Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-135
135. országos ülés május 28. 1879. Í5 módon lehet, azon módon, hogy a kaszárnyák •építését lehetővé tevő díj felemelések az államkincstárból fizettessenek. Egyik t. képviselő ur azt mondja ott, hogy az által is károsodunk és hogy ez helytelen, ha a közös hadügyi pénztárból fizettetik a díj. Engedjen meg, de ebben tévedni méltóztatik. A hadsereg létszáma a mostani törvények szerint legalább — tudjuk — nagyobb arányban kerül ki a magyar sz. korona alatt levő országok lakóiból, mint a 70 és 30%-os arány. Ha már most a t. képviselő ur azt mondja, hogy ezea díjak határoztassanak meg, külön fizesse a magyarkincstár a magyarországiakat: akkor kellene, hogy fizessen a magyar kincstár az összes magyar contingens után, t. i. ha jól emlékszem, 42% után, míg most, — s ebben fekszik szerintem az igazságos reparatiója annak, hogy nálunk talán kevesebb kaszárnya van régibb időkből építve — mig most a magyarországi contingensnek, tehát mondjuk a 42 % szánsára szükséges férhelyek felemelt díjait fizeti azon pénztár, melyhez Magyarország — kerekszámban beszélve — 30°/o-al járul. Magyarországra nézve tehát ez az intézkedés pénzügyileg 10—12%-al előnyösebb, mint voh melyet a t. képviselő ur szóba hozni méltóztatott. De, t. ház, megígértem, hogy nem fogom •sokáig fárasztani figyelmét (Halljuk!) és meg is tartom igéretemet. Én ezen törvényjavaslatot azzal együtt, a mely mellé csatolva van, s mely Magyarországon való életbeléptetésére vonatkozik, semmi egyéb szempontból nem birom s nem tudom tekinteni, mint a meglevő közjogi alapokon; a meglevő helyzetben a katonai beszállásolás he : lyesebb eszközlésére helyesebbnek ugy katonai szempontból, mint azon szempontból, hogy a teher még is igazságosabban oszoljék el, mint eddig eloszlott; és hogy módot adjunk abban, hogy a házaknál való állandó beszállásolás, melynek közgazdasági és erkölcsi hatásáról kár is volna hosszasabban beszélni, minél előbb megszüntethető legyen. Ezen szempontból vagyok én bátor e javaslatot, mint egy határozott javítást, mint a javulás lehetővé tevőjét, a t. ház figyelmébe ajánlani. Egy képviselőtársam azt mondotta, hogy b' elismeri, hogy a mostani helyzeten javít, de ő azt a mostani helyzetet nem ismeri el, mert ez igazság szerint egy régi, az absolutismus alatt kiadott rendeleten alapszik. De, t. ház, ha egyfelől javít a mostani helyzeten és másfelől, ha e javítás el nem fogadtatik : akkor nincs más hátra, mint az, hogy addig, mig más nem készül, az absolutismus alatt keletkezett rendelet fog életben maradni, mert lyuk az intézményekben •és a világban támadni nem szokott. Akkor azt gondolom, ez nem argumentum a törvényjavaslat elfogadása ellen, de argumentum annak elfogadása mellett, melyet én részemről teljes megnyugvással vagyok bátor a t. háznak ajánlani. Én súlyt fektetek ma is arra, hogy a törvények az adott viszonyoknak megfeleljenek s azt hiszem, ez a törvényjavaslat az adott viszonyoknak meg nem felel; ha pedig módosítása egy vagy másban szükséges volna, a mi minden törvényre nézve előállhat, mindig mód lesz azon segíteni, a nélkül, hogy az egyik vagy másik pontban levő hiba az egészet ezélszerűtlenné tenné. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés jobbfelfii.) Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a törvényjavaslat ellenében felhozott azon indokokat, a melyeket Ernuszt Kelemen és Pulszky Ágost képviselő urak előbb itt hangsúlyoztak, a magam részéről is helyeslem; de én azon indokokból nem azt a következtetést vonom le, a mit ők levontak, hogy t. i. a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, hanem azt, hogy részemről azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) En, t. ház, lehetőleg rövid leszek, de még is egy és más momentumnál indokolnom kell azon elhatározásomat, a melynél fogva én e törvényjavaslatot el nem fogadom, s mindenekelőtt megjegyzem, hogy én is csatlakozom Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak azon, hogy ugy mondjam, kifogásához, a melyet a kormány ellen, illetőleg annak eljárása ellen támasztott, hogy t. i. ezen törvényjavaslatot előterjesztette, a nélkül, hogy egyúttal a kellő adatokat, a melyek ezen törvényjavaslat horderejének minden irányban való megmérésére szolgálnának, egyúttal előterjeszteni elmulasztotta. Nevezetesen fel volt itt említve, s az igen t. ministereínök ur szavaira vonatkozólag is fel kell hoznom, mondom, fel lett itt említve, hogy Ausztria közös költségen meglehetős bőséggel el van látva úgynevezett állami laktanyákkal, mig Magyarország nincs. Hogy milyen arányban van Ausztria ellátva és milyen arányban van ellátva Magyarország, már én azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek adatokkal való tisztába hozatala lett volna előbb szükséges, mintsem ezen törvényjavaslat itten megszavaztatik. Szükséges lett volna azért, mert például én magam is egy nem is a legfontosabb tényezőnél számítást tettem és azon számításból azt látom, hogy a mig Ausztriában legalább 12—13,000 lóra és a megfelelő legénységre van szükséges és czélszerü terjedelmű állami laktanya felépítve és használatban: addig Magyarországon csakis háromezer lóra van alkalmas állami laktanya felépítve és használatban. No, ha már mi az Ausztriában fekvő azon igen nagy terjedelmű és nagy értékű laktanyákhoz 31%-al járultunk, nálunk pedig nemcsak Ausztria nem t járult a mi laktanyáinkhoz 31 % arányban, de
