Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
^72 * ***• országos ülés június 6. 1879. noki személyzetet, oly organismust igényel, melyet a kisbirtok után. szedni szokott kezelési díjak általában el nem biruak. Az intézetnek szüksége van jogi és gazdasági osztályra; szüksége van könyvezésre, a záloglevelek és kölesönök nyilvántartása, a hátralékok behajtása és azok nyilvántartása, a záloglevelek kisorsolása és több efféle, a mit a t. ház tagjai tudui méltóztatnak — mind oly nagy hivatalnoki appara- j tust igényel, a melyet azon kezelési százalékból, mit a kisbirtok törlesztési kölcsöne után fizetni fog, fentartaui általában nem lehet. Ha 7 2 %>-ra számítom a kezelési díjat, — pedig ennyit szednek a jelenleg fennálló földhitelintézetek, akkor egy millió zálogleveles kölcsön után az intézet rendszeres évi jövedelme 2500 frt; agy millió jelzálogleveles kis kölcsönnek — ha 500 frt átlagos kölcsönöket veszünk, ez 2000 db. kölcsön-ügyletet tesz, 2000 db. kölcsönügyletnek kezelése, nyilvántartása a megfelelő záloglevelek nyilvántartásával 2500 írtból általában fenn nem tartható. Igaz, ott van az állami alapítvány, a melynek kamatai képesítik az intézetet arra, hogy a szervezetet felállíthassa. Ez czélja az állami alapítványnak s nem egyéb. Tehát az intézet rendelkezik 25 — 30,000 frt évi bevétellel. a mennyire a jelzálogüzlet berendezése végett okvetlenül szüksége is van. De ha szélesbüí működési tere, ha az intézet szélesebb körben megindítja működését és képes lesz zálogleveleit értékesíteni, szükségkép kell majd szaporítani hivatalos orgánumait is, s a kezelési díjak és az államalapítvány kamatai csakhamar nem lesznek elegendők az intézet költségeinek fedezésére, s azon helyzetben leszünk, hogy országos jellegű levén az intézet, más módon kell majd ismét országosan segíteni, vagy oly magas kezelési díjat szedni, a mely a kölcsönt túlságos drágává fogja tenni. Továbbá a záloglevelek elhelyezésének könnyűsége iránt nem kell illusiókat táplálnunk. Arany zálogleveleket kibocsátani az integet a kisbirtokok után nem fog. Piacza tehát zálogleveleinek a monarchia vagyis inkább Magyarország lesz. A monarchia túlsó felében az utóbbi évek alatt alakult földhitelintézetek körül a közönség igen szomorú tapasztalatokat is szerzett. Voltak intézetek Bécsben s a monarchia túlsó felének egyéb városaiban is, melyek liquidáltak és csőd alá kerültek, és hol a záloglevéltulajdonosok a záloglevelek stipulált összegének felével voltak kénytelenek beérni. Ez csak azt bizonyítja, hogy a monarchia túlsó felében az új intézetek iránt nem indokolatlan bizalmatlanság uralkodik, és azon piacz a jókitelü ottani záloglevelekhez, vagy esetleg a magyar földhitelintézet zálogleveleihez fordul. Megengedem, hogy Magyarországon eddig a záloglevél-birtokosok nem szenvedtek károsodást jogaikban. Eddig nem fordult elő ilyen eset, s szeretem hinni, hogy jövőben sem fog előfordulni. De a mi tőkeszegény Magyarországunkban a földhitelintézet záloglevelének, továbbá a vasúti és állami papirok versenye mellett mennyit lesz képes elhelyezni, azt kiszámítani képes ugyan nem vagyok, de hogy az összeg igen csekély lesz, hogy távolról sem fog megfelelni azon hitelszükségletnek, mely az intézet irányában támasztatni fog, azon nem kételkedem. Az intézet az alapítványi összeg kamatait részben fordítani fogja saját felszerelési költségeinek fedezésére, másrészt egy bizonyos összeget vissza kellend tartania a vidéki előlegegyletek dotatiójára. S fog maradni 3—400 ezer frtnyi összeg, mely saját zálogleveinek leszámítolására, illetőleg jelzálogkölcsönök adására lesz fordítható. S ha e tőke kiadatik, az intézet kénytelen lesz mindaddig, mig zálogleveleit állandóan el nem helyezi, kölcsönüzletét beszüntetni, legalább bizonyos ideig szüneteltetni. Hogy mily eredménye lesz annak, ha a magyar törvényhozás hozzájárulásával engedélyezett és országos jelleggel ellátott intézet, működésének második- vagy harmadik havában kénytelen lesz kijelenteni, hogy nem képes új kölcsönöket engedélyezni, mi minden jelzálogüzletnél előfordul, ezt nem akarom ecsetelni. Elmondtam mindezeket, hogy kimutassam, hogy meggyőződésem szerint kisbirtokosokon jelzálogos törlesztési kölcsön utján segíteni nem lehet; mert a kölcsön természeténél fogva, a jelzálogos kölcsönnel együttjáró előleges költségek nagyok, másrészt, hogy az intézet a kis hypothekára fektetett záloglevél-üzlet mellett sikeresebb tevékenységet ki nem fejthet; előadtam ezeket azért is, hogy némileg már előre is leszállítsam azon nagy reményeket, melyek az intézet iránt tápláltatnak. Nem rósz indulatból a keletkezendő intézet iránt, ha létre jön, — tettem ezt, hanem azért, hogy megóvjam a bekövetkező csalódás érzetétől az ország kisbirtokos közönségét. De, t. ház, a központi intézet mellett terveztetnek ezen javaslatban mezőgazdasági előlegegyletek, melyek vidékenként alakulnának s ezúttal a jelzálogüzletben a központi intézetnek közvetítői gyanánt szerepelnének, de másként egészen önálló működési körrel bírnának, folytathatnának takarék-betéti üzletet, és nyújthatnának tagjaiknak személyes hitelre kölcsönöket. Ismétlem, t. ház, nem theoriából, de a gyakorlati életből és hazánk mai viszonyaiból felmerülő gyakorlati nehézségekkel állunk szemben. Én legalább, t. ház, nem hiszem azt, hogy a vidéki mezőgazdasági előlegegyletek oly nagy számmal, mint az az alapszabály tervezetben czéloztatik, főleg az alapszabály-tervezetben stipulált nagy
