Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-138
106 188. országos ülés május 81. 1879. államkincstárra vállalni kénytelen vagyunk. A községek és a törvényhatóságok feladata azután lehetőleg olcsón építeni a kaszárnyákat. Figyelmeztetem a t. házat, hogy az a teher, a mely ezen törvéuyjavaslat elfogadása folytán a magyar államkincstárra háramlik, fokozatosan 600—900 forint évi összegre emelkedhetik. Ez magában oly jelentékeny teher, hogy annak emeléséhez jelenlegi financiális viszonyaink között nem járulhatunk ; hanem meg kell elégednünk azzal, hogy ezen már ugy is jelentékeny áldozat árán az eddigi bajok bizonyos Jelentékeny részét orvosoljuk, de minden pénzbe kerülő túlzástól tartózkodjunk. Felelnem kell még, t. ház, még egy más észrevételre is, a melyet Ernuszt í. képviselőtársam tett. A t. képviselő ur szerint ugyanis az a körülmény, hogy Ausztriában elfogadták. ezt a törvényt, egyáltalában nem gátolja, hogy mi azt meg ne változtassuk. Teljesen egyetértek ebben a t. képviselő úrral; és ha ezen törvénynek oly hiányai volnának, a melyeknek kijavítását az országra nézve szükségesnek találnám, nem haboznám azt mondani, hogy ne fogadjuk el annak ezen vagy másik szakaszát; sőt esetleg halaszszuk el e törvény megalkotását az őszi, vagy egy későbbi ülésszakra. De miután e törvénynek ily lényeges hiányai nincsenek, azt tartom, hogy a törvényjavaslatot ugy, a mint vaű, változatlanul elfogadhatjuk; s ez által a beszállásolás körüli égető bajoknak orvoslását siettethetjük. A mi különösen ezen megtérítéseket illeti, igen természetes, hogy nekünk jogunk van azokat felemelni, a mint joga lett volna ezt Ausztriának is tenni. Azonban, ha azt akarjuk, hogy ezek a közös budgetből fizettessenek, e tekintetben Ausztriával okvetlenül egyetértésre kell jutnunk ; a mit azonban könnyű dolognak még azon esetben sem tartanék, ha már a magyar kincstárnak érdeke önmagában nem tartana is vissza bennünket ama díjak túlságos emelésétől. Felelni vagyok kénytelen azon szemrehányásra is, melyet Mocsáry képviselő ur tett, midőn azt állítá, hogy kétféle argumentumokat használunk a különböző paragraphusoknál; mert egyszer nagyon is meg akarjuk a törvényhozás teendőit szorítani, másszor pedig ily részletes intézkedéseket is, a minőket e §. tartalmaz, felveszünk a törvénybe. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a szemrehányás nem egészen jogosult; mert a jelen §. épen nem tartalmaz oly részletes intézkedéseket, mint a minőket ő egy másik §-nál javasolt. A t. képviselő ur ugyanis azt kívánta, hogy az egyes városok osztályba sorozását vegyük fel a törvénybe. Ha mi ezen elv szerint járnánk el, akkor e §-nál az egyes kaszárnyákra eső Összegeket kellene megállapítanunk. De mi ott is, itt is egy más elv szerint és pedig ugy jártunk el, hogy a mint ott felállítottuk azon elveket, melyek alapján az osztálybasorozás eszközlendő lesz; ugy itt is csak az elveket mondjuk ki, melyek alapján a megtérítések kiszámittatnak ; arról azonban, hogy ezen elveknek itt számok által kell kifejeztetniök, mi nem tehetünk ; ez a dolog természetéből foly. Némileg kifogást tesz a képviselő ur az ellen is, a mi azt gondolom, a pótadóról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál is szóba fog kerülni, hogy a megyék csak felhatalmazva, de nem kötelezve lesznek a laktanya-építésre és igy nagyon lehetséges, hogy a megyék általában seenmit sem fognak tenni az egyenkinti beszállásolás terhét viselő í3,000-nyi adózó polgár terheinek könnyítésére. Nem tudom, helyesen fogtam-e fel a képviselő ur szavait; ha tévedtem volna, akkor módja lesz a képviselő urnák helyreigazítani ; — de ezen értelemben, megvallom, igen csodálkozom a képviselő ur szavain, a mennyiben egyrészről oly nagyra tartja a megyéket, hogy rósz néven veszi a törvényhozástól azt is, hogy a megyék székhelyét maga akarja megállapítani; másrészről még annyira sem bízik a megyékben, hogy azok saját lakosságuknak oly nagy megterheltetésén, a minő az egyenkinti beszállásolás, önbuzgalmukból segíteni akarnának és a törvény által erre adott felhatalmazással élnének. Én megvallom, hogy ha különben tán nem volnék is ily nagy barátja a megyéknek, mint a tiszt. képviselő ur, e tekintetben sokkal jobb véleményben vagyok róluk. Nagy tévedésben van a t, képviselő ur, ha azt mondja, hogy a törvényjavaslatnak főczélja a tiszti fizetések emelése, és hogy a törvényjavaslat e miatt alkottatott meg ily sürgősen. Téved a képviselő ur, mert e törvényjavaslat által a tiszteket az eddigieknél nagyobb kedvezmények nem igen érik. Említették itt már az eddigi állapotnak nagy hátránya gyanánt, hogy akár kapott, akár nem kapott lakást a tiszt, eddigi kis lakbéreért a község mindenesetre köteles volt neki lakást adni; és e lakásnál többet a tiszt ezentúl sem kap a felemelt lakbérért. Ha tehát a tiszt és községeknek a folytonos viszálkodástól való megkimélését nem tekintjük különös kedvezménynek, egyéb rendkívüli kedvezmény számukra ebben a javaslatban nincsen. A mi a városok dotatiójára vonatkozó megjegyzéseit illeti, sajnálom, hogy a képviselő nem előbb tette meg ellenvetéseit, a menynyiben megmentett volna engem attól, hogy én legyek kénytelen az előbbi 25. törvényszakasz védelmére még ő ellene is felszólalni; mert mostani beszéde bizonyára legjobb czáfolata lett volna előbbi támadásának, és azon módosításoknak, melyeket amott támogatott.
