Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
141. országos ülés junias 6. 1879. * J 7 \ csak mindazon költségre és kiadásokra, a melyek a kölcsönadásért való kérvény felszerelésével, a kötvények bekebelezésével, az aláírások hitelesítésével, a záloglevelek értékesítésével, a központi intézet irási és egyéb teendőivel járnak. Még azon esetre is, ha a vidéki kölesönt kereső saját mezőgazdasági egylete utján terjeszti fel kölcsön adásáért való kérvényét, még azon esetre is, ha biztosak volnánk az iránt, hogy mérsékeltek lesznek azon díjak, melyek a vidéki 'egyletek "attal *á"kölcsön adásért való kérvény felszerelésírt, á kölcsönnek telekkönyvileg való bekebelezéseért szedetni fognak: e költségek a kis kölesönnél oly nagyok, és a kölcsön a kisbirtokosra nézve oly drága, hogy e mellett a kisbirtokos osztályon, — értve ez alatt 1000 frton alul való kölcsönöket •— segítve nincs. Tettek számításokat mások is és G-yörgy Endre t. képviselőtársam is. Nem fogom azokat ismételni ; a ház bizonyára bölcsebben tudja, hogy ezen költségek kiszámítása alapos és helyes. Lehet talán különbség a záloglevél árfolyamában, a mely annál is magasabb lehet, melyet felhoztak, de a legjobb számítás mellett egy 500 frtos záiogleveles kölcsön után, a költségek, a bekebelezési illetékek, a hitelesítési díjak, új kivonatok megszerzése, a záloglevélnek darusításánál szenvedett veszteség folytán az illető alig fog többet kapni 350 írtnál. (Iqaz! balfelöl) Ezért az illető, ha nem lesz magas a kezelési díj, ha ez csak fél százalék lesz is, a törlesztéssel együtt fog"T7?7o-ot fizetni. Ez viszonyítva a készpénzhez, körülbeiől a 10—12%-ot közelíti meg. Meggyőződésem az, hogy 10— 12%-os pénz oly drága, a mely mellett, habár az országiján ennél sokkal többet fizetnek is, a kisbirtok nem prosperálhat. [Élénk helyeslés halfelöl.) A mit a t. ministerelnök ur indokolásul felhozott, vagyis, hogy az országban fizettetik 20—30%, hogy 12% kevesebb a 30%-nál, tökéletesen igaz; de meggyőződésem szerint a kisbirtokosok hitelügyén egy országos jelleggel biró központi intézet felállítása által nem fogunk segíteni, ha a kisbirtokosnak oly drága kölcsön nyujtatik, a melyet a kisbirtok nem bir el. (Elénk helyeslés halfelöl.) Ezzel, t. ház, a kisbirtokosok osztályának jelen helyzetén nem segítünk, és az uzsorát, ha nem is szentesítjük, de legalább szentesíteni látszunk. (Ugyvan! balfelöl.) 10—12%-os pénzt azon "kislbtrtokos, a kinek telekkönyve rendben van, a ki hitelre érdemes, az országban mindenütt ma is kap. {ügy van! balfelöl.) Kap ennél olcsóbb, vagyis 6—10%-es pénzt is, mert vannak egyes megyékben alapok, melyekben a kisbirtokosok határozott előnyben részesülnek. Sőt 8, 9 és 10%-re az egyes takarékpénztáraktól is lehet pénzt kapni. Tehát egy intézetet felállítani csak azért, hogy 10—12%-os kölcsönt nyújtsunk; azért ezen intézetet országos jelleggel ellátni, hogy a kisbirtokosoknak ily drága pénzt adjunk, meggyőződésem szerint nem érdemes; {Helyeslés halfelöl) mert ez által nem segítünk, hanem a csalódásokat mozdítjuk elő, pedig a mi népünk csalódott eleget s ezért nincs szüksége újabb csalódásra, {helyeslés balfelöl.) Volt alkalmam, t. ház, habár szerény körben is, habár rövid ideig is, a jelzálogüzlet terén némi tapasztalatokat szerezni és nem egyszer voltam kitéve a legkeserűbb szemrehányásoknak a kisbirtokosok részéről, midőn 500 frtos kölcsön után a záloglevelek darusításánál szenvedett veszteségek számításba vétettek. Magános intézettel szemben is nagy baj ez, az illetők felvilágosittattak, de a felvilágosításnak nem hittek, végre felvilágosittattak saját barátjaik által s ugy a hogy, megnyugodtak ; de országos intézetnél, melytől ma igen sokat vár a közönség, — ha országos intézet nyújt ily kölcsönt, félek tőle, hogy ennek a nép hangulatára igen ä ,rósz következményei lesznek. Van egy másik körülmény is, melyre a kisbirtoknál igen nagy figyelemmel kell lenni, és ez a kisbirtok hitelképessége. E hitelképesség megállapítása kisbirtoknál a legnehezebb feladatok közé tartozik, mert a nagybirtoknál alkalmazni szokott schemák az adó és katasteri ív nem mindig helyes a kisbirtokra nézve, és a kisbirtoknál a törvényjavaslat ezen felül még a becslést is megengedi. Már t. ház, a kik tudják, hogy a kisbirtok értékének meghatározásánál mily nagy befolyással van a kisbirtokra azon vidék fekvése, a hol a birtok fekszik, továbbá azon körülmények, melyek azon időpontot megelőzik, midőn a becslés történt, egy két jó év, a birtokosnak magának egyénisége: azok be fogják látni azt, hogy a vidéki előlegegyletek, ha becslést eszközölnek, azon pillanatnyi vidéki tekintetek befolyása alatt a legjobb Íriszemben bona fide oly becsértéket fognak megállapítani, melynek a birtok rövid idő múlva megfelelni nem fog. A központi intézetnél kell tehát, hogy mindig megmaradjon a becsérték megállapítása, a központi intézetitek erre mindig a legnagyobb súlyt kell fektetnie, mert a becsérték helytelen meghatározása visszahatással lehet a záloglevelek árfolyamára. S én nem teszem fel a felállítandó intézetről, hogy saját zálogleveleinek árfolyamát ily mesterségesen felcsigázott becslések által rontani akarná. Tehát ezen második nehézség megvan, t. i. a becsérték meghatározása, melyet mindig a központból kell intézni. Megvan egy harmadik nehézsége a jelzáloglevél-üzletnek, és ez az, hogy a kis hypothekára alapított záloglevd-üzlet a dolog természeténél fogva szükségképen oly nagy hÍVatal-