Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-138
138. országos ülés mAjns 81. 1879. { Jb mindenkinek arról, hogy a 25. szakasznak ezen intézkedése a községekre nézve kétszeresen sérelmes, mert ezen utóbbiban a 25-ik szakaszban foglalt intézkedéssel szemben, ellenkező eljárás rendeltetik el. T. ház! Minél számosabb és gyakoriabb a katona-beszállásolás, minél több iíletékszerű tiszti, illetőleg katonai hivatalnoki lakást ráfizetés mellett keli kiszolgáltatni: annál nagyobb a teher, annál nagyobbak a deperditák is. Ezt erezik a községek, de leginkább erezik a nagyobb kiterjedésű városok, (bgy van! a bal- és a szélső baloldalon^) Ennek ellenében azt hozzák fel, hogy a város a lakbéreket maga szabja meg és hogy az árszabást minden 5-ik évben változtatni lehet : az igaz, de ne méltóztassanak elfeledni, hogy egy nagyobb városban igen különbözők és egymástól igen eltérők a lakbérek, a város legszebb, legnépesebb részeiben első- vagy második emeleten a lakbérek sokkal nagyobbak, mint a városnak kissé távolabb eső részében, a lakbéreket tehát úgy szabályozni, hogy azok a város minden részére egyaránt irányadóul szolgáljanak, nem lehet, és ez az, a mi súrlódásokra ad alkalmat ; és a község a túlzott igények ellen ezen szakasz által kellőleg biztosítva nincsen, sőt, miután kizárólag csakis a községi pénztár terheltetéséről van szó, a zaklatásoknak inkább ki lesz téve : azért módokról kell gondoskodni az iránt, hogy a túlzott igények szigorúan visszautasíthatok legyenek, és hogy a beszállásolás terhe oly intézkedések által, mint a minők a 25-ik szakaszban foglaltatnak, ne súlyosbittassék, és különösen, hogy az ily intézkedések törvénybe ne iktattassanak. Ne feledjük el, t. ház, hogy a városok az administratió összes költségeit maguk viselik, hogy majdnem minden új törvény új terhet ró reájok és hogy a házadó, állami pótadó és a községi adó oly nagy, hogy azt elviselni alig képesek többé; ily körülmények köztt, ha a terhek egymásután szaporittatnak, könnyen megtörténik, hogy az általános pangás mellett a kiadásokat fedezni nem bírják és az administratió megakad, — pedig, t. ház, ha a városok és velük együtt az ipar és kereskedés tönkrejutnak, bizony az ország sem fog virágozni. De még egyre akarom figyelmeztetni a t. házat,: ha a törvénynek ezen intézkedése fennmarad, mit én hinni nem akarok és a lakbérilletékek bármi oknál fogva leszállittatnak, — akkor a községek és városok ezen terhe oly nagyra növi ki magát, hogy annak elviseléséről szó többé nem lehetne. ( ügy van! a szélsőbalon.) Mindezen okoknál fogva bátor vagyok egy módosítványt, illetőleg indítványt benyújtani, mely alkalmas lesz a szakasz intézkedéseit némileg enyhíteni, és habár nem is lesz az által az intézkedés egészen igazságos, de legalább a túlzott igények némileg korlátoltatni fognak; a mennyiben a katonai kincstárnak esetleges terheltetése is bevonatik. — Az indítvány igy szól: „Ha azonban a rendelkezésre bocsátott illetékszerű helyiségek bére az árszabásszerű lakbérilletéket túlhaladná — ez esetben a túlhaladott résznek fele a községet, másik fele az illető katonai kincstárt terheli." Ajánlom elfogadás végett. (Helyeslések.) Juhász Mihály: T. ház! Én mindenekelőtt kijelentem, hogy Hosztinszky t. képviselőtársam indítványát pártolom. Beismerem, hogy ezen törvényjavaslat által a városok viszonyaik tetemesen javulnak; beismerem azt is, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által, a városok által viselt teher tetemes részben apasztatik. Szerintem azonban a kérdés lényege nem egészen ebben fekszik, hanem abban: vájjon megszabadulnak-e városok általában a^on terhekről, a melyek nemcsak az én meggyőződésem, de a kormány és a véderő-bizottság előterjesztése szerint is a közös egyenlő teherviselés elvének ellenére sem nem igazságosak, sem nem méltányosak ; meg fognak-e szabadulni általában azon tehertől, mely már eddig is igen sok várost megbénított természetes fejlődésében, intézményeinek fejlesztésében, szóval általános emelkedésében. (Igaz! ügy van! balfelöl.) És én azt hiszem, t. ház, hogy e kérdésre mindnyájan nem-mel felelünk; mindnyájan beismerjük, hogy ezen törvényjavaslat változatlan elfogadása által az illető községek, városok ezen terhe igen tetemes részben megmarad. (Igaz! ügy van! baljelől.) Mit mond maga a kormány indokolásában ? Azt mondja, hogy vegyes bizottságok által megállapított és tényleg fizetett lakbérekből, az eszközölt kikerekítés után még 10°/»-ot levonhat és csak az azután fennmaradó 90% alapittatik meg lakbértérítés fejében. A kétségtelen czél tehát az, hogy a tényleg fizetett lakbérekből 90°/° leüttessék; de az is kétségtelen, hogy a katonaság ezen 90%-ért nem fog lakást kapni s hogy igy a beszállásolás, a lakkibérlés egész terhe jövőre is az illető községeken marad, sőt még rendes viszonyok között a lakbérilletményt saját pénztárukból még legalább 10°/»-al megtoldani lesznek kénytelenek. S nekem még az iránt is aggodalmam van, képes lesz-e az illető község ezen 10»/o ráfizetése mellett is megfelelő lakást kapni. Azt meg már határozottan mondhatom, hogy a törzstiszti lakásoknál sokkal nagyobb lakbért fog fizetni, mint ezen 10%. Az tehát a kérdés második lényege: igazságosan és helyesen fogunk-e eljárni akkor, hogy ha már egyszer ez a kérdés a parliament elé került, megállunk fél utón és nem oldjuk meg
