Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
168 141. országos ülés JBains 6. 1879. tulajdonképen milyen érdekből, milyen czélból törekednének azon intézet vezetésének kezökbe vételére, mikor az alapszabályok mindenik sorából, mikor magából ezen törvényezikkből kiderül, hogy azon intézetnél a nyerészkedésnek még csak árnyékát sem engedi magához közeledni; nyerészkedésről tehát szó nem lehet. Miről lehet tehát szó, miképen lehetnek olyan veszélyesek bizonyos személyek, a kiktől bizonyos emberek annyira félnek; talán lehetnek törekvések, hogy egyik másik oda igyekszik jönni, hogy ott a maga munkásságát érvényesítse. Én egész őszinteséggel megvallom, hogy ebben semmi olyat, a mit elítélni, vagy a mitől tartózkodni kell, nem látok. En azt nagyon helyesnek tartom, hogy ha egy ember tevékenységet, munkaképességet érez magában, és igyekszik tevékenysége számára tért nyerni, és azt becsületesen betölteni, abban én nem látok elítélendőt, ellenkezőleg én támogatni valót látok benne. Különben ez nem is a törvényhozás dolga, hanem az alapítóké. Mert vegyük megfordítva: ha mi előre tudnók, kik lesznek a vezetők, és tudnók, hogy azok a lehető legbecsületesebb emberek, ez még nem nyújt garantiát az intézet jósága iránt, mert azok maholnap meghalhatnak, és jöhetnek helyökre rosszabb emberek. Ezt az alapítókra kell tehát bizni, a józan észre, a közvéleményre és közmorálra. Én egyáltalában olyan alapszabályt elképzelni nem tudok, mely akár mindenkit kielégítsen, akár minden elképzelhető viszszaélés ellen garantiát foglalj önmagában. Az bizonyos, hogy az intézetnek sikere leginkább két dologtól függ: először attól, hogy becsületes, munkás s értelmes kezekre legyen bízva, másodszor, hogy ne ugy járjanak el, mint sok hitelintézetnél, melynek alapítását azon kezdték, hogy nagy luxussal berendezett appartementokat vettek föl, livrées inasokat és gazdagon fizetett hivatalnokokat szerződtettek. Itt nem ugy kell eljárni. Igyekezni kell, hogy a regié a lehető legszűkebb korlátok közé szoríttassák: a hivatárnokok legyenek tisztességesen jutalmazva, hogy mimkájoknak szentelhessék idejöket, de ne gazdagon, — ez csak akkor lehet, ha ezt idővel az intézet jövedelmező volta lehetővé teszi. Ettől függ minden. Én ismerek pénzintézeteket, ugy hazánkban mint. a külföldön, melyek rendkívül jeles alapszabályokkal indultak meg, megdicsérte az egész világ; — és olyan szédelgés lett belőle, hogy ezután e miatt is bámulta az egész világ. Megfordítva, van intézet, melynek alapszabályai egy lapon elférnek, de minthogy Jójkj3zekre bízatott, az intézet vezetése sikerre] működik. (Helyeslés.) Én ezek alapján a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom alapul azon irányeszméket is, melyeket a pénzügyi bizottság jelentésébe fölvett. De kijelentem ugy magam ä mint elvbarátaim nevében, hogy mi elfogadjuk ugyan ez irány eszméket, mert elismerjük, hogy van bennük pont, mely igen üdvös, czélszerű módosítás; de nem fogadhatnék el, ha a kormány kijelentené, hogy ő ezen pontokhoz szóról-szóra ragaszkodni fog, és ugy hajtja azokat végre, mint a pénzügyi bizottság akarja. Mert ezeket ugy keresztül vinni, annyit tesz, mintha a kormány azt mondaná az intézetnek: Mi kívánjuk tőled, hogy teremts egy olyan intézetet, mely a kisbirtokosoknak a lehető legolcsóbb hitelt nyújtsa; de egyúttal megkötöm kezedet lábadat, s lehetetlenné teszem, hogy megtehesd mindazt, mit a pénzpiacz változó körülményeihez képest szükséges, hogy olcsó hitelt nyújthass. így pl., hogy csak néhányat említsek: a pénzügyi bizottság a kezelési százalékok megállapításánál is a kormány hozzájárulását tartja szükségesnek. Már engedelmet kérek, a ki csak némileg foglalkozott pénzintézetekkel, tudja, hogy ez a változékony üzletmenettől függ, melyet nem ím ga az intézet állapít meg, mert ez sok más körülménytől függ. Hogy tehát az igazgatóság ne működhessék a maga belátása szerint, a körülmények által jelzett szükségnek megf el előleg, hogy kénytelen legyen közgyűlést összehívni a százalék megállapítása végett, ezt a kormány áütal jóváhagyatni, az nem annyit jelent, hogy az intézetet jogéi vezniény ékben részesítjük, hanem, hogy megszorításoknak vetjük alá. Ez sehol másutt nem fordul elő. Elég baj az, hogy a törvényhozás beleelegyedik annak meghatározásába, hogy mily összegű kölcsönt adhasson az intézet. Nem tudok erre példát a pénzintézetek történetében. Nem a birtok nagysága vagy kicsinysége határozza meg, hogy mennyit lehet valakinek kölcsönadni, mert lehet egy nagybirtok oly helyzetben. hogy solid intézet nem ád rá 5000 frtot, s lehet kisbirtok oly helyzetben, hogy 30,000 frtot is lehet rá adui. De ebbe belenyugszom épen a nagy földhitelintézet iránti tekintetből, rjeismerem, hogy különösen kezdetben czélszerű, hogy a két intézet működése annyira különböző térre legyen szorítva, hogy a legtávolabbról se juthasson valakinek eszébe a két működési tért confundálai. De reménylem, hogy idő folytán, midőn a két intézet nem mint ellenség, hanem mint barát fog egymással szemben állani, a maximumot eltörülni, vagy emelni kellend. Nem helyeslem, hogy a minimum 300 frt legyen. Látjuk pl. a galicziai rustical-banknál, | hogy lemegy egészen 50 frtig, és az utolsó
