Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-138

138. országos ülés május 81. 1S79, 109 metlenség és perlekedés fog belőle származni, pedig azt nem hiszem, hogy a t. bizottságnak ily kellemetlenségek előidézése volna a czélja. Azért én azt óhajtanám, hogy ezen „véletlen -eset" hagyassák ki. Az ötödik bekezdést még sokkal veszélye­sebbnek tartom. E bekezdés igy szól: A katonai igazgatás tehát a kártérítés tel­jesítésének kötelezettségétől, csak annak igazo­lása által szabadíthatja meg magát, hogy a kár elháríthatlan véletlen, vagy oly egyén cseleke­dete által, kinek vétkeért szavatossággal nem tartozik, vagy a kárvallott saját hibája által okoztatott, avagy hogy a kár, a rendes elhasz­nálás következménye volt. Már, t. ház, én ezt ismét óriási kellemetlen­ségek kutforrásául tekintem, mely a két fél köztt súrlódásokat fog előidézni. Oly egyén cselekedete, — kinek vétkeiért senki nem tartozik szavatosság­gal, egyedül a bérbeadó rovására esik, még pedig a méltányos kárpótlás reménye nélkül. Ez alatt kibúvólyuk rejlik arra nézve, hogy a kárvallott polgár kártérítési igényétől könnyedén elüttessék ; nem akarom hinni, hogy a bizottság czélja az volna, hogy ily kellemetlenségekre, sajnos per­lekedésekre és állandó súrlódásokra adjon alkal­mat, már pedig én határozottan ezt látom a szö­vegben. Bátor vagyok tehát erre nézve két módo­sítványt beterjeszteni, mely szerint ,,a 35. §, 4. bekezdésében ezen szó: „de nem a véletlen esetért vagy" törlendők, s a végszövegezés ez volna: „az elhasználás következményeit leszá­mítva" ; az 5-ik bekezdés pedig egészen kiha­gyandó. Márkus István előadó: T. képviselőház! Nem tartom a szakasz szövegezését oly rosznak, a minőnek azt az előttem szóló t. képviselő ur tartja. Ha t. képviselőtársam attól fél, hogy a szövegezés súrlódásokra adhat alkalmat, meg­vallom, én nem tudok oly szövegezést képzelni, melyből a szerződő felek között súrlódások nem támadhatnának, ha-fölteszszük, hogy súrlódásokat akarnak előidézni; annak lehetőségét pedig, hogy súrlódások keletkezzenek, semmiféle szöveggel nem lehet kizárni, de legkevésbé azon szöveg­gel, a melyet a t. képviselő ur ajánlott. A t. képviselő ur kihagyatni kívánja ezen szakasz 5. bekezdését. A negyedik és ötödik bekezdés egymással összefüggésben van. Az előbbi megmondja, hogy a katonaság mily esetekben tartozik kártérítéssel, és mily esetekben nem; az utóbbi megmondja, hogy mit tartozik bebizonyí­tani a katonaság, ha ki akarja magát vonni a felelősség alól. Sőt a két bekezdés egyes passu­sai is megfelelnek egymásnak. Azt mondja t. képviselő társam, hogy a katonaság egészen tar­tozik felelősséggel. Erre talán már előbb meg­feleltem. Novák Gusztáv {közbeszól): Egészen ki­vonhatja magát. Márkus István előadó: Nem vonhatja ki magát egészen, mert a kártérítési igény felett a bíróság határoz, s nem hiszem, hogy a t. kép­viselő ur oly kevés bizalommal viseltetnék bíró­ságaink iránt és föltenné, hogy mihelyt a katona­ság dolgáról van szó, máskép szolgáltatnák az igazságot, mint a polgári egyének ügyeiben. {Helyeslés a jobboldalon.) Áttérve a részletekre, a „véletlen eset" ki­fejezést tartja t. képviselőtársam azon ominosus kifejezésnek, melynek folytán a katonaság kivon­hatja magát a felelősség alól. A mennyiben jog­gal foglalkoztam, ugy tudom, hogy e „véletlen eset" említése itt semmi egyéb, mint kifejezése azon általánosan elfogadott jogelvnek, hogy casus nocet dominó. Ennél általánosabban elismert jog­elvet a törvénybe fölvenni nem lehet, s azt ki­hagyni nagy kár volna. k második kérdést illetőleg, hogy minő egyének azok, kiknek vétkeért a katonaság fele­lősséggel nem tartozik, megmondja a katonai szervezet, hogy a katonaság oly egyének csele­kedeteiért tartozik felelősséggel, a kik neki alá vannak rendelve. Ha azonban idegenek követik el a károsodást okozó cselekedeteket, nem tudom, minő joggal lehetne ezért felelőssé tenni a katona­ságot. Megvallom, t. ház, ezek által elhárítottak­nak látom azon aggodalmakat, melyeket a tiszt, képviselő ur felhozott, s kérem a t. házat, hogy az eredeti szöveget méltóztassék elfogadni, {He­lyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: T. ház! Meglehet, hogy talán tévedek, de én ugy fogom fel a dolgot, hogy azon épületek, épületrészek, bútordarabok, gyakorló terek stb., a melyekről itt szó van, akként engedtetnek át a katonaság számára, hogy mig a felügyeletet s ellenőrzést is a tulajdonos legalább ezen törvényben világosan meghatáro­zott jog szerint nem gyakorolhatja: a felügyelet, az őrizet tényleg legalább a katonaság feladatává tétetik; a tulajdonos, az átengedő, egyéb jogot egyáltalában nem gyakorolhat a használat ideje alatt azon átengedett értékeken, mint hogy azon néhány krajczárból álló bért kapja a katonai kincstártól. Igaza van az előadó urnák, hogy „casus nocet dominó", ez régi elv, a mely teljesen ala­pos is ott, a hol a haszonélvező egyúttal a domi­nus is, de higyje meg tiszt, előadó ur, hogy a mikor a katonaság egy ily laktanyába, vagy fiók-laktanyába beleveszi magát, annak többé nem a tulajdonos lesz az ura, a ki azt építette, hanem az a katonaság, a mely magát belevette, a mely, miután az évenkénti javítás, tisztogatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom