Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-132

£3g 132. országos ülés májns 24. 1879. mint egy vörös fonál húzódik végig a törvényjavaslaton és fel-felbukkan a törvényjavaslat egyes paragraphusaiban és különben is igen sok hiányt tapasztalok tenne, melyeknek egynémelyikét már bátor voltam előadni: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bármennyire óhajtom a rendőri kihágásról szóló részét a büntetőtörvénykönyvnek megalkotni, ezen javaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. [Helyeslés a szélső baloldalon?) Baross Gábor: T. ház! Nem bocsátkozom azon egyes állítások czáfolatába, melyekkel előttem szóló t. képviselő ur ezen törvényjavaslat élnem fogadását igazolni iparkodott; nem bocsátkozom pedig lényegileg azért, mert azt hiszem, hogy mindazon nehézségek, melyeket felhozni méltóztatott, a részletekhez tartoznak és én azt hiszem, hogy ha utóvégre valakinek lehetnek kifogásai az egyes részletek ellen, nem következik, hogy e miatt magának a törvényjavaslatnak el nem fogadására szavazzon. Mert a döntő az, hogy az ember kifogásait arányba hozza azon czéllal, melyet ezen törvényjavaslat követ; és ha úgy találja, hogy az arány sokkal előnyösebbé válik az elfogadás által, mint akkor, ha hogy azon állítólagos hiányok miatt az egész, különben egy kiváló hézagot pótolni hivatott törvényjavaslat elvetését kivánja, — nem hiszem, hogy okszerű lenne e javaslat el nem fogadása mellett szavazni. De, t. ház, a t. képviselő ur nagy figyelemmel hallgatott beszédében hozott-e fel, a részletektől eltekintve, valóban oly mélyreható indokot, hogy annak alapján a törvényjavaslat el nem fogadását érdemileg indokolni képes lett volna? En azt találom, hogy nem. Egy látszólag igen erős argumentumra hivatkozott ugyan, a mely vonatkozik a szabályrendeletek kapcsolatában az egyéni szabadságnak némi megszorítására. De ez, is — ismétlem — csak látszólag erős érv. Általában az egyéni szabadságnak a társadalom és közérdek szempontjából törvénybe foglalt korlátozása, elkülöníthetlen szükség egy jogállamban. Igaz, hogy a szabályrendeletek tekintetében, és a törvényhatóságoknak ez irányú autonóm jogát, illetőleg bizonyos korlátozást tartalmaz e törvényjavaslat; de nem tartalmazza ezen korlátozást sem azon általános szempontból, melyeket a t. képviselő ur felhozott, sem azon határig, a mint azt állítani méltóztatott. Az 1870 :XL. törv. czikk 4. és következő szakaszai tartalmaznak a törvényhatóság szabályrendeletalkotási jogára vonatkozó némi intézkedéseket, és azon megszorítás, melyet e törvényjavaslat tartalmaz, nincs benne. De, t. ház, itt speciális szabályrendeletekről van szó; olyanokról, a melyek bizonyos büntető következményekkel járnak, a melyek, t. L oly cselekményekre, melyeknek elkövetése a társadalmi rend érdekében minden művelt társadalomban büntetendő cselekvéssé minősíttetnek. Már most egy ilyen speciális rendelkezésű szabályrendeletre vonatkozólag a törvényhatóságnak általában korlátlan jogot engedni, azt hiszem, olyan intézkedés volna, a mely méginkább veszélyeztetné az egyéni szabadságot,, mint az, a mit ezen törvényjavaslat intézkedéseiben tartalmaz. És én azt képzelem, hogy az igazságügyi bizottság, — melytől lehetetlen megtagadni az elismerést ezen törvényjavaslat összealkotásáért, — ezen szempont által vezéreltette magát. Es helyesen tette. Mert a társadalmi rend szempontjából szükséges ilynemű szabályrendeleteknek alkotása igen tág kör és annak esetleg túllépése — pedig nálunk ez nem ritkán történik •— bizonyára sokkal veszélyesebb az egyéni szabadságra nézve, mint egy törvény intézkedése ; és igy nézetem szerint az igazságügyi bizottság helyesen cselekedett, midőn kimondotta, hogy ezen szabályrendeletek jóváhagyása, megbirálása a kormányt illeti, mint azon biztos közeget, a mely általában a szabályrendeletek tekintetében az 1870:XLII. törv. czikk alapján is bir felügyeleti joggal. Tehát, ha itt összehasonlítom azon kifogást, melyet a t. képviselő ur a törvényjavaslat intézkedése ellen e szabályrendeletalkotási jog és az egyéni szabadság szempontjából felhozott: nyilvánvaló, hogy épen az egyéni szabadság érdekében nagyobb védelmet nyújt a törvényjavaslat, mint az autonóm jog, melynek érdekében a t. képviselő ur felszólalni méltóztatott, s mely itt a közérdek szempontjából jogos korlátozást szenved. De midőn bátor voltam Mocsáry t. képviselőtársamnak röviden válaszolni, magam is kell hogy csodálkozásomat kifejezzem a felett, hogy épen a törvényjavaslat keretébe vonattak be egyszersmind a szabályrendeletek is. Azonban meg kellé önmagamat nyugtatnom e tekintetben azért, mert, midőn arra sem időnk, sem alkalmunk nincs, hogy közigazgatási szempontból törvénykönyveket alkossunk és a midőn a pillanatnyilag felmerülő szükséghez képest kénytelenek vagyunk a közigazgatásra nézve intézkedni ; és igy a szabályrendeletek megbirálása és ellenőrzése szempontjából sincsenek speciális törvényeink, ha csak nem vesszük elegendőnek az 1870:LXII. t. ez. és annak általánosan szóló rendelkezéseit: nagyon is szükséges volt, nehogy az egyik czél koczkáztassék egy létező, alig orvosolható hiány által, e javaslatba venni fel ezen az ilynemű szabályrendeletekre vonatkozó