Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-120
130. országos ülés májas 9. 1879. 47 akkor hátrányban vannak az ipartársulatok; a második bekezdés beállítása ezen §-ba, tisztán speciális kedvezmény, és pedig azért, a mit szintén méltóztatott felhozni, hogy visszaható erővel ne bírjon a törvény. Igen helyesnek tartom ezen elvet. De köztudomású dolog az, hogy igen nagy erdőterületeket igenis azért vásároltak egyes vállalatok, nem hogy conserválják, hanem úgy, a mint méltóztatott mondani, hogy mikor más erdőkből a fát levágták, hogy ha erre kerül a sor, az egészet kivágják. Mindezek számára, hogy a mit ők jóhiszeműleg mintegy faraktárként megvettek, meglegyen a lehetősége annak, hogy azt nem az újabb rendes terv szerint használják fel, hanem rá kerülvén a sor, egészen kivághassák, tehát tisztán ezen iparvállalatok javára és nem ellenére állíttatott be ezen második bekezdés a 17. §-ba. Nem értem tehát, hogyan lehet ezt az alineát ugy magyarázni, mintha általa speciálisan lennének sújtva az iparvállalatok és hogyan mondhatja valaki azt, hogy ha kihagyjuk a második bekezdést, nagyobb előnyben részesülnek az illető iparíársulatok. Bátor vagyok e mellett azt is megjegyezni, hogy a t. képviselő ur, úgy látom, összetévesztette a beerdősítés szükségességét a kiirtás kérdésével. Azért, hogy az ember beerdősítést eszközöljön, nem szükséges irtást végrehajtani, s ha irtást nem szükséges végrehajtani, akkor mindazon nagy költségek, melyeket méltóztatott felhozni — nem tudom, 40 írt kiirtás meg felszántás stb. stb. — mind elenyésznek. Lehet tarvágást eszközölni és ott, a hol hézag van, ültetéseket eszközölni s akkor mindezen kiadások elenyésznek. Én tisztán az iparvállalatok érdekében és tisztán azért, hogy visszaható erővel ne birjon a törvény, nagyon kérem a t. házat, méltóztassék a második bekezdést bennhagyni! {Maradjon!) A második módosítás, melyet t. képviselő ur benyújtott, vonatkozik arra, hogy azon erdők közül, melyek a kormánynak ily speciális gondozása alá veendők, hagyassanak ki azon erdők, melyek közbirtokosságiak. De itt úgy tetszik nekem, mintha az előttem szóló képviselő ur e két fogalmat összetévesztette volna és a közbirtokossági erdőket községi erdőknek tekintené. Báró Simonyi Lajos {közbeszól): Benne van a törvényben! Báró Kemény Gábor földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: De nem úgy, mint egy jelentőségű dolog, hanem mint külön dolog. Hanem a közbirtokosságiak közé vannak azon erdők is sorolva, melyek hajdani Tirbéresek, mint úrbéri illetményeket kaptak. Egyébiránt ezt csak mellesleg kívántam megjegyezni, mert a dolog veleje nem ez, hanem az, hogy szükséges-e itt egy minimum felállítása -vagy nem, és ez méltó a megfontolásra. Ezt illetőleg a következőket vagyok bátor ajánlani megfontolásra. Nálunk, különösen az erdős vidékeken, kevés olyan község van, a melyben az egész telkek száma 25—40-nél több, igen ritka község az, a hol a megadott viszonyok közt 10 — 12, nem is katasztrális, hanem magyar holdnál több menjen úrbéri erdő-illetékbe az egyes telek után. Igen ritka dolog ennélfogva az, hogy 300 hold volt úrbéres úrbéri illetményben adatnék ki. Nógrád, Abauj és Erdélyben, a hol ugyan máskép számíttatik, de egyre megy ki, ténylegesen ennél többre menne. Mi következnék ebből? Az, hogy kivennők 99 /i 0 o-ad részét ezen erdőknek a szoros felügyelet alól és akkor a közbirtokossági erdők, a melyeknek száma légió az országban, ha mind kivennők, akkor igen jelentékeny részét vennők ki az alól, hogy speciális gondozás alá jöjjenek. Egyfelől ez mindenesetre számbavehető, túlfelől az, hogy vájjon kivihető, eszközölhető-e az máskép, mint szurony nyal, erőhatalommal, hogy ezen törvény azon erdőkre alkalmaztassék. Azt hiszem, hogy e tekintetben kellő óvatossággal jártak el azok, a kik ezen törvényjavaslatot készítették. Méltóztassék a 19., 20., 21., 22. §§-at megnézni, azok igen nagy terhet rónának az erdőbirtokosokra azon erdők tekintetében, a melyek az állam speeialis felügyelete alá rendeltetnek, mind a pásztoroltatás, az őriztetés, mind a szakszerű kezelésre nézve, ha nem volna meg a lehetőség, sőt bizonyos tekintetben indicálva nem volna az, hogy azon erdők, a melyek kevésbé jelentékenyek, kivétessenek ezen rendelkezés alól. Méltóztassék a 19. §-t megtekinteni, ott az mondatik, hogy: „Gazdasági terv készítése a jelen fejezet határozatai alá eső erdők közül azon erdőknél mellőzhető, a melyek rendes gazdálkodásra nem alkalmasak." Kihagytam a „csak" szót, habár ide is olvashatnám, de világos, hogy: „mellőzhető — mi felett az illető erdőbirtokos bejelentése folytán első sorban a közigazgatási bizottság és felebbezés utján a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister határoz." Továbbá mondja a 21. §.: „a gazdasági terv szerinti erdőkezelés biztosítása végett kötelesek szakértő erdőtiszteket tártaid, s azokat a közigazgatási bizottságnak, a mennyiben a kormány által neveztetnének ki, tudomásvétel végett bejelenteni." De, miután vannak olyanok, a melyek kivehetők, tehát lenni kell olyan erdőknek, melyeknél az erdészeti tisztek alkalmazása mellőzhető volna, tehát ezeknél nem marad egyéb, mint az őriztetés. Lejebb azt mondja a törvény: „Kisebb erdőknél az erdőfelügyelőséget és az erdőség szakszerű kezelésére alkalmazott egyént ugyanazon egyénben egyesíteni lehet." Ez vau a 22. §-ban: n A csekélyebb terjedelmű, vagy kisebb erdőknél a közigazgatási bizottság megengedheti,
