Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

120 139. országos fllés jnnins 4. 1879. ekkoráig nem voltak megterhelve. Meglehet, hogy az oly községek, a melyekben katonaság van elszállásolva, hallván hirét a törvény meghozatalának, sürgetni fogják a megyéket, hogy a megyék éljenek ezen felhatalmazással; hanem tudjuk, hogy ez csak néhány község mindössze is, és ha majd arra kerül a sor, hogy indítványoztatni fog a közgyűlésen, hogy a megye akár a kárpótlás, akár a kaszárnyák építése tárgyában intézkedjék: természetes, hogy a megyének sokkal nagyobb része, többi községei azt az egynehány községi bizottsági tagot le fogják szavazni. E szerint el fog maradni az ideiglenes segélyezés és a kaszárnyák építésére sem fog történni egyáltalában semmi nemű intézkedés és pedig nézetem szerint annál kevésbbé, mert hát azok a megyék, a kik vagy maguk építenek, vagy mások által építtetnének kaszárnyát, saját garantiájuk mellett, félni fognak azoktól a nagy követelésektől is, a melyek majd a kaszárnyák építésénél a kormány részéről emeltetni fognak. Mert igaz, hogy a bonvédelmi minister méltóztatott a bizottság előtt kinyilatkoztatni, hogy nem fognak nagy követelésekkel fellépni, nem fognak kivánni fényűzést, hanem be fogják érni a legegyszerűbb építkezéssel, csak meglegyen a kellő hely és beosztás: hanem tudjuk, hogy ámbár csak a honvédelmi minister van megnevezve a törvényben, voltaképen itt is más valaki fog határozni, t. i. a közös hadügyminister, a kinek határozatához a honvédelmi minister obligát egyetértéssel fog hozzájárulni. Nehéz dolog az is, hogy 25 évre van biztosítva a kaszárnyák igénybevétele. Ebből természetesen következik, hogy akár maga a megye építse, akár az ő garantiája mellett mások által építtesse a kaszárnyákat, 25 év alatt törleszteni kell a befektetett tőkét; de igen könnyen megtörténhetik, hogy 25 év múlva ott hagyja a katonaság az épületet, a mint hogy most is tömérdek ily épület áll üresen és akkor az épületek a megyék vagy a községek nyakán maradnak. Sőt még e 25 év alatt sem lehetnek egész biztonságban, mert végre is, ha oly nagy úrral van dolga valakinek, mint az állam, nem olyan biztos a szerződés, mint magánosok között; mert jöhet valami magasabb staatsraison, vagy jöhet a salus rei publieae suprema lex, mely az elhelyezésben változást kivan s akkor az illetők ki vannak téve annak, hogy hiába költekeztek. En mindezeknél fogva, t. ház, nem akarván bővebben fejtegetni a dolgot, azt hiszem, hogy az eddigiek által indokoltam azt, hogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául miért nem fogadhatom el. {Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök mint beiiigyminister: Mint a szóban levő törvéäiyjavaslat I benyújtója, kötelességemnek tartom az elmondottak után pár szóval hozzászólani. Részemről is követni fogom annyiban az előttem szólott t. képviselő urat, hogy épen most harmadszori felolvasásban elfogadott törvényjavaslat megvitatása alkalmával már a szóba jöhető szempontok legnagyobb része is megvitattatván, csak igen röviden fogok a dologról nyilatkozni. (Halljuk!) Az első, a mit meg kell említenem, az, hogy abban még sincs igazsága a t. képviselő urnák, hogy a beszállásolással terhelt lakosságnak segélyezése e törvényjavaslatoknál humbug volna s hogy itt nem erről, hanem a katonaságnak adandó nagyobb kényelemről lenne szó. Mert felhívom a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy a katonaság iránti kötelezettségek nem emeltettek, ugyanaz kívántatik a beszállásolásnál, a mi eddig kívántatott, és esak az eddig fizetett díjak emeltettek. Ha már most nem a szükséglet emeltetett, hanem az ugyanazon szükségletért fizetett díjak: ez semmi esetre sem annak válik javára, ki a szükségletet élvezi, hanem annak, a ki a szükségletért a fizetést kapja. (Helyeslés a jobboldalon.) És épen azért is, mert a fizetések ezen felemelése kaszárnyák építéséhez van kötve, tökéletesen hiszem, hogy ez alapon az országban minél előbb kaszárnyák fognak építtetni. A t. képviselő ur igazságtalannak mondja ezen intézkedést annyiban, a mennyiben azt tartja, hogy a közös hadügyi budget viselje a kaszárnyaépítés terhét, s ha ez nem lehetséges, viselje az országos budget; de igy, a mint mondja, az országban számos község semmi terhet sem fog viselni és a többiek fogják viselni a terhet mind. Erre első sorban azt kívánom megjegyezni, hogy nagyobb, vagyonosabb törvényhatóság, a melyben sorkatonaság vagy honvédség ez idő szerint elhelyezve nincs, az országban tudtomra csak kettő van, t. i. Csongád- és Csanádmegye; a többi mind olyan, mely az ország szegényebb vidékeihez számítandó. De különben is azt kérdem, ezen törvény idézi-e elő ezen helyzetet, vagy sem? Ez igy volt a beszállásolási törvény elfogadása előtt is. És igy, midőn a katonákat eddig is tartották, számára nagyobb előnyök biztosittatnak: az igaztalanság, mely abban feküdni mondatik, mindenesetre nagy mértékben lejebb szállíttatik, ha teljesen el nem enyészik is. De én azt gondolom, t. ház, nem is terjeszkedvén ki most arra, hogy helyes és czélszeríí volna-e ily nagy államépítkezéseket megindítani; helyes és czélszeríí volna-e ilyen, az ország minden részeiben levő teendőket az állam kormányzatára bizni, azt merem állítani, hogy teljesen és minden tekintetben igazságos eljárás ezen dologban lehetetlen. Es pedig lehetetlennek tartom azért, mert ha az államkincstár vállalná magára a kaszárnyák építését, igen természetesen