Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

139. országos ülés jmúos 4. 1879. 133 nos irányzata ellen, annál inkább igyekeznie kell, hogy támadása ne legye a támadás az egész kormányzat ellen, mert az helytelen lenne. Én a magam részéről e tekintetben nem látok sem olyan vétkességet, sem olyan hanyagságot, a mely arra kényszerítene, hogy itt olyan határozatot provocáljak, a mely az administratió ellen előre is bizalmatlanságot involválna. Tehát mintán a magam részéről e tekintetbei a kellő discretióval jártam el, azt hiszem méltán kérhetem a t. közlekedési minister urat, hogy szíveskedjék megvizsgálni az ügyet és ha ugy áll a dolog, a mint a kérvényben foglaltatik, méltóztassék ugy intézkedni, hogy azon veszély mihamarább megszüntessék. (Helyeslés.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Nekem sem a kérvényi bizottság által beterjesztett javaslatra, sem az előttem mondottakra semmi különös észrevételem nincs. Miután azonban mégis olyan formán jött szóba a kérdés, mintha ezen ügy némileg halasztást szenvedett volna, kötelességemnek tartom azt kimondani, hogy egy ilyen nagy munkából, mint a Rába-szabályozás, a mely 12 millióra van előirányozva, a miből megítélhetni, hogy milyen nagy ezen terv, egy ilyen nagy munkálatból kiragadni egy darabot nagyon nehéz, annál inkább, mert ugyanezen kérdésben történt már azon eljárás, a mely szerint bizonyos malmok körül vizátmetszés történt, a mely eljárás által azon panaszttevők, a kik a malmokon felül laktak, nyertek, mert a viz lement tőlük, de az alól lakók megint szenvedtek, mert a viz reájuk ment, nagyobb mérvben, mint azelőtt. Ennek következtében szükséges az efféle kérdéseket óvatosan és tüzetesen megbírálni. Hogy ha az mondatik is, hogy a panaszt tevők javára szolgál valami, kérdés, nem szolgál-e másoknak kárára. Azért nem lehetett ezt hirtelen elintézni. Én azonban most már azon a ponton állok, hogy tüzetesen meg fogom a dolgot bírálhatni, s annak következtében e részben rövid idő alatt okvetetlenül intézkedni fogok. Elnök: A t. ház méltóztatik elfogadni a kérvényi bizottság véleményét. Kereskedelmi minister ur kivan interpellatiókra felelni. B. Kemény Gábor kereskedelmi minister : T. ház! A napokban két interpellatió intéztetett hozzám, egyik a hánya-, másik az ipartörvényre vonatkozólag. Leszek bátor mindkettőre külön-külön válaszomat megadni. A bányaügyben Gyurgyik képviselő ur részéről beadott interpellatió következőleg hangzik: „Tekintve, hogy az 1854. május 23-án kibocsátott s jelenleg is érvényes bányatörvény XII. fejezete 222. §-ának azon kitétele: „más építmények" — kellőleg nem jelzik ama tárgyakat, a melyek biztonságának veszélyeztetése esetében a bányahatóság a szükséges biztonsági intézkedéseket köteles elrendelni; tekintve, hogy idézett szakasznak „más építmények" az eredeti német szöveg „andere Anlagen" kifejezését roszul determinálja, s e miatt a gyakorlatban gyakori controversiäkaak okát szolgáltatja: kérdem a tiszt, minister urat, szándékozik-e addig is, míg a kilátásba helyezett bányatörvényjavaslat elkészül, s a törvényhozás elé terjesztetni fog, rendeleti utón a bányatörvény XII. fejezete 222. §-ának a dolog- és ügy természetéből folyó oly magyarázatát adui, mely az eljáró hatóságnak egyöntetű eljárására alapul szolgálhasson? Mint az interpellatióban is fel van hozva, méltóztatnak tudni, hogy a mi bányatörvényünk, a mennyiben ez a később tartott országbírói értekezleten meg nem változtaítatott, az 1854-ben kibocsátott nyilt parancson alapszik. Ekkor kiadattak e pátensek az országnak hivatalos nyelvén és németül, s meg volt mondva, hogy netaláni vitás esetekben irányadó szöveg a német. Itt kezemben van az akkori kiadás, a hol az egyik lapon németül, a másik lapon magyarul van a szöveg. Való, hogy a 522. §. nem jól van fordítva. De nemcsak ez, hanem az ezelőtt és ezután levő számtalan más szakasz is hibásan van fordítva, így állván a dolgok, egy szakaszát egy tényleg gyakorlatban levő törvénynek kiszakítani, akkor, midőn maga a törvény megváltoztatásának előestéjén áll, — mert e tekintetben folynak a munkálatok, — egészen gyakorlatiasan eljárásnak tartanám. Bátor vagyok azonban megjegyezni, hogy mig egyfelől nem vagyok hajlandó a szöveg styláris változtatására, addig valahányszor concrét nehézség merül fel, mindig kötelességemnek tartom intézkedni. A mennyiben egyébiránt én értesültem, a dolog egészen másképen áll, mint a tiszt, interpelláló ur felhozta, mert nehézségek e tekintetben egyáltalán nem merültek fel. Mondom, a mint concrét esetekben nehézségek merülnek föl, kész vagyok az egyes §§-nak értelmezésére ; de magát az egész bányatörvényt áttekinteni, új átdolgozásban közzébocsátani a jelen viszonyok köztt egyáltalán nem tartom lehetségesnek. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Gyurgyik Gyula: T. képviselőház! Igen sajnálom, hogy nekem sem marad egyéb hátra, minthogy a tiszt, minister ur válaszát egyelőre tudomásul vegyem. Sajnálom pedig azért, mert tényleg előfordultak oly concrét esetek, hogy egyik bányabirtokos mulasztásai, sőt cselekvényei következtében, a szomszédos bányabirtokos telepe majdnem tönkre ment, s hogy tönkre nem ment,