Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

380 133. országos ülés május 28. 1879. lezettséget, a mely alól neki magát kivonni sohasem szabad. És képzelai sem tudom, hogy ha találkozik olyan orvos, a ki ezen kötelességét nem teljesíti, hogy az a kihágásokat szabályozó törvényben méltó büntetését meg ne találja. A 93., 94. 95. §§-ban előszabott büntetések semmivel sem terhesebbek és fokozottabbak, mint a mely büntetések akármely más osztályra nézve a kihágások és bűncselekmények eseteiben szabva vannak. Meg vagyok győződve, hogy ezen szakaszok a legritkább esetben, vagy talán sohasem fognak igénybe vátetai, mert nem képzelek mag unnak orvost, a ki veszély, vagy járvány idején, a mint az előttem szólott t. kollega ur igen bölcsen mondta, kivonja magát azon kötelezettség alól, a melyre esküt tett és a minek megtételére lelkiismerete buzdítja, hogy ilyen esetekben segítségre legyen még tulajdon személy- és vagyonbiztonságát is félretéve. O ugyanis akkor, mikor az orvosi diplomát nyerte, ugy szólván áldozatul dobta magát a társadalomnak. Hiszen ő mindennap küzd az élet veszélyeivel, mindennap ki van téve a járványok és ragályoknak, neki küzdeni kell, azért szánta magát ezen pályára. Igaz, én is óhajtottam volna, mint t. collegám igen szépen kiemelte beszéde végén, hogy az orvosnak személye, mikor sem a társadalom, sem az állam nem kívánja az ő veszélyeztetését, némileg védve legyen a törvény által is. De engedelmet kérek, én a büntetőtörvényt nem találom alkalmasnak arra, hogy abba egy administrationalis szabályzat bevétessék. Én magam is óhajtom, hogy szabályzat legyen, hogy az orvos, a kit vagy személyes ellenszenvből, vagy boszúból, vagy politikai ellenségeskedésből, vagy nem tudom, micsoda társadalmi ellenségeskedésből éjszakának idején idegen ember idegen helyre hí, hogy ő azért, mert ismeri a büntetést, életét vagy vagyonát koczkáztassa, óhajtottam volna, hogy ettől az orvos biztosittassék. De, mondom, erre a büntetőtörvényt nem tartom alkalmas helynek, lehetne ezen segíteni, ha kimondaná a ház pl. a közegészségi törvény kiegészítése alkalmával, vagy valamely administrationalis törvényben, hogy igenis, különösen a fővárosban, ha valamely beteg orvost hivat idegen ember által idegen helyre, a legközelebbi állomást keresse fel és onnan egy rendőrt vigyen magával s azzal kisértesse az orvost. Ez a fővárosra nézve szükséges, a kisebb városokra és falukra nézve nem, mert ott az orvos az egyeseket jól ismeri. Én tehát mindamellett, hogy e §. nem eléggé határozott, kénytelen vagyok azt elfogadni; benne az orvosokra nézve vexatiot nem látok, mert az, a ki kötelességét teljesíteni akarja, védve van e törvény mellett is, a ki pedig nem akarja kötelességét teljesíteni, kell, hogy az állam által rászorittassék s esetleg megbüntettessék. Arra nézve, hogy Magyarországon az orvosi karnak nincs elég szabadsága, vissza kell vezetnem a t. ház figyelmét egy ezelőtt 6 évvel tárgyalt ügyre, a mely szerint még a homeopátiának is szabad működési tárt engedett a ház. Szabad itt minden orvosiak és minden orvosi systemának működni és magát fejleszteni, hanem ha az állam, ez osztályt, melyet mással pótolni nem lehet, igénybe veszi : akkor kell, hogy legyen fegyver is a kezében, melyet érvényesíthessen mindazok ellen, kik szent hivatásukat szem elől tévesztik. En elfogadom e §-t. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bocsásso i meg a t. ház, ha e kérdéshez pár szót szólok; de a mennyiben az itt szóban levő szabályozás által a közegészségügyi törvény, s egyáltalában a közegészségügy vezetése érintetek, melynek élén a belügyminister áll, kötelességemnek tartom egy pár szót a lehető rövidséggel mondani a hallottak után. (Halljuk!) Én ann ik taglalásába menni nem fogok, tartozik-e az orvos az államnak valamivel vagy nem? Ez oly kérdés, melyet sok más életpályát illetőleg meg lenét vitatni. A gyakorlat nálunk legalább ugy állapította meg, hogy ha szinte sem az ügyvédne k, sem az orvosnak a diplomát nemcsak az ő érdekében, hanem az ország lakóinak érdekében adják is, de minthogy ez által mégis, habár nemcsak saját, hanem a közérdek szempontjából is neki bizonyos különleges állás biztosíttatik : garantiát kell az államnak keresni és találni az iránt, hogy ezen különleges állásból a közérdek szempontjából folyó kötelezettségeket mindenki teljesítse is. Én azt hiszem, hogyha e szempontot veszszük figyelembe, akkor a javaslat szabványai ellen alapos és méltányos kifogást tenni alig lehet. Szabad legyen mellékesen megjegyeznem, minthogy az egyik előttem szólott t. képviselő ur a franczia példára hivatkozott, hogy beszédje folyamán, midőn kapcsolatba hozta ezen orvosi kérdéssel az ipar-viszonyok kérdését, ő maga bebizonyította, hogy legalább az ő nézete szerint a franczia példa mi ránk mindenben nem alkalmazható. Mert 8 előadta az többek köztt azt is, hogy Francziaországban a múlt században teljesen szabaddá tették az orvosi gyakorlatot és később átlátták, hogy ezt nem lehet fenntartani. Ismét korlátozták tehát és a kuruzslók ellen és más hasonló ügyekben a közérdek szempontjából hoztak intézkedést. De t. képviselő ur, szabaddá tették ám ott az ipart is, (Tetszés) és ezt meghagyták, mert azt ott legalább jónak