Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-132

132. országos ülés május 24. 1879. 235 vonni és tényeket, melyek nyilvánosságra jöttek, előhozni a nélkül, hogy a rendőri kihá­gásban bűnösnek ne mondathass ék az illető a hatóságok tetszése szerint. Van egy szakasz, mely a fiklyászenék tartására vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja az 50. §. „a ki a hatóságnál tett be­jelentés nélkül, az utczán, vagy nyilvános téren fáklyásmenetet rendez, 50 frtig terjedheti) pénz­büntetéssel büntetendő. A másik §. pedig azt mondja, hogy a ki ily fáklyásmenetet a hatóság tilalma ellenére rendez, vagy a tilalmat tudva, a fáklyásmenet kivitelénél közreműködik, 100 frtig terjedheti) pénzbüntetéssel büntetendő. Nekem t. ház, nincs kifogásom az ellen, hagy a fáklyás­menetek bejelentessenek, hogy a hatóság tudo­mással birjon róluk, hogy a kellő elővigyázat! rendszabályokat, szükség esetére a rendzavarások és rendellenességeknek megakadályozására meg­tehesse. S r )'t azt is megengedem, hogy lehetnek esetek, midőn a hatóságnak kötelessége a fáklyásmenetet betiltani. Tudjuk, hogy a vidéki városokban alacsony tetejű házak vannak. Tűz­vész elkerülése végett, vagy szélvész idejében el lehet tiltani a fáklyásmenetet, de ezen esete­ket tüzetesen meg kellene határozni, ha betiltás­ról van szó; s nem szabad megadni a hatóságnak korlátlanul azon jogot, hogy tetszés szerint be­tilthassa a fáklyásmenetet. Azt hiszem, hogy ezekben, a miket elő­sorolni bátor voltam, elegendőkép igazolva van, hogy ezen törvényjavaslatban a szabadságellenes irány igenis világosan észlelhető. E szerint igazolva van azon kijelentésem is, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Bátor leszek ezek után a törvényjavaslat­nak még némely hiányait felhozni. Vau egy különös intézkedés a 16. §-ban, mely azt mondja: „A kihágás büntetése nem haladhat túl két hónapi elzárást és 300 frtnyi pénzbüntetést, ha a törvényben; 15 napi elzárást és 100 frtnyi pénzbüntetést, ha ministeri rendeletben ; öt napi elzárást s 50 frtnyi pénzbüntetést, ha törvény­hatósági ; 3 napi elzárást és 20 frtnyi pénz­büntetést ha városi szabályrendeletben nyilvánit­tatik valamely cselekvény kihágásnak. Ezen limitatió szerint a bűnösség fokát nem az határozza meg, hogy voltaképen micsoda bűnt követett el az illető, mennyire számítható be neki a roszakarat, mennyiben az általa elkövetett cselekménynek rósz következménye; hanem az, hogy vájjon törvény, vagy ministeri rendelet vagy törvényhatóság- vagy városi ren­delet ellen követtetett el az attentatum. Ezt pedig egyenesen képtelenségnek tar­tom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Annyi­val inkább pedig, mert igen gyakran fordulhat­nak elő oly esetek, hogy sokkal nagyobb bűnt követ el az; a ki valamely városi, vagy tör­vényhatósági rendelet ellen, mint az, a ki minis­teri rendelet ellen cselekszik. És mégis akként állítani oda a dolgot, hogy háromszorosan bün­tethető az, a ki ministeri rendelet ellen, mint az, a ki törvényhatóság ellen vét, és ho^y e városi rendeletnek áthágása, szemben a törvényhatósági rendelet áthágásával, oly arányban áll, mint 3 az 5-höz, melyben a limitatió számokban van kifejezve, azt ismét képtelen vagyok felfogni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én azt hiszem, hogy nem magasabb jogi elvek és jogi szempontok voltak ezen gfadnatióaál irányadók, hanem azon törekvés, hogy itt is újra kifejezést nyerjen, hogy mennyire alárendelt azon megye, vagy tör­vényhatóság szemben azon ministerhnnmal, és ismét a város szemben a törvényhatósággal. Valósággal mintha ez lett volna az inte ítió, nem pedig a magasabb jogi elv megóvása. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gzélszerüség szempontjából bátor vagyok még felhozni, hogy én pl. igen hiányos intéz­kedésnek tartom azt, hogy a ki sebes hajtás által — gyakran megtörténik, hogy tirfiak csupa negédességből — összetiportatják az utczán az em­bereket, ennek legnagyobb büntetése 50 frt pénz-, birság; holott igen jól tudjuk, hogy többnyire olyanok által szoktak ezen kihágások elkövet­tetni, a kik meg sem érzik az 50 frtot s egy ilyen tréfáért szívesen megfizetik azt a pénz­bírságot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Es vannak azután olyan intézkedések, melyek nézetem szerint nem tartoznak a rendőr­kihágások, hanem a bünteti) törvénykönyv ren­delkezése alá. Nevezetesen, a ki nyilvános árve­rést meghiúsít, az mindössze két hónapig ter­jedhető elzárással, és 300 frtig terjedhető pénz­birsággal büntettetik. Ha tekintetbe vesszük, mennyi visszaélés történik a nyilvános árveré­seknél: s milyen kár okoztathatik a feleknek, azt hiszem, hogy ezen cselekmény természeténél fogva nem rendőri kihágásnak, hanem oly tett­nek kell qualifícálni és mint olyat büntetni, mely a bünteti) törvénykönyv rendelkezése alá esik. Hasonló azon intézkedés, hogy a ki lopott jószágot megszerez, vagy a jószág elidegeníté­sére közreműködik, egy hónapi elzárással bün­tetendő. Ez is egyenesen a büntetőtörvénykönyvbe való. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hasonló tekintet alá esnek nézetem szerint, a zugzálogházak által elkövetett visszaélések, ezekre is azon rendőri büntetések vannak szabva, melyek legtávolabb­ról sem s egyáltalában nem felelnek meg a cse­lekmény súlyosságának. Miután tehát egyrészről szabadságellenes irányt látok ezen törvényjavaslatban, mely irány,

Next

/
Oldalképek
Tartalom