Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

138. országos ülés május 26. 1879. 38Í találták. Ne kívánja tehát a t. képviselő ur, hogy nagy súlyt helyezzünk az általa idézett franczia példára, midőn saját előadásában ugyanakkor bebizonyítja, hogy az ő nézete szerint is, a franczia példa nálunk mindenben nem követhető ; mert Francziaországban nehezen jutott valakinek eszébe 1792. óta a czéhrendszer visszaállítása iránt óhajtást kifejezni, pedig a t. képviselő ur beszédében leplezetten ez bennfoglaliatik. De — mondom — ezt mellékesen jegyezve meg, ismételten arra kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni ezen szakaszt, mint a mely pusztán az 1876-ban alkotott közegészségi törvény végrehajtását biztosítja, az az ellen vétőkre kiszabott sanctió által. S nem is kivan ezen szakasz valami méltatlan dolgot; mert megvallom, magam is méltatlan dolognak tartanám azt, hogy az orvos minden esetben és bármikor tartozzék minden beteghez, hová hijják, elmenni. Méltatlannak tartanám már csak azért is, mert kivált valamely keresett és jó hitelnek örvendő orvosra nézve ez körülbelül lehetetlen is volna, a mennyiben mint mindenkinek, neki is szüksége van pihenő időre. Ezen törvényjavaslat azonban csak veszély idején adandó első orvosi segélyről és a járvány idején teljesítendő kötelezettségről szól s én nem látom át, hogy miért kelljen itt distingválnunk az egyiket a másiktól és azt mondani: járvány idején igen, veszély idején nem, vagy hogy veszély idején kisebb a hiba, mint járvány idején? Mert miért kell járvány idején egy általános dispositió ? Azért, mert járvány idején mindig megvan a veszély, tehát szükséges megmondani, hogy ha nincs járvány, akkor csak veszély idején, ha pedig járvány van, minden viszonyok köztt. Ez, azt hiszem, megfelel a helyzetnek, az élet követelményeinek, ez teljesen jogos és méltányos. Kérem tehát ismételten, hogy a szakaszt az eredeti szövegben méltóztassék elfogadni. (Helyeslés) Még csak arra nézve van egy észrevételem, a mit a t. képviselő ur — hivatkozással, gondolom, a fővárosi orvosok egyletének kérvényére — ajánlott a háznak elfogadás végett, hogy t. i., ha jól fogtam fel, mondassák ki az, hogy ha az orvos ismeretlen egyén által éjnek idején valahová hivatik, személyes biztonságáról kell gondoskodni és hogy különben semmi viszonyok közt nem köteles elmenni. Én elsőbben is Magyarországot — és ezt statistikailag is be lehet bizonyítani — nem tartom oly bűnfészeknek, hol ily speciális intézkedés szükséges volna, és nem szeretném Magyarországra- érdemetlenül ezt a bélyeget rásüttetni. {Élénk helyeslés.) De menjünk tovább. Azt is merem állítani, hogy a statistikai adatok nem igazolják, hogy a felmerült gyilkossági vagy rablási esetek száma között aránytalanul nagy nálunk a betegekhez éjnek idején hivott, kirabolt vagy meggyilkolt orvosoknak a száma. Az ez irányban felhozott kívánság tehát jogosultsággal nem bir. (Helyeslés.) De menjünk még tovább. Az előttem szólott t. képviselő ur ismeri a vidék helyzetét az orvosokkal szemben. Nekem magamnak is volt alkalmam, és ezt szívesen constatálom, azon a vidéken, a hol én lakom, őt, mint lelkiismeretes, szorgalmatos és a segélyt meg nem tagadó orvost ismerni. Kérdem őt, merült-e fel praxisa alatt eset, hogy valamikor, mikor éjnek idején beteghez hivatott, megtámadtatott, vagy ellenében rablás kiséreltetett volna meg ? Nem történt. Pedig, hála istennek, be kell ismerni, hogy ma már ott nem ugy van, a mint volt, mert azon vidék, a melyikről szólok, azon időben nem tartozott az ország legjobb hirü vidékei közé. És — végzem -— mi lenne akkor, t. ház, ha midőn valakinek a már különben is tőle távol lakó orvost el kellene hivnia egy veszélyes beteghez, előbb még el kellene mennie a másik irányban, meglehet, hogy még messzebb lakó szolgabíróhoz persecutorért s csak azután vihetne az orvost a beteghez? Ez annyit tenne, mint kijátszani és semmivé tenni az egész intézkedést. Én tehát mindezen elmondott okoknál fogva igen kérem, méltóztassék a szakaszt ugy a mint van, minden kihagyás vagy pótlás nélkül elfogadni. Meg vagyok róla győződve én is, hogy igen ritka eset lesz az, a midőn alkalmaztatni fog, mert erősen hiszem, hogy Magyarország orvosai nem fognak rá okot szolgáltatni, hogy alkalmaztassák. De hogy azért ennek az ily törvénykönyvben helye van, azt tagadni nem lehet. (Helyeslés.) Teleszky István előadó: T. ház! A szakaszhoz egy igen jelentéktelen irályi módosításom van, nevezetesen az, hogy a 93. §. első sorában ezen szavak helyett: „veszély idejében" a mi félreértésekre szolgáltathat alkalmat, és valószínűleg csak nyomdahibából jött be a szövegbe, tétessék „veszély esetén." Ezen módosítással ajánlom a szakasz elfogadását. Ha már felszólaltam, azok után, miket a t. ministerelnök ur mondott, röviden csak jelezni kívánom a különbséget, a mi az igazságügyi bizottság szövegezése és az eredeti törvényjavaslat közt van. Az eredeti törvényjavaslat 89. §-a igy szól: „Azon gyakorlóorvos, sebész, szülész vagy szülésznő, ki a hivatásával járó és igénybe vett szolgálatot, valamint azon gyógyszerész, a ki az orvosilag rendelt gyógyszer kiszolgáltatását alapos ok nélkül megtagadja vagy elhalasztja, 100 frtig terjedő büntetéssel büntethető." Ez nem állott összhangban a közegészségügyi törvénynyel, de azon szöveg, melyet most