Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-133
368 m- országos ülés május 26. 1879. ezen törvény szerint sürgős munkát nem lehet végezni. Sem annak helye, sem ideje nincs itt, hogy a vasárnapi napoknak nagy társadalmi jelentőségéről szóljak. Ezek nemcsak vallási, hanem társadalmi szempontból is nagyfontosságúak, s minden államban, a hol méltányolni tudják annak szükségességét, hogy a munkásnak is, a ki nem szabadakaratból dolgozik, hanem szorittatik igen gyakran a munkára, gondoskodnak arról, hogy a munkásnak is legyen bizonyos, a törvény által biztosított napja, melyen többi szükségleteinek megfelelhet és eleget tehet. A vasárnap nemcsak vallási, hanem igen fontos társadalmi intézmény. Nem a szabadság megszorítására, hanem épen megóvására szolgál azon osztályoknál, melyek mások akaratától függvén, úgyszólván egyéni szabadságukat csak u»y érvényesíthetik, ha azt a törvény is biztosítja. S azért, a hol ezen napok elhanyagoltainak, a hol oltalomba nem vétetnek, ott társadalmi utón szükséges pótolni és pótolni igyekeznek, mert káros következményeit átlátják. A törvény a szükséges munkát megengedi a legvégső határig. Mit mond továbbá a törvény? „Úgyszintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utczákon — tehát községekben — melyeken az ily menet keresztül vonul, mindaz mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná." Ez is igen világos. Nem szabad tehát olyasmit tenni nyilvános utczákon, tereken, mely azon menetet zavarná; a mi a menetet nem zavarja, az a törvény által eltiltva nincs. Mi zavarja a menetet, mi nem, e tekintetben a törvénynek alkalmazása, előforduló concret esetekben a biró eognitiójától függ; ezt törvény által meghatározni, körülirni nem lehet. De én azt gondolom, értelmes bírónak a törvény szövege nagyon is világos és nem lehet attól tartani, hogy itt valami félremagyarázás történik. Miután tehát ezen szakasz semmiféle új intézkedést nem foglal magában, hanem egy évtized óta fennálló intézkedés sanctióját képezi ; miután épen az által, hogy a büntetés meg van határozva, sokkal inkább biztosítja az illetőketa netalán túlszigorú megfenyittetés ellen: én a szakasz változatlan elfogadását kérem. (Helyeslések jobbfelBl.) A mi a Madarász képviselő ur által felhozott nehézséget illeti, erre nézve ugy hiszem, hogy miután csak oly cselekményekről van szó, melyek köztereken és utczákon zavarják az egyházi szertartást, minden bírónak módjában lesz megítélni, vájjon az illető^ cselekmény zavarja-e vagy sem a szertartást. Én a módosítást sokkal czélszerütlenebbnek tartanám, mint a törvénynek általános intézkedését. Ennélfogva én a szakasz változatlan elfogadását ajánlom és reménylem, hogy Madarász képviselőtársam is meg lesz nyugtatva. (Elfogadjuk !) Csatár Zsigmond: Előre is kijelentem, hogy azon kellemes helyzetben vagyok, hogy a t. többségnek törvényjavaslatát teljesen osztom és elfogadom. Madarász t. képviselőtársam indítványát nem pártolom. [Közbeszólások a szélsb r balról: Halljuk!) Igen röviden fogom indokolni, hogy miért nem pártolom. Nem pártolom azért, mert ugy vagyok meggyőződve, a mint az igen t. minister ur előadta, hogy szükségeltetik egy nap a hétben, melyen a munkásnép fáradalmait kipihenheti. És igazán sajnálom, hogy ezen törvényjavaslat nem intézkedik arra nézve is, hogy a szegény betűszedők — hat napon át szedéssel foglalkozva, a hét hetedik napját végre valahára pihenéssel tölthessék, mert némely a megélhetés után oly roppantul szaladgáló újságírók, (Általános derültség) a kik bizonyos rósz portékák elárusítása végett, a nagy közönségnek minél több hírlapot kivannak nyújtani és vasárnapokon is újságot irnak s adatnak ki, — tehát a szegény betűszedőket azon lelket, testet egyaránt ölő munkával terhelik vasárnapokon is. Már pedig, t. ház, nem tehetek róla, tudom, hogy társaimnak nem tetszik nyilatkozatom — azért mégis kijelentem, hogy az irás szava igazság, mely igy szól: Vasárnapot, óh keresztény, Szenteld meg, azt hagyja törvény — Hat napot adj a testednek, Hetediket add lelkednek. És nem tehetek róla, t. ház, akkor midőn törvényt készítünk, azt igen meggondolva, ugy kell készíteni, hogy a nagy közönség érzületét azon törvény intézkedése ne bántsa, kellemetlenül ne érintse. És ki tehet róla, ugy van, nem lehet elvitatni, hogy a nemzet nagy többsége a vallásos szokásokhoz odaadó hűséggel ragaszkodik és jól teszi, mert a megpróbáltatások nehéz napjaiban, ha még van, a mi részére fennmarad vigaszul, azt a vallásban találja fel. Madarász József: A jövő életben! Csatár Zsigmond: Arra vonatkozólag, a mit, Madarász t. képviselőtársam mondott, hogy „a jövő életben", lesz egy megjegyzésem. Azt hiszem, hogy Voltaire egy kicsit hatalmasabb ember volt, mint akár én, akár a t. képviselő ur. 0 is tagadta a lélek halhatatlanságát, de mielőtt örök álomra behunyta szemét, egy franczia abbét kívánt magához és sokáig beszélt vele. Voltaire a lélek halhatatlanságát tagadta, az abbé pedig állította, hogy létezik, és felhívta Voltairet, hogy szálljon magához és Istent ismerje el ; igy szólván hozzá: Tudod mit, te nagy bölcs, ha van Isten és a léleknek halhatatlansága és te azt elismered, magadnak nagyszerű hasznot teszesz s ha pedig nincs, mit ártasz magadnak° 7
