Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

133. országos ülés vonatkoznak. Ekkor azon eontradictio állana elő, ] hogy a ki meg nem tiltott vallást saját helyiségében megtámadna, büntettetik, mint a vallás szabad gyakorlatának megsértője, a ki pedig azon kivül teszi ezt, miut ilyen megbüntettetik. Miután a dolog igy áll, e §-t nem lehet másként tekinteni, mint a hogy mondottam, hogy ez az állam által különös oltalom alá vett vallásokat illeti; mert a többiekre nézve azon szabványok alkalmazandók, a melyek a polgári szabadságot és a közbátorságot védelmezik. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Méltóztassanak azon képviselő urak, kik az 52. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Baross Gábor jegyző (olvassa az 53. %-t). Orbán Balázs: T. ház! Én e szakasznak egyszerű kihagyását indítványozom, mert a munkásság sohasem képezhet büntetendő cselekményt, hanem csak is a tétlen renyheség, a mely a legtöbb bűnnek a szülőanyja. Nem akarom én itt fejtegetni azt, hogy a sok ünnep mennyire ártalmára van a nemzetgazdászati fejlődésnek; láthatjuk, hogy a negyedevet betöltő sok ünnep a keleti vallásuaknál, mely anyagi hátrányt von maga után. Ma már minden polgárosodott ország az ünnepek kevesbítésére, illetőleg azoknak vasárnapra való áthelyezésére törekedik; mi megfordítva a munkátlanság törvényesítésére akarunk j törvényt alkotni. Az e szakaszban hivatolt 1868: LIIL t.~cz. 19. §-a ugyan ki mondja, hogy egy vallásfelekezet sem kötelezhető, hogy egy másiknak ünnepét megtartsa; vasárnapokon azonban a nyilvános munkát eltiltja. E törvény azonban nem tartatik meg vidéken, mert az uralgó vallás ünnepein más felekezetűek boltjait is bezáratják visszaélésből a hatóságok. A vasárnapi munka eltiltása egyenesen az egyéni szabadság és szokásjoggal ellenkezik; mert például a mi vidékünkén szokásban volt templomozásig a sürgős mezei munka végzése. Annak betiltása néha csapással jár, mert gyakran az akkor behordandott gabna a rá következő hosszas esőzések miatt kün pusztul. Az állam ne avatkozzék be az egyének munkakörébe, ne gyámkodjék ott, hol arra semmi szükség nincsen. Azért én e szakasznak mint feleslegesnek kihagyását indítványozom. Madarász József: Csatlakozom előttem szóló t. képviselőtársam indítványához, azonban azon esetre, ha a t. ház ezen szakaszt, — a mint hogy látjuk is, hogy majdnem minden szakaszt változatlanul hagy, — elfogadná, azon esetben szükségesnek tartom, hogy a t. előadó tán minket értesítsen az iránt, vájjon miképen értendő, májns 26- 1879. 357 az 1868: LIII. t.-cz. 19. §-ának ezen pontja: „egyházi menetek alkalmával, azon tereken és utczákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mindaz mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná", — miután tudok olyan meneteket, melyek nemcsak utczákon, tereken, hanem országutakon történnek, aratás, cséplés, vetés, takarodás idején; sértetik-e az egyházi szertartás ily munkák által is, a melyek nélkülözhetlenek a gazdaságnál? Vagyis: olyanoknak vétetnek e munkák is, a melyek az egyházi meneteket zavarják vagy nem? Mert azon esetben, ha nem olyanoknak vétetnek, nem tartok szükségesnek pótlást beadni. Ha pedig olyanoknak vétetnek most, akkor okvetetlenül szükségesnek tartom az 53. §-hoz a következő módosítvány benyújtását: „az aratás, takarodás, cséplés és vetés idején" ... (Egy hang: Szüretelés!)... helyes, bele veszem a szüretet is... „szükséges gazdasági intézkedések, az egyházi szertartást megzavaró cselekményül nem tekintetnek." Adná az ég, hogy ne volna szükség erre, de tapasztalásból tudok megyét, melyben ma is a takarodás idején ugy vasárnapon, mint ünnepnapon háborítás nélkül foly a munka; tudok azonban ugyanazon megyében néhány községet, a melyekben — valljuk meg őszintén — az illető lelkész urak türelmetlensége, vagy tán túlbuzgalma azt hiszi, hogy ez az egyházi szertartást zavarja. Azért óhajtom én, hogy az aratás, cséplés, takarodás, vetés, szüretelés idején az, a mi a gazdasági intézkedésekhez szükséges, ha egyházi menettel találkozik, ne vétessék az egyházi szertartás zavarásának. Ha ily értelemben vétetik amaz intézkedés, akkor nem adok be módosítványt, ha pedig az ellenkező értelemben, akkor bátor leszek módosítványomat beadni. Pauler Tivadar igazságügyniinister: T. ház! A tárgyalás alatt levő szakasz semminemu új intézkedést nem tartalmaz, s csak az 1868: LIIL t. ez. 19. §-ának sanctiója. Itt t. i. az van mondva, hogy a ki ezen törvényt meg nem tartja, a ki annak intézkedéseit megszegi, miután ott annak semmi sanctiója nincs, miként büntettessék. Eddig a netaláni megszegés a politikai hatóság által toroltatott meg, miután most rendőri büntetőtörvénykönyvet szerkesztünk, ezen cselekmények törvényes sanctióval itt látandók el, és igy az egyesek jogbátorságára nézve is biztosabbá tétetik az állapot. Mit mond a törvény? „Egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak. Vasárnapokon azonban minden nyilvános és nem clkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Meg van tehát felelve Orbán Balázs képviselő urnak, a ki azt mondja, hogy