Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-120

52 120. országos ülés május 9. 1879. megnézni; kezelés tekintetében kiállják azok a versenyt a legrendezettebb erdőkkel is. De nemcsak a vasgyárak saját erdei vannak jó karban, de ott általában ugy állnak, miután értékesebbek, hogy vágatnak ugyan, a mennyiszer lehet, de nem pusztíttatnak s inkább növekednek. Ezen gömöri vasgyárak köztt többen a múlt időkben fölhasználva a tagosítás folytán kínálkozó alkalmakat, számos erdőt vettek kisebb birtokosoktól és ez által segítették őket, valamint a községeket is. Ezentúl ezt nem fogják tehetni. Meg fogják ugyan venni az erdő fáját, de a letarolt talajt ott fogják hagyni a tulajdonosnak, ki különben az eladás által képes lett volna segíteni szorult állapotán. De ha ezen §. ugy maradt volna, a mint eredetileg a múlt országgyűlés alatt terveztetett, t. i. ha a múltban szerzett erdőkre nézve is szólna a korlátozás, akkor ezen általam említett gömöri gyárak nagy része most, miután a jelenlegi nagy krisisben csak áldozattal birják magukat fenntartani, ha saját erdejöket nem vehetnék igénybe, midőn másoktól sem birnak venni fát, valósággal ki volnának téve a végromlásnak. Ily esetek jövőre nézve a módosult §. mellett is fordulhatnak elő. Mindezeknél fogva egyáltalában nem látom indokoltnak, hogy a részvény-társulatok azok közé soroztassanak, kik az erdőknek nem valódi tulajdonosai, hanem csak haszonélvezői. Nem látom semmi tekintetben hasznát, de látom sok részben kárát. Nem látom logikáját sem annak, hogy a részvénytársulatok, ha iparosok, ezen törvény alá essenek, ha pedig kereskedőrészvénytársaságok, ez alá ne essenek; vagy habár ipartársaságok, de közkereseti társaságok, vagy habár bányatársulatok egyszerííen, de nem részvény-bányatársulatok, akkor se essenek. Én tehát ezen semmivel sem indokolható 2-ik kikezdést kihagyandónak tartom és e részben pártolom Simonyi Lajos t. képviselő ur módosítványát. (Elénk helyeslés baljelöl) Gróf Forgách Antal: Én ezen második kikezdést épen a bányatársulatok és az ipartársulatok érdekében okvetlenül szükségesnek tartom. Magam is igen jól ismerem azon vidékeket, a hol bányatársulatok léteznek. De épen az által, hogy a bányatársulatok oly erdőkre nézve, melyeket a törvény életbe lépte előtt szereztek meg, nem kötelesek azon szabályokat követni, melyek itt elő iratnak, épen az által mondatik ki, hogy e törvénynek visszaható ereje nincs. Ha e törvény visszaható erővel fogna birni, ez sok eddig keletkezett bányatársulat viszonyait megváltoztatná, mert azok bizonyos eszmére, bizonyos alapszabályokra vannak fektetve és ezt nem lehet megváltoztatni a nélkül, hogy magát a bányatársulatot meg ne rontsa. A mit a jövőre nézve teszünk, azt tegyük úgy, a mint a törvény rendeli, de a törvénynek visszaható ereje ne legyen, és épen azért tartom szükségesnek, minden félremagyarázások elkerülése végett, e §. változatlan megtartását és igy nem osztom t. barátom nézetét. Azt méltóztatik kérdezni, vájjon rontja-e az az erdőt, a ki abból búzaföldet csinál ? A ki igy teszi fel a kérdést, annak nem lehet máskép felelni, mint hogy nem; de méltóztassék bárkinek is a felföldre menni, a hol kiirtják az erdőt, mert azt hiszik, hogy az termőföld lesz és tessék pár év múlva megnézni ezt a kiirtott földet, az sivatag lesz, mely rontja a vidéket. (Ugy van!) E tekintetben tehát okvetlenül szükséges intézkedni. Noha ez nem is tartozik szorosan a kérdéshez, de bátor voltam fölemlíteni azért, mert ez oknál fogva kivánom a §-t megtartani ugy, a mint van. A mi a másodikat illeti, habár a minister ur azt mondta, hogy a legeltetés nincs benne, én még is óhajtom, hogy ez tisztán fejeztessék ki, mert azt hiszem, hogy ez sok félreértésre fog alkalmul szolgálni. Ismerek sok vidéket, hol commassáltatván az erdők, a legelőrész a községeknek külön nem adatott ki. Tudom, hogy sok helyen milyen viszonyok vannak és azért méltóztassék elhinni, ha ezt világosan ki nem mondjuk, temérdek — nem mondom, hogy bajonetra lenne szükség — ellenszegülést fog előidézni. Ha ezt elkerülni lehet, a törvényhozásnak kötelessége azt megtenni. (Helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva a törvényjavaslat e részére vonatkozó módosítványt szükségesnek nem tartom. A módosítás utolsó részét, hol csak a 300 holdra terjedő erdőkre kívánja szorítani e rendelkezést, nem pártolhatom, mert nem értem, hogy hogyan lehessen, ha erdészeti törvényt akarunk alkotni, a kisebb erdőkre nézve kivételt tenni, és azok fenntartásáról nem gondoskodni. Mert ez a czéltól eltérne, én ezt részemről el nem fogadom. (Helyeslések.) Hg. Odescalchy Arthur: T. ház! A tárgyalás alatt levő 17—28. és következő §§-at igen fontosaknak tartom és azért bátor leszek néhány megjegyzést tenni: Hazai erdészeti állapotaink köztudomásúlag olyanok, hogy azok a legaránytalanabb viszonyokat tüntetik fel. Az alföld alig rendelkezik erdővel, mig a felföld annyi erdővel rendelkezik, hogy azon vidékek nem értékesíthetik fájukat és igy azt lehet mondani, hogy mintegy csereviszony létezik a felföld és az alföld köztt, a mennyiben az alföldnek fára van szüksége, a felföldi megyéknek pedig gabonára, mint búza, kukoricza, melyet ott nem termesztenek. E csereviszonyból keletkezett állapot következtében felfogásom szerint joga van az alföld-