Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-120

120. országos SÍ »ek a felföld terményeihez is. Ugyanis követelheti, hogy azon értékesíthető faanyag, mely eddig, de különösen az utóbbi években tömegesen a külföldre szállíttatott, hogy az alföldet is lássa el ; mert bekövetkezhetik azon sajnos körülmény, hogy utóbb, ha a piaezra tömegesen dobatik a fa, nagy faszükség állhat be az országban. így az erdőkezelés mindenesetre közérdeknek tekintendő. A gazdasági lapoknak, ha jól tudom, jeligéje : „hozzunk helyes arányokat gazdászatunkba"; ezt reményiem s óhajtom, hogy a törvényjavaslatnak kifolyása leend. Kívánatos, hogy ugy legyen, én legalább reményeket kötök hozzá. Van az alföldön föltétlen erdő-talaj, habár ma nincs is erdő rajta, de ugy hiszem, a törvényjavaslat életbeléptetése után a földmívelési ministeriumtól várhatjuk azt, hogy ezen feltétlen erdőtalajon az ő közbelépésével erdők fognak keletkezni, s az ország alsó és felső vidékei köztt helyes arány fog életbeléptetni. Az előttem szólott t. képviselő urak nézeteire van néhány megjegyzésem. T. barátom Szederkényi említette volt a régi törvényeket, melyek az erdőkkel foglalkoztak. Voltak igenis ily törvények, hisz csak nemrég alkalmunk volt azok egész sorozatát olvashatni az erdészeti lapokban, de azok tulajdonképen nem voltak kielégítők, olyanok sem voltak, a milyenek lehettek volna; helyes interpretálásukról, de főleg foganatosításukról pedig épenséggel szó sem volt. Szomorú jele az akkori eljárásnak, kivált a hegyes erdei vidékeken, hol azon nagy Compossessoratusok erdei kopár sivatagokká váltak, mert az év minden szakában járta a faizás, járták az erdőket a nyájak, járta a viz, utóbb járta a kőgörgeteg, s végül a birtokosnak maradt az adó, a mely az erdőre nehezül, de a jövedelem nem. {Igaz! Ugy van!) A régi törvények értelmezésére nézve, melyek 48 előtt gyakorlatban voltak, emlékszem egy furcsa esetre. (Halljuk!) Midőn a 60-as éVekben Magyarországon a cserüzem behozatott — legelső a ki kezdeményezte, gr. Zay Albert földbirtokos és mondhatni nagy iparos, a felső vidék néhány megyéjében. A közönség ezen üzemet szívesen karolta fel, mert szép nyereséggel járt, de az akkor fennállott törvények értelmezői sehogy sem akarták elismerni s azon furcsa eset merült fel, hogy nem levén a törvényben semmiféle kifejezés a cserüzemre : az egykori, úgynevezett decortizatiót akarták rá alkalmazni; ez azonban nem felelvén meg az eszmének, a megyék hatóságilag be akarták tiltani a cserüzemet, holott a 60-as években ez volt az egyedüli jövedelem az erősen megadóztatott erdőkben. {Igaz! Ugy van!) Magam is jelen voltam egy megyei gyűlésben és akkor nem maradt egyéb lés május 9. 1879. 53 válaszadás ily interpretatióra, mint az, hogy „risum teneatis amici." Szederkényi tisztelt barátomnak az üzemterv elkészítésére nézve fölmerült azon aggodalma, hogy az igen nyomasztó lesz a községekre, én azt hiszem, hogy nem egészen alapos, mert ne méltóztassék képzelni, hogy az nagy költségeket involvál magában. Először is egyszer-mindenkorra, vagy igen hosszú időre szokott az készíttetni és kisebb erdőterületre nézve nagy csekélységből áll. A bányaiparra s annak fenntartására nézve Szontágh Pál tisztelt barátom némi aggodalmakat fejezett ki, melyeket én nem osztok és ellenkezőleg én azokban csak egy cireubis vitiosust látok. Ugyanis az a kérdés, vájjon oly vidéken van-e a bányaipar, hogy fejlődése folytán elegendő anyag állítható-e elő ? De hiszen az erdő nem lehet hivatva, hogy kielégítse azon iparnak évi szükségleteit, hanem hivatása az, hogy annyit állítson elő, a mennyi szakszerű kezelés által előállítható, de arról, hogy azon vidéken az erdőterület nem felelhet meg az ipar fejlődése esetében az évi szükségletnek, nem tehet. Szontágh Pál t. képviselőtársam azt mondja, hogy a bányaipar ezen 17. §. második bekezdésének elfogadása után azon helyzetbe jön, hogy okvetlenül elpusztul. Én az ellenkezőt hiszem. A báuyaipar nálunk épen azon vidéken virágzik, vagyis óhajtandó, hogy virágozzék, a mely legjobban el van látva vasutakkal és a tüzelési anyagra nézve vannak nagy kőszénbányáink, a melyeknek sok készlete nem használtatik fel, tehát a vasút arra vart, hogy a bányaipar ezen szükségletének kielégítését közvetítse. A mi pedig az épületfát illeti, ha ez sem volna azon vidéken ilyen mennyiségben található, azon szintén segíthet a vasút. Tehát én ebben csak egy circulus vitiosust látok. És én azt hiszem, hogy azon úgynevezett etatszerű kezelésnél fogva többlet fog mutatkozni. Tehát nem áll Szontágh Pál t. képviselő azon aggodalma, hogy ezen törvény folytán a bányaiparnak utóbb meg kell szűnni. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy ezen megszorítás mellett a bányaipar virágozni fog, ennélfogva nem pártolom Szontágh Pál t. képviselő ur indítványát. A befásításra nézve Simonyi Lajos báró említette, hogy a községekre nézve óriási költséget fog okozni. Igaz, vannak esetek, a hol a befásítás igen költséges, de legnagyobb részt legalább kilencztized részben vagy igen csekély, vagy semmi költséggel sem jár, mert nem áll az, hogy ott irtani, tőkéket kell kivágni, hanem tisztán vágják és újra vágják a fát és mikorra az utolsó vágás megtörtént, már alig várja az erdész, hogy a fa kimenjen, millió számra ott van a fiatal fa. Ennélfogva itt minden költség elesik.