Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-133
SG6 133. országos ülés május 26. 187Ö. felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Ennélfogva a két módosítvány elesik. Baross Gábor jegyző (olvassa az 51. §-t). Elnök: Az 51. §-t Orbán Balázs képviselő w szintén kihagyatni kivánja. Felkérem azon t. képviselő urakat, a kik az 51. §-t változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a szerkezetet változatlanul elfogadja. Baross Gábor jegyző (olvassa a III. fejezet czímét). Elnök; Észrevétel nem tétetvén, elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a III. fejezetet. A vallás, és annak szabadgyakorlata elleni kihágások. Elfogadtatik. Olvassa az 52. %-t). Irányi Dániel: T. ház! Az 52. §. szerint 8 napig terjedhető elzárással büntetendő ki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát, a vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával, nyilvánosan meggyalázza és ez által közbotrányt okoz." T. ház! Én tudom, hogy a büntető törvénykönyv különbséget tett az állam által elismert, és el nem ismert vallások köztt, az állam által elismert vallásra kiterjesztvén a maga oltalmát, az el nem ismert vallásokat egészen tekinteten kivül hagyva. Az igazságügyi bizottság már azon alkalommal azt kívánta a törvénybe iktatni, hogy ugy a törvény által elismert, mint a kormány által meg nem tiltott vallás biztosittassék; azonban a ház többsége ezen javaslatot nem fogadta el; a főrendiház kívánatára kitörölte és csupán az állam által elismert vallásokra terjesztette ki a törvény oltalmát. Akkor én felszólalván az ellen, azt hallottam, hogy az állam által elismert vallások mindenesetre nagyobb oltalomra méltók, mint azok, a melyek ily előnyben nem részesültek és mondatott egyszersmind az, hogy tulajdonképen az oly vallásoknak, a melyek még elismerve nincsenek, biztosítása a rendőri törvénybe tartozik. És ime, a rendőri törvénykönyv is csak az állam által elismert hitfelekezetek biztosítására gondol. Én, t. ház, lehetetlennek tartom, hogy az állam ne akarja megóvni az ily meggyalázásoktól azon hitfelekezeteket, a melyeket tettleg meg nem tilt. Ilyen pl., hogy csak egyet említsek, itt a fővárosban a baptisták felekezete. A baptisták itt a kormány tudtával, beleegyezésével istenitiszteletet tartanak. Már, hogy ezeknek szertartásait szabad legyen háborgatni, vagy az o tiszteletüknek tárgyát szabad legyen bemocskolni, meggyalázni, azt lehetetlennek tartom; valamint nem engedhetem meg azt sem, hogy az ily felekezeteknek csakis ép olyan biztosítás adassék, mint más magánembernek, hogy Jia valamely az ő tulajdonához tartozó tárgy bemocskoltatik, vagy meggyaláztatik. Én ennélfogva arra kérem a t. házat, hogy necsak az állam által elismert, hanem az állam által megtűrt vallásfelekezetekre is méltóztassék a törvény oltalmát kiterjeszteni. Éhez képest a következő módosítványt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): „az első sorban ezen szavak után „a ki az állam által elismert" szúrassanak közbe a következő szavak: „vagy megtűrt valamely hitfelekezetek" stb. a többi marad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Panler Tivadar: T. ház ! Ismeretesek azon hosszú viták épen ezen kifejezés felett. Arról volt akkor szó, hogy mily kifejezést válasszunk azon vallások megjelölésére, a melyeket az állam, mint olyanokat különös oltalmában részesít; mert hogy sem társulatot, sem egyes embert nem szabad személyében, szabadságában és vagyonában, magán, lakásában vagy valamely más helyiségben megtámadni, megsérteni vagy meggyalázni, ez oly általános szabály, a melynek megszegése mindenütt fenyíttetik. Itt arról volt szó, hogy melyek azon vallási testületek, a melyeknek vallásos gyakorlatát az állam különös oltalmában részesíti. Az igazságügyi bizottság, mint jól méltóztatott Irányi Dániel képviselő urnak megjegyezni, a mellett volt, hogy e kifejezés vétessék fel: „a törvény által meg nem tiltott." A ház ellenében el is fogadta ezt, de utóbb a két ház között compromissum jött létre, a melynek értelmében az itt használt kifejezés vétetett fel. A büntető törvénykönyvben olvasható : „Vétséget követ el, a ki az állam által elismert vallásnak szertartási gyakorlatára rendelt helyiségekben nyilvános botrányt követ el, vagy a vallásos tisztelet tárgyát, vagy oly tárgyakat, a melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségekben vagy azokon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával meggyaláz." E §-ban pedig az van mondva, hogy az „a ki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát, vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával nyilvánosan meggyalázza, és ez által közbotrányt okoz : nyolcz napig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát vétséget követ el az, a ki a szertartás alkalmával, annak helyiségeiben követi azt el; ha pedig azon kivül, akkor kihágást követ el. Méltóztassanak már most felvenni, hogy lehet-e itt más terminussal élni, a hol oly cselekvényekről van szó, a melyek kisebb beszámítás alá esnek, mint a büntető törvénykönyvben foglaltak. Ha más kifejezéssel élnénk itt, akkor ebből az következnék, hogy míg ezeket a kisebb sértéseket elkövetni büntetés súlya alatt nem szabad, addig a nagyobb sértések nincsenek megfenyítve, mert azok nemcsak az elismert, hanem a tűrt vallásokra is