogy ily nagy becsű jog feladása mellett nyerje meg ezen jótétemények élvezését. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja Pulszky Ágost t. képviselő ur, és e kijelentése a ministerelnök ur éles figyelmét nem kerülte ki, hogy ő nem hiszi, hogy e törvényjavaslat a jelen kormány kezdeményezéséből keletkezett volna. Erre a ministerelnök ur azt felelte, hogy honnan tudja a képviselő ur, hogy e törvény kinek^ initiativájából létesíttetett, azt meg nem értheti. En Pulszky képviselő úrral e tekintetben nem érthetek egyet, mert én ezen törvényjavaslatot csakugyan a jelen kormány legspeciálisabb müvének tartom. (Derültség) Hozzáteszem, hogy ily törvényjavaslatot más kormány nem is tudott volna létesíteni. Madarász József (közbeszól): Még a Deákpárti kormány sem! Eötvös Károly: Az épenséggel nem! Van e törvényjavaslatban néhány kifejezés, melyről nem értem, hogy az a honvédelmi minister ur becses figyelmét mikép kerülte el. Az 5. §-nak a) pontjában ugyanis szó van állami, c) pontjában országos laktanyáról. Itt ismét kénytelen vagyok kijelenteni, hogy vagy én nem tudok magyarul, vagy pedig a honvédelmi minister ur nem tud ; mert hogy Magyarországon hogy lehet állami és országos laktanyát megkülönböztetni, hogy lehet erre súlyt helyezni máskép, mint azon feltevésben, hogy a mi közös, az állami, a mi pedig provinciális: az országos laktanya, megérteni nem vagyok képes. Ha ennek csakugyan ez a jelentése, akkor ennek van értelme, de ekkor a honvédelmi minister ur a magyar közjognak mai alapján sem áll. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ez nem izoláltam nem véletlen tollhibából fordul elő, mivel a 10. §. 3. pontjában például meg az van kimondva, hogy beszállásolásra a birodalmi, országos, törvényhatósági és községi