Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-138
188. országos ülés május 81. 1879. 105 állapota, a melynél egyenként vannak a katonák elszállásolva, azon 13,000 család, mert 13,000 ember van egyenként elszállásolja, a mely tartja a katonaságot; e családok kétségtelenül inkább igényelhetnek azt, hogy rajtuk segítsünk. {Helyeslés balfeWl.) Tehát, mondom, az, hogy ezeknek állapotán segítve legyen, sokkal könnyebben elérethetik egyenes utón, mint ilyen görbe utón. Ezt helyesnek, méltányosnak nem tartom, s ahhoz a magam részéről nem járulhatok. {Helyeslés a szélső balon.) Más alapra kívánnám fektetni ezen egész ügyet, másképen óhajtanám a kaszárnyák létrehozatalát eszközölni, és mivel a czélbavett intézkedés a beszállásolási díjakat nagyrészben felemeli, én ehhez nem járulhatok, s azért ezen §-t el nem fogadom. [Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztettnek jelentem ki. Szólási jog illeti még a kormány képviselőjét. (Halljuk!) Fejérváry Géza báró államtitkár: T. ház! Ha jól értettem a t. képviselő urat, két oknál fogva kifogásolja ezen szakaszt : először, mert a kitűzött czél, hogy laktanyák minél nagyobb számban épittesseuek, el nem éretik ezen magasabb díjfizetés mellett és a másik lényeges ok az, hogy nem is annyira a városok, mint a falusi nép terhéltetésén kellene segíteni ezen aránylag csekély felemeléssel. Ezek voltak az ő szavai, ha jól értettem meg. Ezekre nézve * bátor vagyok kijelenteni, hogy a kormány nem kerülő, hanem egyenes utón járt, a mennyiben a laktanyák építését előmozdítani akarta az által, hogy a laktanyákban fizetendő díj nagyobb legyen, mint a fióklaktanyákban. Á fióklaktanya addig, mig rendes laktanya építhető, mindenesetre felhasználható. De itt nemcsak az a czél éretik el, hogy a lakosság meneküljön az egyenkénti beszállásolási teher alól, hanem a másik czél is elérendő, hogy a katonaság a mai igényekhez kellően elszállásolható legyen, a mi rendes laktanyákban igenis elérhető, de fióklaktanyákban nem érhető el. A mi a falusi népnek túlságos megterheltetését illeti, az, azt hiszem, nem egészen áll; mert a falukban és a törvényhatósággal fel nem ruházott városokban, a laktanyák nem az illető község által építtetnek, hanem a megyék által, mint azt a ministerium által beterjesztett javaslatból méltóztatik látni. Azt hiszem, hogy ezen kifogás nem egészen alapos, és azért kérem a t. házat, hogy ezen §-t változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Márkus István előadó: T. ház! A tárgy fontosságánál fogva, mert hisz ez a legfontosabb része a törvényjavaslatnak, talán nem fog ártani, ha kiegészítéséül annak, a miket az államtitkár nr elmondott, én is teszek néhány megjegyzést. KÉPVH. NAPLÓ 1879—81. VII KÖTET. (Halljtík!) Mindenek előtt Ernuszt Kelemen tiszt, képviselőtársam állításaival kell foglalkoznom. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy ez a törvényjavaslat az eddigi bajokat teljesen orvosolni nem képes. Gyökeres orvoslása nem volna egyéb — a jelentésben is bátor voltam ezt megjegyezni, — mint a beszállásolási kötelezettségnek, tehát e természetbeni adónak teljes eltörlése és a bérleti rendszer behozatala, a melynél az állam katonái számára a szükséges szállásokat oly módon igyekeznék megszerezni, a mint ezt bármely magánbérlő teszi. De azt hiszem, hogy alig van e házban valaki, a ki azt mondaná, hogy ez a rendszer nemcsak a mi államunkban, de sokkal haladottabb és vagyonosabb államban is keresztülvihető legyen. Ha tehát ily rendszer nem volt lehetséges, akkor kisegítő eszközhöz kellett folyamodni, mely í bizonyos jelentékeny részben megszünteti ama ! bajokat, habár más részben mégis kénytelen I azokat fenntartani, mert teljes orvoslásuk — még ha a dolog természete nem tenné is lehetetlenné ! —• az ország financiái nem elég rendezettek. Az a kérdés, hogy mennyiben felel meg a tör| vényjavaslat által megállapított megtérítési kulcs \ a kitűzött czéluak. A bizottság jelentésében ki | van emelve, hogy azon számítások szerint, mei Iveket, mint az államtitkár ur is említette, a I ministerium a budapesti árak alapján a lakI tanvák építkezési költségei és térítményei köztti I arányra nézve tett. az évi megtérítések az építési tőkéknek 5 — 6%-át biztosítják. Meg van említve a jelentésben az is, hogy egyes vidékeken sokkal olcsóbban lehet a kaszárnyákat ! építeni; és hogy egyes községek és megyék | buzgósága és takarékossága nagyon is leszál| lítja az építési költségeket, s ennélfogva felemelheti azon kamatozást, melyet a megtérítések képviselnek. A t. képviselő ur, — ha jól értettem — a kamatokon kívül a törlesztési részleteket is az államkincstárra akarja hárítani. De kérdem, tiszt. | ház, van-e és micsoda biztosítékunk arra nézve, ! hogy az a kulcs, a melyet a t. képviselő ur használ, helyes-e? Mert a képviselő ur a megtérítéseket egész általánosságban csak X A vagy Vs-ad részszel akarja felemelni. Igaz, hogy a törvényjavaslat által biztosított díjak némely helyütt csakis a beruházott tőkék kamatait fogják fedezni; de viszont nagyon is lehetséges, hogy ha a térítményeket a képviselő ur indítványához képest felemeljük, némely községeknek, azoknak t. i., a melyek olcsón építtettek, kamaton és törlesztési költségen felül még bizonyos praemiumot is adnánk. Nekünk, t. ház, nem lehet czélunk, hogy az államkincstár terhére praemiumot biztosítsunk, hanem hogy a minimumát állapítsuk meg annak, a mit az 14
