Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-120

48 120. országos ülés május 9. 1879. hogy az erdőkezelés az erdöőrzéssel ugyanazon személyben egyesittessék. Ezekben eleje van véve annak/ hogy e törvény keresztülvitele csak erőszakos utón eszközöltethessék, s gondoskodva van, hogy e törvény megnyugvást hozzon létre, és ne annak ellenkezőjét. Ha ezek nem volnának, akkor elég nyomósnak tartanám azon érveket, melyek a kisebb erdőknek e törvény szigorúsága alól kivételére nézve felhozattak; de minthogy erre nézve provideálva van, a t. képviselő ur aggályaiban nem osztozkodhatom, és kérem a t. házat, hogy e módosítványt bevenni ne méltóztassék, már csak azon szempontból sem, mert bizonyos anomália van benne arra nézve, hogy, teszem, Debreezennek, Kassának, Brassónak vagy az osztrák államvasutnak erdői speciális felügyelete alatt álljanak az államnak, akkor, mikor holmi egészen obscurus X. Y. község, melyben alig van olyan egyén, a ki irni olvasni tud, bizonyos erdőterületeket, melyek neki jutottak, Szederkényi képviselő ur nyilatkozata szerint egészen kényekedve szerint használván, e törvény számukra egészen érvénytelen volna, szóval egészen olyan volna, mely számukra semmit sem mond. Én ugyan tegnapi felszólalásomban megmondottam, bogy azon erdőkre nézve, melyek szorosabb felügyelet alatt nem állanak, mindenesetre sok mindenféle intézkedéseket tartalmaz e törvény, de azokra nézve, kik kisebb erdőkkel birnak, és kisebb értelmi képességgel, belenézni az erdőügyi intézkedésekbe, ezekre nézve kétségkívül szükséges meghagyni azt, hogy erdőik a szorosabb felügyelet alatt állók közé soroztassanak. A mit t. báró Simonyi képviselő ur a legeltetésre nézve mondott, azt szintén nem értem. A legelő nem erdő, s az erdő nem legelő. Vannak ugyan fás legelők is. Ha valamely község úrbéreseinek a legelő-illetményt fásterületen adják ki, akkor azoknak természetesen megmarad az a joga, hogy azt legeltethessék. Sőt méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy maga e törvény az erdőkben való legeltetést sem tiltja sehol, csak azt tiltja, hogy olyan helyen történjék legeltetés, hol az erdőkben kárt lehet tenni. De ez nem új, ez benne van régi törvényeinkben is. A hol egyik ^agj másik birtokos osztályokra osztván erdejét, bizonyos vágásokat eszközöl, kétségkívül azért teszi, hogy hasznot hajtson magának. De ha e hasznot hajtotta, akkor megint azon hátrányt is kell viselnie, hogy netalán az addig legelőnek használt helyet bizonyos ideig, mig eléggé felnőnek a cserjék, annak ne használja. Nem lehet két bőrt húznia egy rókáról. Én tehát ezeket tekintetbe véve, kérem a 2-ik alineat bennhagyni egyenesen a vállalatok érdekében és azért, hogy a törvénynek visszaható ereje ne legyen. A másik két indítvány pedig olyan, melyre nézve az intézkedés felesleges, a miért is ezeknek mellőzését kérem, (Helyeslés.) Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk!) Ámbár a tárgyalás alatt levő szakasz sorozata szerint b. Simonyi Lajos tiszt, képviselő ur beszédének tulaj donkép a községi erdőkre vonatkozó részével kellene foglalkoznom, minthogy ő két indítványt adott be, bátor leszek én is azon indítvány sorozatát követni és igy először is a 2-ik bekezdéshez szólni. Meglehet, hogy tévedek, de ugy hiszem, hogy az igen t. minister ur talán nem egészen helyesen értelmezte b. Simonyi Lajos tiszt, képviselő urnak legalább szándékát, melylyel az indítványt tette, a mennyiben a t. képviselő ur a 2-ik bekezdésnek nemcsak azon utolsó somit kívánja kihagyatni, melyek arra vonatkoznak,, hogy a törvénjniek visszaható ereje ne legyen, hanem kihagyatni kívánja általában az egész bekezdést, (Úgy van.

1 a baloldalon) tehát azt kívánja, hogy ne rendelkezzék a törvény ezen §-ban általában a bányaipar- és egyéb iparvállalatok czéljából alakult részvénytársulatok erdőbirtokaira nézve. Én igy fogom fel az indítványt és talán helyesen. (Helyeslés a baloldalon.) Bátor vagyok azonban azt állítani, hogy a 2-ik bekezdés megtartása egyenesen annak érdekében szükséges, hogy Magyarország bizonyos vidékein a bányaipar- és egyéb iparvállalatok meghonosittathassanak és állandóan fennmaradhassanak. Mert mi a főkelléke és egyik feltétele annak, hogy a bányaipar állandóan fennmaradhasson valamelyvidéken ? Az, hogy annak évenkénti faszükséglete nemcsak az első 10—15 évre legyen biztosítva, hanem, hogy oly üzemterv szerint kezeltessenek a rendelkezésre álló erdők, hogy a vállalat biztosítva legyen arról, hogy az évenkinti faszükségletet állandóan fedezhetni fogja. Nem lehet érdeke sem az államnak, sem azon vidéknek, hogy egyes társulatok alakuljanak már azon czélból, hogy 10—15 év alatt letarolják az erdőt és azután ott hagyják a vidéket. Ez a leghelytelenebb rablógazdaság volna, melynek talán helye van Amerika némely ős erdejében , de mely civilisált államban meg nem engedhető. Részemről tehát szintén nagy súlyt fektetek arra, hogy a 2-ik bekezdés megtartassék, mert csak ez által látom biztosítva józan, észszerű bányaipar fejlődésének lehetőségét. Méltóztassanak például azt az esetet venni, hogy valamely részvénytársuiat egy vidéken megalakul és az ott okszerűen űzött bányaipart egyszerre kiterjeszti nagy tőkével, fölhasználva talán a vidék nyomott anyagi helyzetét, melynél fogva nagyon olcsón jut a tüzelőhöz és széles alapokra fekteti bányatelepeit, munkástelepeit. Egyszerre letaroltatván