Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-134

13é. országos ülés május 21. 1879. 389 tágasokat korlátozó ege'sz fejezetben sehol sem találok intézkedést arra, hogy ha valaki másnak tulajdonát képező tárgyat talál és azt eltitkolja, ez szintén kihágási esetet képez. Lehet a talált tárgy egy 50 kr. értékű kendő, de az a tulajdonosnak nagy birtok lehet, minthogy szegény ember levén, ezen tárgy vagyonának egy jelentékeny részét képezi. Megtalálja, teszem fel, a szomszéd, de vissza nem adja. Következésképen vagyok bátor indítványozni, hogy a tulajdon elleni hihágásokat szabályozó fejezetben ezen 129. §. végére tétessék annyi, hogy a ki a talált tárgyat a községi hatóságnak fel nem jelenik szintén ilyen büntetés alá esik. (Helyeslés.) Teleszky István előadó: A büntető törvénykönyv 365. §-a igy szól: „A ki idegen dolgot talál és azt nyolez nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja, $b talált dolog jogtalan elsajátításának vétségét követi el: három hónapig terjedhető fogházzal, vagy ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." E szakaszban a tárgy csekélységére, vagy az érték csekélységére nincsen semmi súly fektetve, mert a büntetés maga is olyan, mely enyhítő körülmények esetén egy napig terjedhető fogságig, illetőleg egy frtig terjedhető pénzbirságig szállítható le. Minthogy tehát a büntető törvénykönyvnek a vétségekről rendelkező része e tekintetben már intézkedik: az azzal ellentétben álló módosítványt részemről nem tartom elfogadhatónak. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: Én azt tudtam, hogy a büntető törvény ezen rendelkezést tartalmazza (Felkiáltások: Nem szólhat másodszor!) de azt hiszem, a kihágásokat máskép kell büntetni, mint a bűntetteket. Egyébiránt visszavonom módosítványomat. Elnök: A 129. §. tehát elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a 130. %-t). Madarász József: Ezen szakaszra nézve két észrevételem van. Első észrevételem az, hogy a magán zálogintézetek tulajdonosai alatt értetnek-e az engedélyezett közvetítő zálogintézetek. Mert ha nem értetnek, akkor itt azon módosítást, bátor vagyok ajánlani, hogy e szó után: magánzálogintézetek" tétessék: „ugy az engedélyezett közvetítő zálogházak." Második észrevételem az, hogy a második sorban a harmadik szó után ez tétetnék: „nemkülönben a zálogra adott kölcsön kamataira nézve." Tapasztaltuk, t. ház, hogy vannak ugyan szabályrendeletek, melyek megállapítják az ily közvetítő zálogintézetek kölcsöne utáni kamatokat, de igen sok és nagy visszaélések történnek. A 130. §. első része tehát módosításom szerint igy hangzanék: „Magánzálogintézetek ugy az engedélyezett közvetítő' zálogházak tulajdonosai, kik a zálogvételre, vagy a zálogba vett tárgyak nyilvántartására vagy kezelésére, nemkülönben a zálogra adott kölcsön kamataira nézve kiadott" a szakasz többi része azután megmaradna ugy, a mint van. (Helyeslés.) Baross Gábor jegyző (olvassa Madarász József módosítványát). Teleszky István előadó: Én a módosítványt oly minőségűnek tartom, mely mindenesetre megfontolást érdemel. Minthogy pedig a törvényjavaslat több szakasza már visszautasittatott a jogügyi bizottsághoz, kérem a t. házat, méltóztatnék megfontolás és javaslattétel végett ezen módosítványt is a jogügyi bizottsághoz visszautasítani. (Helyeslés.) Elnök: A jegyzőkönyv erre vonatkozó pontja mindjárt meg fog hitelesíttetni. Antal Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: A jegyzőkönyv ezen pontja hitelesíttetik. Baross Gábor jegyző (olvassa a 131. %-t). Thaly Kálmán: Kekem ezen §-hoz némi módosításom volna, illetőleg egy betoldást óhajtanék a gondatlanul elorzott tárgyak könnyebb visszaszerezhetése szempontjából a gyakorlati életben felmerülő körülményekre való tekintettel; nevezetesen, ha pl. vesszük azt, hogy az éjjel engem kirabolnak és én a hatóságnak jelentést teszek azonnal az elrablott holmikról, a hatóság a maga utján értesíti a városban lévő arany-, ezüstműveseket, zsibárásokat arról, melyek az elorzott tárgyak. Éhez egy bizonyos idő kell. A tolvaj pedig minél hamarább igyekszik az elorzott tárgyakon túladni, tudván, hogy a hatóság nyomozása minél hamarább fog bekövetkezni és efféle portékát netalán vevők a gyanús árú vitele iránt értesíttetni fognak. Épen azért különösen kisebb városokban, a hol ugyanis nincsenek ily nagy számmal az arany és ezüstmívesek, ékszerészek, mint a fővárosban, szerintem fontossággal járna azon toldalék, a melyet e §. szerkezetében ajánlani bátorkodom. A magán fél, akkor, mikor értesült az őt ért szerencsétlenségről, midőn a hatóságnál megteszi a jelentést az elorzott tárgyakra nézve; egyúttal sorra bejárhatja ezen ékszerészeket és lehet, hogy az ékszerész még hamarább értesül a magán fél megkeresése által, mintsem a hatóságtól hozzáérkező figyelmeztetés által a lopás megtörténtéről és igy az elorzott tárgyak hamarább kerülhetnek kézre. Ezen esetre való tekintettel óhajtanám, hogy ezen 131. §. a következő módon szövegeztetnék, illetőleg közbevetett mondat tétetnék be ugyanott, azon §. második sorában foglalt szavak „mely iránt" után: „akár hatóságilag tudósíttatnak, akár pedig magánfelek megkereséséből ér-