Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

370 135 » országos ttlés május 26. 1879. ezen büntettet követi el az is, a ki a forgalmon kivül helyezett pénzen a fennebb említett czél­ból olyan változtatásokat eszközöl vagy eszkö­zöltet, hogy az még forgalomban levőnek lát­szass ék. " Figyelembe véve azon súlyos következmé­nyeket, melyek a hamisított pénz forgalomba hozatalával karöltve járnak, a rendőri büntető­törvénykönyv 56. §-a a hamispénz készítést, vagy a valódi fémpénz tartalmának csökkentését bün­tetendőnek rendeli a végből, nehogy az más által mint hamisított vagy mint megcsonkított pénz forgalomba hozható legyen. Már pedig azt az aranyat, mely fülbevalóvá alakíttatott át, fém­pénz gyanánt, másnak megkárosításával senki sem fogja forgalomba hozhatni. Ennélfogva azt hiszem, hogy azon aggály, mely az előttem szólott t. képviselő urat felszólalásával vezette, egészen elenyészett, különösen ha figyelembe veszi, hogy a „nagyobb mennyiségben" kifeje­zés ezen szakasz intentióját teljesen kétségtelenné teszi. Itt az a czél, hogy elvétessék a lehetőség, hogy ily pénzekkel az illető tudtán kivül mások nagymérvű visszaéléseket követhessenek el. (He­lyeslés.) Elnök: Az 56. § ra nézve ellenindítvány nem adatván be, az elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa az 57., 60. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 61. §-í). Orbán Balázs: T. ház! Ha a lefolyt 11 év alatt codificatió ezímen kiadott összegeket egybe­verjük, az megközelíti az egy millió frtot, és ezért tudunk felmutatni egy jó halom, nemze­tünk történelmi fejlődésével ellentétes, reactiona­rius irányú törvényt, és egy oly zűrzavaros codifieátori nyelvészet megteremtését, melyet ember legyen a talpán, a ki megérteni s a para­graphusok tömkelegén eligazodni tud. Az, hogy az anyakönyvek vezetésénél elő­forduló számos visszaélések büntetendő cselek­ménynek minősítettnek, e szakaszban nagyon he­lyén van; de, t. ház, e szakasznak szerkezete annyira zavaros, annak fogalmazása annyira idét­len, miszerint bár tizszer olvastam el, még is alig tudom értelmezni, hogy tu'ajdouképen mit akar kifejezni. Nyelvészeti félszegsége mellett azonban van egy más lényegesebb és fontos szabadsági kér­déssel kapcsolatos hiánya, melyről itt e szakasz­ban kell gondoskodnunk; miután Irányi barátom vallásszabadságra vonatkozó és évente megújított indítványát a többség következetesen lej szokta Szavazni. A vallás- és közoktatásügyi minister ur s mások utána ugyan hangoztatni szokják, hogy hazánkban teljes vallás-szabadság uralkodik. Igaz, hogy hazánk még a közelmúlt időkben is a tökéletes vallás-szabadság mintaállamaként volt említhető. Fájdalom, napjainkban már csak mint múltban létezett eszményképre hivatkozhatunk, mert önök kezei között vallásszabadságunk is — miként e nemzetnek ezredéven át megőrzött csaknem minden szabadsági vívmánya — kezd ijesztő mérvben devalválódni. Napjainkban a lelki­ismeretszabadság terén oly visszaélések enged­tetnek meg, melyek a türelmetlen középkorba vetnek vissza; vallásügyi ministerünk mindezekre szemet szokott hunyni és engedi a világos tör­vényeket lábbal tiportatni. Például a vegyes házasságok terén régibb és az 1868: LIII. t. ez. intézkedései, valamint a természetjog lépten-nyomon megsértetnek és kijátszatnak. Oly dolgok történnek e téren, melyek hihetetleneknek tetszenének, ha szemé­lyes meggyőződés nem nyújtana azok iránt bi­zonyságot. Szolgálok néhány felvilágosító pél­dával. Itt a fővárosban a minister ur közvetlen közelében történt azon eset, hogy egy unitárius atyának katholika anyától törvényes házasságból szármozott leány - gyermekét az 1868-iki LIII. törvényezikk értelmében katholikus lelkészszel kereszteltetvén meg, ez az anyakönyvben tör­vénytelen gyermeknek irta be. Még felötlőbb egy szintén itt a fővárosban történt másik eset; ugyanis egy ev. református atyának katholika anyától iker-gyermeke született, egyik fiú, másik leány; a fiút a református lelkész keresztelvén, törvényes gyermeknek irta be az anyakönyvbe, a leányt pedig a katholikus pap törvénytelen gyermekként jegyezte. Nem-e lábbal tiprása ez a természet törvényeinek; nem ütközik-e ez homlokegyenest össze régibb és újabb törvé­nyeink intézkedéseivel? Nem kigunyolása-e ez a vallás- és lelkiismeret szabadságának? Nem fel­lázadása az embernek isten és a természet tör­vényei ellen ? Nem a képtelenség valósítása-e, hogy ugyanazon anyától egyszerre született gyer­mekek egyike törvényes, másika törvénytelen legyen; egyik örökölje az apai nevet és va­gyont; a másik névtelen s vagyontalan páriává degredáltassék ? Ily eljárás még a vadak köztt sem fordul elő, hol, ha nincsenek irott törvé­nyek, legalább a természet jogai tiszteletben tar­tatnak ; mig nálunk az ily emberiség- és tör­vényellenes állapotok nemcsak megtüretnek, ha­nem a kormány által felbátorittatnak. Mert a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak a felhoztam mindkét esetről tudomása volt, nem­csak a hírlapokból, melyek szellőztették ez ese­teket, hanem az illető atyáknak panaszából, mely a belügyminister által áttétettek hozzá, de három év alatt nemcsak hogy jogorvoslást és a törvénynek tiszteletet nem tudott szerezni, hanem mindeddig még csak feleletre se méltatta a fel­folyamodókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom