Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-120

120. országos ülés május 9. 1879. 45 az erdő, megszűnik az üzlet, ott marad 100 meg 100 ember, kiket az ideiglenes gazdálkodás kedvéért telepitettek ott meg. Azt hiszem, ez volna következménye annak, ha kihagynók e §-t, minélfogva bátor vagyok annak megtartását kérni. Ezen bekezdésnek 2-ik részére nem akarok kiterjeszkedni. Az természetesen csak arra való, hogy e szakasz intézkedésének visszaható ereje ne legyen. Áttérek most b. Simonyi Lajos t. képviselő ur második indítványára, melyben a községi erdőknek ezen szakasz alól való kivételét kívánja, illetőleg ezen §-nak a községi erdőkre vonatkozó részét kívánja módosíttatni és módosításait három pontban foglalja össze. Az első az, hogy a községeknek az úrbéri rendezés alapján a legelő fejében kiadott erdőterület ne értessék ezen intézkedés alatt. Már a minister ur szíves volt előttem megmondani, hogy az mint legelő tekintendő, és ha épen erdős talaj is, de miután épen mint legelő adatik át a községnek, tulajdonkép nem értendő ez alatt. A dolog ugy áll, hogy rendesen ott, a hol a község határában arra, hogy a községi illetőség síkföldön adassék ki, ott erdőben adatik ki. De az erdőt már maga a volt tulajdonos tarolja le a földről, ugy hogy tulaj donképen a községnek legelő fejében oda itélt terület, már puszta terület, azon már erdő ninesen. En magam is ugy értelmezem ezt, mint b. Simonyi Lajos. De hogy ha megnyugtatásra szolgál, ha világosabban fejeztetik ki — nem tudom, hogy a t. ház tetszésével találkozik-e — azt lehetne mondani, hogy ezen meghatározás alatt nem értetnek azon területek, a melyek legelőilletékben adattak ki a községnek. A mi illeti a módosítás 2-ik pontját, nevezetesen azt, hogy határoztassék meg egy minimum, a melyre nézve b. Simonyi 300 holdat ajánl, melyen alól a községi erdők ne vonassanak ezen szakasz határozmanyai alá; ezt, tiszt, ház, kénytelen vagyok határozottan ellenezni. Először is tudjuk azt, hogy a községi erdőknek, mint ilyeneknek, a melyek úrbéri rendezés alá kerültek, legnagyobb része a 300 hold körül van, a mint ezt igen helyesen kimutatta az előttem szólott igen t. minister ur. De másfelől épen ezen kisebb erdőségek legnagyobb részt hazánk oly vidékein vannak, a hol legnagyobb fontossággal bir az, hogy a még meglévő erdőségek fenntartassanak. Fontossággal bir éghajlati, közegészségügyi szempontból. Ott tehát, épen azon vidékeken pusztításnak kitenni az erdőket, a hol az én meggyőződésem szerint nincs messze az idő, hogy az állam kénytelen lesz, éghajlati szempontból is nagyobbmérvű ültetésekkel fellépni, ezt nem tartanám helyes eljárásnak. Azt mondta b. Simonyi Lajos, hogy ezeknek először rendes üzeme, tervszerinti kezelése, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. másfelől felügyelete oly költségbe kerül, melyet a községek meg nem birnak. Igen helyesen lett idézve a 19. §., mely megmondja azt, hogy a hol rendszeres üzemterv nem lehetséges, ott az illető erdőbirtokost az alól felmenthetni. A mit b. Simonyi ur a személyzetre nézve méltóztatott felhozni, azt tévesen hozta fel, mert hiszen azt senki sem czélozta, hogy két, bárom, négy községben egy erdőőr, vagy csősz legyen; hanem igenis az mondatik, hogy több birtokos tarthat egy erdőesőszt, tehát hogyha egy erdőtest több birtokra terjed ki, az a több birtokos tarthat egy csőszt. A községekre tartozik az erdészek tartása, a hol két, három, négy község tarthat egy erdészt, a mi az erdőkezelésnek minden hátránya nélkül, könnyen történhetik. Továbbá a község érdekében van a törvényjavaslatnak azon rendelkezése, hogy az erdoőrzés és kezelés egy személyben egyesittetik; itt tehát nem látom oly nagynak a költséget. És méltóztatott azt is mondani; hogy fogja a község azt kezelni, hogy fogja a turnust beosztani, hisz üzemterv nem azt teszi, hogy az erdőnek okvetlen turnusra kell beosztva lenni, az üzemterv egész máson alapszik, és nem azon, hogy az erdő egyes részei teljesen letaroltassanak. Van szál alól vágás, sötét vágás, világos vágás; annyi módozata van az erdő különféle állaga szerint, hogy az üzemterv nem szorítkozik csupán arra a kezelésre. Én tehát bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy b. Simonyi Lajos indítványának második pontját elvetni méltóztassék. Az indítványnak harmadik pontja vagy felesleges, vagy ha ugy magyaráztatik, hogy nem volna felesleges, akkor roppant káros és visszamenés volna attól, a mi a fennálló törvényekben gyökerezik; mert ha b. Simonyi Lajos azt kívánja kimondatni, hogy a községi erdőben is, a hol az kártétel nélkül lehetséges, a legeltetés megengedendő, ez teljesen felesleges, ez magával az üzemtervvel van kapcsolatban; ha pedig az kívántatik, hogy vágás mellett is engedtessék meg a legeltetés, ez általában minden kezelési elv ellen van, melyek kimondják, hogy 6 éves vágásban a juhok és kecskék, 10 éves vágásban pedig a szarvasmarha nem legelhet. Hogy fennálló törvényeink ezen helyes intézkedéseit, most, midőn erdőtörvényt alkotunk, eltöröljük és megmásítsuk, ez csakugyan nem volna megegyeztethető azon elvvel, melyből kiindultunk, midőn ily törvényt akartunk készíteni. B. Simonyi Lajos előadta, hogy egyes községekben csak 3—500 darabból áll a csorda, s azt kérdi, hogy ha azt kitiltjuk az erdőből, hol fog megélni? Másfelől meg azt mondja, hogy 300 holdnál kisebb erdőket akar csak e szakasz rendelkezése alól kivenni. Kérdem: 500 marhát hogy lehet 300 hold erdő7