Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

189. országos ülés június 4. 1879. |21 a költségekbe bele vonná azon törvényhatóságokat és azon egyes községeket és városokat is, melyek már eddig saját erejükből építettek kaszárnyákat, és igy ezen községek, városok és megyék irányában történnék a legnagyobb igazságtalanság a tekintetben, hogy az állami kincstár építtetvén a többi kaszárnyát, az építési terhekbe ők is bele vonatnának. Azt hiszem, hogy teljes igazság az utolsó krajczárig e kérdésben el nem érhető. A javaslat szerint a méltányosság és az igazság megközeliítetik, a mennyire csak lehet. Mert meggyőződésem szerint, első és fődolog az, hogy mód adassék arra, hogy a magánházaknál való beszállásolás megszüntethető legyen. Mert utoljára is a terheltetés legnagyobb része abban van, hogy a katonaság magánházaknál van elszállásolva. Mert a mely perczben a katona nem a polgár saját házában, de a városban levő kaszárnyában van elszállásolva, azon katonaság ott léte, különösen az iparos városokban, előnynyel és haszonnal is jár, a mit eltagadni nem lehet. Már pedig ezen czél elérését e törvényjavaslat igenis határozottan lehetővé teszi; lehetővé teszi pedig az által, mert ha az állam ily szerződéses természetű dologban 25 évre leköti magát, én azt oly semminek — mint mondatott — nem tekinthetem. En azt tartom, s eddig legalább tudtommal a magyar állam nem adott okot az ellenkező feltevésre, hogy egy államnak is eljárásában az erkölcsi alapot fenn kell tartani. A 25 esztendőt tehát biztosítottnak kell tekinteni. De másfelől a kincstárból fizetendő díjak elég nagyok arra, hogy az építkezés a 25 évi haszon biztosítása mellett lehetővé tétessék. Erre nézve vagyok bátor csak a következőkre hivatkozni. Ha felvesszük azt, hogy az ország fővárosában az itt okvetlenül szükséges építési modor és az itteni igen magas építési árak mellett, melyeknél ugy az építési modor, mint az építési árak -— gondolom, ezt nem lehet tagadni — a vidékiek sokkal olcsóbbak; mondom, ha felvesszük a fővárosban fennálló építési modor és árak mellett a költségeket: egy gyalogezred számára építendő laktanya a most elfogadott törvényben megállapított díjak szerint, a megtérítés közel 6%-át hozza az építési költségeknek ; egy tartalék - ezred számára épített kaszárnya pedig a tőke 6—7%-ka közt jövedelmez, s a lovasezredek és századok számára épített kaszárnyák is 5%-on felül jövedelmeznek. Ha ehhez hozzá vesszük azt, a mire ismét kell, hogy figyelmeztessek, hogy t. i. a vidéken, hol ezen kaszárnyák legnagyobb része építtetni fog, az építési modor, de különösen az építési árak tetemesen olcsóbbak mint a fővárosban ; a legtöbb esetben alig valami pótlással lehetséges lesz 25 év alatt amortisálni az építkezési költségeket. EÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VII. KÖTET. Már pedig, ha mindjárt 25 év múlva azon épület katonai czélra szükséges nem lenne, ez tulajdonává válván a községnek, megyének vagy városnak, mely építette, én azt gondolom, hogy épen értéknélküli valaminek tekinthető nem lesz. Én tehát, t. ház, fenntartva azt, hogy ha netalán a részleteknél egy vagy más pontra nézve észrevételek tétetnének vagy felvilágosítások kívántatnának, nyilatkozzam: ezen törvénvjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom azon megnyugvással, miszerint az ezen téren az igazságot lehetőleg megközelíti, a teljes igazság pedig, mint kifejteni szerencsém vala, a terhek elosztásában itt lehetetlen. E törvény mindenesetre eszközölni fogja azt, hogy a beszállásolásnak valódi, igazi, legnagyobb terhe, a magánházaknál való elhelyezés minél előbb megszüntethető legyen; hiszem pedig ezt, szemben az előttem szólott képviselő ur által felhozottakkal annyival inkább, mert nemcsak theoretice teszem fel, hogy a vármegyék azért, hogy ezen czélt létesítsék, nem fognak visszariadni ott, a hol kell, ily csekély áldozattól; de hiszem azért is, mert tapasztalati tények mutatják, hogy még az eddigi bérek mellett is, hol az ezentúli 6 kr. helyett másfél krajczár fizettetett, igen nagy számú megye kérte az engedélyt, hogy a házi adónak igénybe vételével külön kaszárnyákat megépíthessen, mit azonban megadni a belügyminister a fennálló törvények értelmében nem volt jogosítva. Ha már készek voltak akkor, bizonyosan lesznek most, midőn a férőhelyekért négy annyi fizettetik a kaszárnyáknál, mint a házankénti beszállásolásnál. Ismételve ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Csanády Sándor: T. ház! Ugy látszik, hogy a ministereinök ur legközelebbi nyilatkozatában maga magával ellenkezésbe jött. Ugyanis beszédje elején oda méltóztatott nyilatkozni, hogy a megyékre, illetőleg az egyes községekre nézve a katonai beszállásolás nem káros. Tisaa Kálmán (közbeszól): Ha kaszárnyákat építenek. Csanády Sándor: Tehát a kaszárnyák építése nem káros, későbben pedig azt méltóztatott mondani, hiszen még sem lehet azt követelni, hogy ily nagyszerű kiadásokat, milyen a k nyák építése, az állam magára vállaljon. Én megvallom, t. ház, hogy ezen ellentétes állás elfogadásának más okát képzelni nem tudom, mint azt, hogy előlegesen el van határozva a ministereinök ur arra, hogy ha már csakugyan kell kaszárnyák építése által károsodni, ez a károsodás ne az államot, hanem az ország egyes részét, egyes polgárait terhelje. Maga a ministereinök ur oda nyilatkozott, hogy ezen kérdés eldöntésénél tökéletesen igazságosan eljárni nem lehet. No már hogyan lehes1G